Risztov Éva: Anyukám feláldozta értem az életét

Az olimpiai bajnok Risztov Éva mindennapjait bemutató portréban nem csak azt ismerjük meg, hogy a Gyarmati Dezső uszoda üzemeltetését kézben tartani, sok száz gyerek úszásoktatásáért, a vízilabda-szakosztály működéséért, a civilek sportjáért és a műszaki háttér egyben tartásáért felelni egyáltalán nem vicces és még csak nem is egyszerű feladat. A gépházban tett látogatásból kiderül, hogy Éva ezt is nagy odaadással és a rá jellemző maximalizmussal teszi, mint amilyen alapossággal felépítette magát rádiós műsorvezetőként is. Négy éve a Sportrádió Sportreggelénél kezdte a szakmát, és immár a Retro Rádióhoz igazolva egy egész országot ébreszt Bochkor Gábor mellett.

A kedves és olykor vicces jelenetek felidézésén túl a beszélgetés több pontján ugyanakkor inkább megkönnyeznénk az édesanya, Tar-Molnár Ágnes gondolatait, aki lánya karrierjének negyedszázada alatt megjárta az összes poklot, amit egy aggódó szülő megjárhat. „Tudom, hogy anyukám feláldozta értem az életét, és talán ezt ő nem is akarta, csak belement. Huszonöt évet elvettem az életéből, de mi nem haragszunk egymásra, sőt…, de nem azért, mert olimpiai bajnok lettem!” – mondja Éva.

Sosem gondolnánk Risztov Éva sikertörténetét ismerve, hogy úgy lett nyílt vízi olimpiai bajnok, hogy gyerekként félt a víztől, mert, ahogy ő fogalmazott, benne volt az „őrlény”... – derül ki az egyik gyerekszáj sztoriból. „A lányomtól tanultam meg a válásom után, hogy érdemes új életet kezdeni, és hogy csak magamra számíthatok, ha változást szeretnék” – enged bepillantást az anya-lánya kapcsolat rejtelmeibe Ágnes. „Fél éved van összeszedni magad” – mondta Risztov Éva az édesanyjának, de csak azért, hogy kimozdítsa őt a fájó pillanatokból. Ha valakinek hitt Ágnes egy ilyen nehéz élethelyzetben, az éppen a lánya volt, a legnagyobb újrakezdő.

Apropó, újrakezdés! Egy újabb megdöbbentő történet, amikor három évnyi szünet után Éva úgy döntött, folytatja az úszást. Emlékezetes telefonbeszélgetés volt, amikor az édesanyját hívta.

„Baj van, anyukám.”

„Úristen, terhes vagy? Én örültem volna persze” – mondta az édesanyja.

„Nem, nagyobb a baj…” – folytatta Éva.

„Na, akkor tudtam, hogy újrakezdte az úszást. Szörnyű volt, mert pontosan tisztában voltam vele, hogy hároméves szünet után, harminc kiló plusszal mi vár rá, és nem akartam újra szenvedni látni. Tudtam, hogy jönnek a hajnali kelések, a mindennapi gyötrelmek, a sikertelenség, mert minden lépcsőfokot meg kell járni, nem lehet az életben kettőt ugrani, de Évát nem lehetett lebeszélni” – elevenítette fel az újrakezdés napjait Risztov anyuka, aki a szülőt érő stresszről és persze örömről is sokat beszélt.

Meglepőt is mondott azzal kapcsolatban, mi jelentette számára a legtöbbet, amit lányától kaphatott: „A legnagyobb ajándék nem az olimpiai aranyérme, hanem az, hogy neki köszönhetően az édesanyámmal tölthettem élete utolsó öt évét, mert felhozta Pestre, hogy közel lakhassunk egymáshoz.”

A Risztov Éva kevéssé ismert arcát bemutató portrébeszélgetésből Éva egyik legnagyobb tapasztalását is megismerjük: „Azt javasolom mindenkinek, hogy menjen el és nézze meg, mit ér az életben a sporton kívül, mert nagyon-nagyon fájni fog.”