Nem is akárhogy. Úgy, ahogyan az Cseh Lászlónak járt, s ebben a megállapításban semmiféle túlzás sincsen.
„Isten áldjon, barátom, a pályafutásod után is!”
Ilyen az, amikor a bajnok köszönti a bajnokot, és ilyen az, amikor az emberbe belé hasít az érzés: ezt a bajnokot, a „mi” fiúnkat tényleg nagyon szerették – a medencén kívül is.
A kivetítőkön megelevenedett a 35 éves klasszis sportpályafutása, feltűnt a képernyőn a kicsi Laci is, és feltűnt egy másik bajnok, a dél-afrikai Chad le Clos is, aki a fenti szavakkal zárta a barátnak szánt üzenetét.
Le Clos az előzetes tervek szerint személyesen és aktívan búcsúzott volna Cseh Lacitól, ám egy sérülés megakadályozta az utazását, így aztán Cseh utolsó úszásában, a száz vegyes sorám egy másik barátot kapott pillangón társnak Bernek Péter személyében.
A hátat Wladár Sándor szövetségi elnök, Moszkva ötkarikás bajnoka társaságában teljesítette, míg mellen Kiss Miklós, vagyis az az ember szegődött Cseh mellé, aki a gyermek Lacit megtanította úszni.
S hogy ki ne hagyjuk Cseh nagyszerű edzőjét a felsorolásból: az egyes úszásnemeket, az újabb és újabb 25 métereket Plagányi Zsolt sípszavára indították el a vízben lévők.
De még ezt is lehetett fokozni, hiszen a végén jött a parádé, az utolsó felvonás – gyorson a teljes magyar válogatott együtt tempózott Lacival a Duna Aréna medencéjében.
Ott volt a vízben – többek között – Hosszú Katinka, Milák Kristóf, Kapás Boglárka, Jakabos Zsuzsanna és Szabó Szebasztián is, miközben a parton és a lelátón is tapsoltak ám bajnokok, nem is akárkik, merthogy például Darnyi Tamás, Risztov Éva és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Kulcsár Krisztián is ünnepelte Cseh Lászlót.
Azt az úszót, aki két évtizeden keresztül szállította a világversenyeken az érmeket, s aki minden bizonnyal a későbbiekben megdönthetetlen rekordot tudhat magáénak azzal, hogy sorozatban nyolc világbajnokságon állhatott fel a dobogóra.
De pénteken este állva tapsolt ennek a nagyszerű úszónak mindenki a Duna Arénában, s nem kellett ehhez a Laci pályafutását végigkísérő „Stand up for the champions” című nóta felszólítása sem.
„Csak annyit tudtam, hogy hivatalosan elbúcsúztatnak pénteken este a Duna Arénában, s annyit kértek a szervezők, hozzak magammal fürdőnadrágot – árulta el Cseh László. – Hogy Kiss Miki bácsi is itt volt velem, és még úszott, különösen megható, szerintem akkor voltunk utoljára egy medencében, amikor megtanított úszni.”
Azt is Cseh Lacitól tudjuk, hogy ő bizony nem tudná felsorolni az elért eredményeit, s azt is, hogy bele is borzongott, amikor a hangosbemondó hosszan taglalta, mit is ért el pályafutása során.
„Lassan-lassan dereng, és tudatosodik bennem, mennyi szép sikert tudhatok a magaménak: éveken keresztül nem értékeltem magam eléggé – fogalmazott Cseh, s a kijelentése után adódó kérdésre, ezek után képes-e kimondani, hogy igenis megérdemelte ezt a csoda szép búcsúztatót, ha „döcögve” is, de végre csak kimondta: – Igen, megérdemeltem.”
Meg bizony!
Köszönjük, bajnok!