Mentális válságban van Adam Peaty, a britek klasszis úszója

Cápák bukkanhatnak fel a kád lefolyójából – van kisgyerek, aki nem ijed meg ettől? Mark és Caroline Peaty negyedik, legkisebb gyereke, Adam George is félt tőle, miután három idősebb testvére folyton ezzel riogatta. Így aztán a kis Adam jó ideig irtózott a víztől, kész tortúrát jelentett a fürdés, arra pedig, hogy ebből a fiúból úszó lesz, senki sem gondolt.

Ám négyévesen mégis egy úszótanfolyamon találta magát, és ezen a kurzuson leküzdötte, mi több, el is felejtette korábbi félelmeit. Öt évvel később szülővárosa, Uttoxeter úszóklubjának is tagja lett, s újabb három esztendő elteltével elkezdte nyerni a versenyeket.

Tizennégy évesen egyik barátjával egy másik egyesület ajtaján kopogtatott be, és ezzel párhuzamosan valaki odaföntről mintha meg is fogta volna a fiatal úszó kezét, hiszen ennél a klubnál találkozott későbbi edzőjével, Melanie Marshall-lal. A tréner egyáltalán nem volt elragadtatva Peaty gyorsúszásától, emiatt aztán a lányokkal közös pályára, az úgynevezett lassú sávba vezényelte a kamaszt. Azt azonban Marshall észrevette, hogy Peatynek nagy lábai és kezei vannak, így anatómiailag alaposan feltérképezte. Ám mert Peaty akkor még egyáltalán nem vette komolyan az úszást, tovább nem léptek. Csak dolgoztak együtt, vagy még inkább: egymás mellett.

Peaty 17 éves volt, s éppen buliba készült a barátaival, amikor meghallotta, hogy Craig Benson, akit a korosztályos versenyekről jól ismert, 100 méter mellen középdöntőbe jutott a londoni olimpián. Ettől a hírtől „kattant át” benne valami, s innentől kötelezte el magát az úszás mellett. Ekkor kezdődött el a sikertörténet.

Peaty első nagy versenye a felnőttek között a 2013-as herningi rövid pályás Európa-bajnokság volt, amelyen mindhárom mell­úszószámban egyéni csúcsot úszott. Aztán elkezdte halmozni a világcsúcsokat – 50 és 100 mellen (kétszázon kevésbé villogott, mi több, alig-alig indult a nagy versenyeken, hiszen sprinterként neki ez a táv már túlságosan hosszúnak számított).

Ötven és száz mellen jelenleg is Adam Peaty tartja a világcsúcsot, s rekordjai mellett természetesen felért a világ tetejére olimpián, világ- és Európa-bajnokságokon egyaránt. Igazi klasszissá érett. Olyan úszóvá, aki ha megjelent egy-egy versenyen, előre odaadták neki az aranyat – pedig máig őrzi emlékezetében a mondatot, amelyet fiatalkorában mondott neki valaki, s amely így hangzott: „Sohasem fog sikerülni. Sohasem érsz fel a csúcsra.”

Amellett, hogy az uszodában sikert sikerre halmozott, egyre inkább hallatta a hangját közéleti kérdésekben is: szívügye a klímaváltozás elleni harc, úgy véli, mindannyiunknak kötelességünk tenni a bolygónk jövőjéért.

No meg saját magunkért, az egészségünkért, és azért is, hogy jól nézzünk ki. Mint ahogyan ő: a brit úszófenomént az eredményei mellett a kinézetéért is istenítik sokan, a macsó férfi egyik prototípusaként emlegetik. Neki meg egyszerű és egyértelmű válasza van a felvetésre: „Igen, azt hiszem, tényleg igazi macsó vagyok. De az a dolgom, hogy így nézzek ki. Jó, hogy ennyire izmos vagyok, ez persze abban is segít, hogy a medencében minél gyorsabb legyek.”

Igazi tündérmese íródott tehát Adam Peaty köré az elmúlt másfél évtizedben, és ez a magánéletére is igaz volt: az egyetemi évek alatt szerettek egymásba Eirianedd Munróval, a szerelemből pedig 2020. szeptember 11-én egy kisfiú is született.

Aztán valami megbicsaklott – itt is, ott is.

Az uszodában 2022 májusában, a magánéletében három hónappal később kapott léket: Peaty előbb eltörte a lábát a budapesti világbajnokságra való felkészülés hajrájában, majd kedvesével a szakítás mellett döntött. Peaty a sérülés miatt nem indulhatott tavaly a Duna Arénában, és ekkor kezdődhetett az a mentális válság is, amely néhány héttel ezelőtt egészen odáig „lökte” korunk egyik legjobb úszóját, hogy visszalépjen a brit nemzeti bajnokságtól.

A világbajnokság kihagyása után még minden erejét mozgósította, és elindult a Nemzetközösségi Játékokon, ám Birminghamben nyolcévnyi veretlenség után csak a negyedik helyen végzett 100 mellen.

„Egy törött láb kellett ahhoz, hogy legyőzzenek. A sérülés miatt nem tudtam rendesen felkészülni a versenyre, ennek ellenére nem futamodtam meg, rajtkőre léptem. A statisztikák nem érdekelnek, így az sem foglalkoztat, hogy mikor kaptam ki legutóbb, az sokkal inkább érdekel, hogy ez egy nagyon gyenge időeredmény. Nem is emlékszem arra, mikor voltam ilyen lassú... Sokkolt az eredmény” – nyilatkozta akkor, vagyis 2022. augusztus elsején (a teljes képhez persze hozzátartozik az is, hogy két nappal később 50 mellen aranyérmet szerzett).

Március végén viszont ennél sokkal mélyebbre ment – a lelkében és a mondataival is: „Mindenki a helyedre vágyik, de csak addig, míg oda nem kell ülnie. Csak nagyon kevesen értik, mit tesz a győzelem, a siker az ember mentális egészségével. Nem értik, mekkora nyomás van egy sportolón amiatt, hogy újra és újra nyerjen. Sokat küzdöttem emiatt a múltban, fontosnak tartom, hogy őszinte legyek ezzel kapcsolatban: fáradt vagyok, nem vagyok önmagam. Nem élvezem úgy és annyira az úszást, mint korábban. Vannak, akik azt mondják, kiégtem, én csak azt tudom, hogy a kérdéseimre nem kaptam választ eddig, de némi segítséggel már látom, hogyan kezelhetem ezt a helyzetet. Folytatom az edzéseket, de úgy döntöttem, nem indulok a bajnokságon. A döntésemnek egyetlen célja van: az, hogy minél jobban szerepeljek a párizsi olimpián.”

Valami megváltozott tehát Peatyben és körülötte, remélhetőleg jó irányban. Mikor korábban megkérdezték tőle, milyen szavakat, frázisokat használ a kelleténél többször, így felelt: „Ha azt kérdezik tőlem, hogy vagyok, mindig azt mondom, jól, még akkor is, ha nem így van.”

Mára ki tudja, ki meri mondani, hogy nincs jól.

Küzd – a medencében és a parton egyaránt. Vezényli a mottója, amely így hangzik:  „Nincs olyan, hogy elég. Mindig van több és feljebb. És mindig áshatsz magadban mélyebbre és mélyebbre, hogy előrelépj.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április 15-i lapszámában jelent meg.)