Gyász: Székely Éva testesítette meg nekem az igazi sportembert – Szabó Tünde

Vágólapra másolva!

2020.02.29. 18:58

Címkék

Mint beszámoltunk róla, 92 éves korában elhunyt Székely Éva olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója. A szomorú hír hallatán korábbi klasszisaink is elbúcsúztak a legendától.

Egerszegi Krisztina, ötszörös olimpiai bajnok úszó.

„Hihetetlen, hogy mennek el a nagyok… Néhány nappal ezelőtt Wichmann Tamás, most Székely Éva néni. Őszintén sajnálom. Nagyon szerettem őt, nekem a magyar úszósport egyik kiemelkedő alakja volt sportolóként és edzőként is. Az az ember, akinek a „Sírni csak a győztesnek szabad” című könyvéből gyerekként én is sokat merítettem. Nyugodj békében, Éva néni!”


„Tudod, apukám…” – búcsú Székely Évától

Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár, olimpiai ezüstérmes úszó.

„Székely Éva testesítette meg nekem az igazi sportembert, előbb versenyzőként, majd edzőként is dolgozott, és szülőként is áthatotta az életét a sport. Nemcsak az úszás, a magyar sport ikonikus alakja volt Éva néni, aki halála után is velünk marad. Mindig a legjobbra törekedett, azt vallotta, ha megtettél mindent a sikerért, akkor nincs miért hibáztatnod magad – ezzel a hitvallásával, valamint a „Sírni csak a győztesnek szabad” című könyvével, szavaival, gondolataival mindannyiunkat tanított.”

Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, olimpiai bajnok úszó.

„Székely Éva maga volt az úszás. Tudtam, hogy nincs jól, mégis borzasztó, hogy múlt időben kell róla beszélni. Egyenes és őszinte volt, fantasztikusan látta a lényeget. Ahányszor csak beszéltem vele, mindig tudott jó tanáccsal szolgálni, és mindig meg tudott nevettetni – most megríkatott. Élete és pályafutása tökéletes leképezése volt a magyar úszósportnak: ő volt az első és utolsó nagy újító. Küzdő és győztes típus volt, igazi harcos. Rettenetesen fog hiányozni, csak az vigasztal, hogy örökre nyomot hagyott bennem és mindannyiunkban.”

Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella, legendás röplabdaedző.

„Nem azt akarom kiemelni, milyen nagyszerű sportoló volt, hiszen sokan megtették, inkább azt, milyen őszinte csodálatos ember volt, aki mindig mindenkinek segíteni akart. A müncheni olimpián ugyanabban a szobában laktunk, sokat beszélgettünk, hiszen hasonló problémáink voltak, a maga szakában olyan elhivatott volt, mint én. Mindig aktívan élt, el tudom képzelni, milyen nehezen viselte a leépülést, amely nem volt méltó az ő tevékeny életéhez.”

Kovács Ágnes, olimpiai bajnok úszó.

„Drága Éva Néni! Te voltál, aki a szüleimet inspiráltad, hogy az úszás az egyik legcsodálatosabb sport. Te voltál, akinek a könyvét sokszor elolvastam, és mindig nagyon sok erőt merítettem belőle! Te voltál, aki mindig szurkolt nekem, amikor versenyeztem. Te biztattál az athéni olimpia előtt, hogy össze tudom szedni magam, amikor már nagyon sokan leírtak! Te miattad írom könnyekkel küszködve ezeket a sorokat, pedig megmondtad: Sírni csak a győztesnek szabad! Nyugodj békében!”

