„A fürdőgatya magától nem úszik” – Milák Kristóf edzője, Szabó Álmos
– Milák Kristóf azt mondta a száz gyors bronzérme után, hogy az idei felhozó év, a legfontosabb célja, hogy a nulláról eljusson – valameddig. Ehhez képest tódulnak az elképesztő időeredmények tőle…
– Tegyük mindezt tisztába? – kérdezett vissza Szabó Álmos, Milák Kristóf edzője.
– Erre szerettem volna kérni.
– Három kártyát tettem le az asztalra az év elején. Az első a felhozó évet takarta. Ezt, a mostanit, itt sok mindent szeretnénk kipróbálni: azt például, hogy különböző újdonságokat hogyan, mennyi idő alatt adaptál Kristóf vagy azt, melyik az a bioritmus, ami neki a leginkább megfelelő. Nem mennék túlságosan bele a sűrűjébe szakmailag, de ez tényleg egy gyakorló év. Igen, ha úgy nézzük, mindaz, amit eddig itt, ezen az Európa-bajnokságon mutatott Kristóf, kissé paradox helyzetet hozott, mert túl jól sikerült sok minden. Bízom abban, hogy a jövőben ennél még minden még jobb lesz, hiszen jön a budapesti vizes világbajnokság, aztán meg a Los Angeles-i olimpia.
– Vagyis az imént emlegetett három kártya közül a második a vébét, a harmadik pedig az olimpiát jelölte?
– Igen. A hazai vébé kiemelten fontos, ezt talán nem is kell magyarázni, az olimpia pedig olimpia, ám ahhoz, hogy Kristóf elérjen az út végére, muszáj volt beleraknom a felkészülésbe egy könnyebb részt, mert ez mindenképpen erőltetett menetnek ígérkezik. Egy mentálisan és fizikailag is a kiégés szélén álló sportolónak viszont muszáj olyan esélyt adnunk, amellyel megtalálhatja önmagát, és azt gondolom, Kristóf megtalálta magát.
– Ezt értem is, azt már kevésbé, hogy egy ilyen felhozó évben hogyan lehet ilyen időeredményeket úszni? Kristóf minden számban egyéni csúcsot úszott, ezek közül ráadásul van, amelyik országos, meg van, amelyik Európa-rekord.
– Szeretik sokan azt mondani, hogy Kristóf magától úszik, meg hogy edzés nélkül képes ilyen teljesítményre. Hát, nem tudom… Azért, ha a fürdőgatyáját feldobja a vízre, nem biztos, hogy az magától tudja száz pillangón a 49.4-et. Hála Istennek, Kristóf nagyon-nagyon figyel, nagyon érdeklődő, és ami szerintem fontos, hogy az újdonságokat, változtatásokat el- és befogadta.
– Vagyis néha-néha már látja a csillogást is a szemében?
– Ó, igen, nem is ritkán.
– Bíztunk benne, reméltük, a csapattársak kiváltképp, hogy ott lesz Milák Kristóf a 4x100-as gyorsváltóban – sokan úgy vélik, abban, hogy végül így volt, önnek nagy szerepe volt. Elárulja, hogyan beszélte rá a tanítványát az úszásra?
– Köszönöm, ha sokan így látják, tényleg lehet, hogy volt benne szerepem. Eldöntöttem, hogy ezt végigviszem: csütörtökön ebéd után, egy szerintem ideális, nyugodt időpontban leültünk beszélgetni. A száz pillangóval kezdtem, hiszen a döntő előtt voltunk, és láttam, Kristóf nagyon befogadó, úgyhogy szép lassan rátértem a váltóra. Mondtam neki, tudom, hogy hallgat és figyel rám, úgyhogy adjon nekem egy percet, hogy rávilágíthassak arra, miért is lenne fontos, ha vállalná a váltót. Az egy perc végén azt mondta, rendben, menjen a váltó is.
– Mit gondol, mit jelentett neki a csapatban való úszás? És az, hogy csütörtökön két aranyat nyert az Európa-bajnokságon, amelyen amúgy hosszú idő után újra mosolyogni láttuk őt?
– Szerintem sokat. Azt remélem, látható mostanra egy olyan karakter, egy olyan Kristóf, akit nagyon régen vagy talán még sosem láttunk így beszélni és mosolyogni. Huszonhat évesen sok minden van már a háta mögött, ám előtte is, és úgy gondolom, kezdi kapiskálni már a szép szakmai és emberi dimenziókat is.
– Még valamit áruljon el: nyilván több összetevője is van ennek, de az ősz hajszálainak hány százalékát „szerezte” az elmúlt két évben?
– Egyfelől örökletes ez, másfelől talán sejthető, hogy nem egyszerű nekem sem, az őszülésben vélhetően ő is benne van.
