Úszás: miért vált meg hosszú hajától? – Késely Ajna őszinte vallomása

– Hová tűnt a hosszú haja?
– Nagyon sok mindenen mentem keresztül az elmúlt néhány hétben, azt hiszem, kicsit belecsúsztam a depresszióba is, és megint előjött a testképzavarom – válaszolta Késely Ajna, a Kőbánya SC 18 éves Európa-bajnok úszója.

– A testképzavara?!
– Kiskorom óta meg volt szabva a diétám. Azzal sohasem volt problémám, hogy hogyan nézek ki, azzal már annál inkább, hogy mindennek mi az ára, hogy mit tettem azért, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Mindig is odafigyeltem az étkezésemre, és kifejezetten agresszív tudtam lenni, ha a súlyomról volt szó... A karantén elején őrült módjára figyeltem arra, hogyan és mit eszem, mindig azon kattogott az agyam, hogyan tudom majd leadni a felszaladt kilókat. És hát valljuk be, nem normális, ha az ember fejében ez jár állandóan.

– Ezért vágta le egycentisre a haját?
– Korábban jól kezeltem ezeket a problémákat, most viszont felgyülemlett bennem sok minden, ráadásul bevállaltam az érettségit is, hiszen úgysem volt verseny, amire készülnöm kellett volna, így hirtelen a nyakamba zúdult rengeteg tennivaló – ki akartam zökkenteni magam ebből a helyzetből, azt éreztem, csinálnom kell valamit ahhoz, hogy valami más kerekedjen felül bennem. El kellett indulnom egy másik irányba, egy olyan úton, amelyet képes vagyok jobban irányítani.

– Sikerült?
– Már jobban vagyok, a szüleim is sokat segítenek nekem, különösen édesanyám. Szükségem is van rá, hiszen annyira belelovaltam magam a rosszba az elmúlt hetekben, hogy az érettségi első napján észleltem, hogy nem hallok a bal fülemre. Kiderült, hogy ideiglenes halláskárosodásom van, minden bizonnyal az idegesség következménye. Úgyhogy jelenleg nem is mehetek uszodába, gyógyszert szedek, anya pedig segít, hogy összeszedjem magam. Ez a halláskárosodás ráébresztett arra, hogy bizonyos problémákat mi magunk gerjesztünk, ám akadnak olyanok, amelyeknek lelki okai vannak – nem szabad ilyen mélyre kerülni.

– Hihetetlennek is tűnik, hogy a mindig mosolygós, a juniorok után a felnőttek között is sikeres Késely Ajna megjárta a poklot.
– A járvány alatt rádöbbentem arra, hogy az úszás, a siker, a célok és álmok hajszolása, a folyamatos elvárás önmagunkkal szemben olyan mint a drog – elvonási tüneteid vannak, ha nem úszhatsz, ha nem csinálhatod azt, amit szeretsz, ráadásul a stresszt nem is tudod „leadni” a vízben.

– Megijedt ezektől az ismeretlen érzésektől?
– Nem. Rájöttem, hogy én is ember vagyok, és én is kerülhetek olyan helyzetbe, mint bárki más. Az év eleji edzőtáborokban sokszor éreztem, hogy robot vagyok, aki nem lehet rosszkedvű, hiszen az befolyásolja az edzéseket, de még csak rossz gondolata sem lehet. Ám amikor posztoltam a közösségi oldalamon a lenyírt hajas fotót, kiderült, nem vagyok egyedül – a képet látva és a helyzetemet ismerve talán mások ugyanezt érzik.

– Darabokra hullott és most újra összerakja magát?
– Kellett ez az időszak ahhoz, hogy több mindent megértsek és másként lássak.

– Vajon ha nem lenne járvány, ha nem halasztották volna el a hazai Európa-bajnokságot, a tokiói olimpiát, akkor is szembesült volna ezekkel a problémákkal?
– Nem, de az úszó Ajna egyelőre céltalanul bolyong, hiszen nem tudjuk, mikor jön a következő verseny. A másik Ajna viszont újra talált magának célokat: az érettségire készülve tudatosult bennem, hogy szeretek tanulni. Kellenek az úszáson kívüli álmok is, bár az még egyelőre nem tudatosult bennem, hogy az úszáson kívül Ajna valójában kicsoda is.

– A két Ajnából kellene egyet gyúrni?
– Valahogy úgy... Az olimpia érdekében mindent és mindenkit felraktam egy polcra: a kapcsolataimat, a tanulást, a hobbikat. De a karantén megtanított arra, hogy nem jó, ha az ember csak egyvalamire koncentrál – mi, emberek színesek vagyunk!

– De ugye az úszást nem engedi el?
– Dehogyis, isten ments! Még néhány napig itthon kell maradnom, aztán jön a kontroll, utána pedig irány az uszoda! Újra!

– És idővel újra megtalálja a céljait az úszásban is?
– Egyelőre nincs bennem nagy motiváció. Annyi igen, hogy felhozzam magam arra a szintre, hogy képes legyek teljesíteni a nyolc kilométeres edzéseket, hogy egyre jobb időket ússzak, és hogy a súlyom is helyreálljon. Ha meggyógyultam, az edzőm, Turi György újra megfogja majd a kezem – szükségem is lesz rá. Aztán majd megtalálom a céljaimat is. Ha cél van, minden van.