SZÉKELY ÉVA (1927–2020)
Székely Éva 1927. április 3-án Budapesten született. Kilencéves volt, amikor a rádióban hallotta, ahogy Csík Ferenc olimpiai bajnok lett a 100 méteres gyorsúszásban. Ekkor határozta el, hogy egyszer ő is feláll az olimpiai dobogó tetejére, miatta és neki szól majd a Himnusz. 1939-ben lett az FTC úszója, egy évre rá tagja volt az ifjúsági folyamúszó-bajnokságot nyert váltónak, 1941-ben már országos csúcstartó volt. A harmadik zsidótörvényt követő jogfosztó intézkedések miatt pályafutása ebben az esztendőben félbeszakadt, az életveszély, a bujkálás, a szökés évei következtek számára. 1945-től az Újpesti TE, 1947-től a Neményi Madisz, 1948-tól a BVSC (1954-ig Bp. Lokomotív, 1955-től Bp. Törekvés) színeiben versenyzett. Tehetsége Sárosi Imre edző segítségével bontakozott ki, aki még a munkaszolgálatból is levelezőlapon küldte tanítványának az edzésterveket. Székely Éva többéves kényszerszünet után 1945-ben lett a válogatott tagja, mestere irányításával egyre jobb eredményeket ért el: 1945-ben országos csúcsot úszott 100 méteres mellúszásban, 1949-ben a 100 és 200 méter pillangóban az úszásnem első magyar bajnoka lett. A monte-carlói Európa-bajnokságon 1947-ben ezüstérmes, a londoni olimpián 1948-ban pedig negyedik lett 200 méter mellen, a gyorsúszó váltó tagjaként ötödik helyen végezett. A csúcsra 1952-ben, a helsinki ötkarikás játékokon ért fel: a finn fővárosban úgy nyert aranyérmet 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként pillangózta végig a távot. Az akkori szabályok megengedték, hogy melltempó helyett a jóval gyorsabb, de sokkal megterhelőbb pillangótempóval ússzák végig a számot, a pillangóúszás a következő olimpiától lett külön úszásnem. Székely Éva olimpiai rekorddal győzött, és csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát. Az 1952-es nyári játékokon elindult 400 méter gyorson is, melyen hatodik helyen végzett. A „Pillangókisasszony” négy esztendővel később 200 méteres mellúszásban a német Ursula Happe mögött ezüstérmes lett Melbourne-ben, ekkor már csak a hagyományos tempózást engedték meg. A kiugró teljesítményekkel nem maradt adós, 1955-ben 400 méter vegyesen ő úszta az első világcsúcsot. 1956-ig tízszer volt a válogatott tagja, összesen 44 magyar bajnokságot nyert, ebből 32-t egyéni számokban. Összesen 36 országos, 12 Európa- és hat világrekordot állított fel, 1947 és 1951 között nyolcszor nyerte meg a főiskolai világbajnokságot. Pályafutását 1960-ban fejezte be, nem teljesen önszántából. A római olimpia előtt férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel választás elé állították: csak egyikük mehet az olimpiára, nehogy disszidáljanak, korábban, 1957–1958-ban egy évet az Egyesült Államokban töltöttek. Végül Székely Éva maradt itthon, aki gyógyszerészi, majd a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1969-től mesteredző lett. Miközben a MÁV Kórházban gyógyszerészként dolgozott, a BVSC, majd az FTC úszószakosztályának utánpótlásedzője lett, illetve 1969-től 1976-ig a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének munkatársa is volt. Legeredményesebb tanítványa lánya, Gyarmati Andrea, aki 1972-ben a müncheni olimpián 100 méter hátúszásban második, 100 méter pillangóban bronzérmes lett, emellett kétszeres Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes úszó. Székely Éva istápolta vízilabdás unokáját, Hesz Mátét, és átesett egy súlyos szemműtéten is. 1947-ben a Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozatát, 1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, 1951-ben a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát és a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója címet kapta. 1976-ban beválasztották az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben az úszás halhatatlanjai közé. 1994-től a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2004-ben a Nemzeti Sportszövetség Életműdíját vehette át, ugyanabban az évben az elsők között lett a Nemzet Sportolója. 2006-ban megkapta a Nemzetközi Fair Play Bizottság Életmű-díját, 2007-ben a példaértékű sportolói és edzői életpálya elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2011-ben Prima-díjat kapott. 2014-ben beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába, a Magyar Úszó Szövetség, az FTC és a BVSC örökös bajnoka. Versenyzői pályafutásának eseményeiről, oktatási módszereiről több könyvet is írt: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (1971, társszerző Peterdi Pál), Jöttem, láttam... Vesztettem? (1986) és a Megúsztam (1989). A legnagyobb sikert 1981-ben megjelent emlékirata, a Sírni csak a győztesnek szabad aratta. Egyik szakkönyvéért Ezüstgerely-díjjal jutalmazták, életművének része az 1986-ban kiérdemelt Gyermekekért díj is. (MTI)