A Szajna vizéből az olimpiai dobogóra – még 58 nap az olimpiáig

Az akkor 19 éves Halmay Zoltán három érmet nyert az 1900-as párizsi olimpián. Az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd örökségét vitte tovább a francia fővárosban: nemcsak a sportáguk volt ugyanaz, de nagy elődjéhez hasonlóan ő is a váltott karú, lábmunka nélküli gyors­úszásban jeleskedett.

A 17 tagú magyar csapatból ő szerezte a legtöbb érmet a párizsi világkiállítás árnyékában megrendezett ötkarikás játékokon. Ez volt minden idők leghosszabb olimpiája, 1900. május 14. és október 28. között, öt és fél hónapon át tartott. Halmay fantasztikus teljesítménye augusztushoz köthető, augusztus 12-én 200 méteres gyorsúszásban ezüstérmes, 1000 méteres gyors­úszásban bronzérmes lett, majd egy héttel később a 4000 méteres „maratoni” távon is második lett az 58:24.0-s olimpiai csúcsot úszó John Arthur Jarvis mögött. A szervezők kegyetlensége volt, hogy négy nap alatt kétszer kellett leúszni ezt a távot a Szajnában: Halmay 1:11:33.4-es, futamgyőzelmet érő eredményéből a fináléban képes volt három percet lefaragni (1:08:55.4).

Ha ez nem lenne elég, második lett 100 méteres gyorsúszásban is, de az nem szerepelt a hivatalos programban, így hiába lett második napjaink királyszámában, hivatalosan érmet nem kapott a szerepléséért. Nem úgy négy évvel később, 1904-ben St. Louisban, ahol az 50 és a 100 yardos gyorsúszást is megnyerte.

Pierre de Coubertin báró eredetileg a párizsi olimpiát szerette volna elsőnek, de 1896-ban Athénban élesztették fel a játékokat. A párizsi világkiállítás végül teljesen elvonta a francia főváros erőforrásait, emiatt mindennek lehetett a szervezést nevezni, csak hozzáértőnek és méltónak nem. A külföldi versenyzőket teljesen magukra hagyták, nekik kellett kideríteniük, mikor és hol lesznek a versenyeik.
A magyar csapat egy arany-, két ezüst- és két bronzéremmel az éremtáblázat 11. helyén végzett.