Együtt úszni az életért – ahol a sport, a hála és az új esély találkozik
A MOM Sport uszodájában ezen a délelőttön a hazai transzplantáció meghatározó szakemberei, professzorok, orvosok, ápolók, rezidensek, nefrológusok és kardiológusok, szervátültetésen átesett emberek és családtagjaik, valamint ismert sportolók alkottak közös úszóváltókat. A csapatok tagjait összesorsolták: így kerültek egy váltóba az egészségügy képviselői, a szív-, vese- vagy tüdőtranszplantáción átesett emberek és az élsportolók. A medencében minden hossz többről szólt, mint a célba érkezésről. A közös úszás azt üzente: az életért folytatott küzdelemben senkinek sem kell egyedül maradnia.
A hála napja
Az Európa Tanács kezdeményezésére a Szervdonációs és Transzplantációs Európa Napját először 1996-ban, Genfben rendezték meg. 2005-ben, ugyancsak Genfben jelentették be, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) október második szombatját világnappá nyilvánította.
 A szervátültetett emberek számára nemzetközi versenyrendszerben nyílik lehetőség arra, hogy összemérjék erejüket a hasonló sorsú és magas szinten sportoló sorstársaikkal. Idén 95 éremmel és a nemzetek versenyének 4. helyén zárt a magyar szervátültetett és művesekezelt válogatott a júliusban rendezett kontinensviadalon. A magyar csapat 48 arany-, 24 ezüst- és 23 bronzérmet szerzett a hollandiai Arnhemben megrendezett Szervátültetettek és Művesekezeltek Európa-játékán. Az esemény sportdiplomáciai szempontból is jelentős magyar sikerrel zárult: Gyurkó Alexandrát, a Szervátültetettek Európa-bajnokságán, valamint Világjátékán többször győztes úszót, májtranszplantált versenyzőt és edzőt egyhangú szavazással választották meg az Európai Szervátültetettek és Művesekezeltek Sportszövetsége elnökének. A szervátültetett sportolók minden évben versenyben vannak az Év Fogyatékkal élő Spórtolója címért az MSÚSZ szavazásán. |
A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért idén tizenkilencedik alkalommal szervezte meg a hazai rendezvényt. A nap célja, hogy tisztelegjen a donorok és családtagjaik előtt, kifejezze a szolidaritást a szervátültetésre váró betegek iránt, és köszönetet mondjon mindazoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik a transzplantáció lehetőségét megteremtik, a beavatkozást elvégzik, majd a gyógyulás útján is kísérik a betegeket.
A rendezvény háziasszonyaként és az alapítvány közel két évtizede szolgáló jószolgálati nagyköveteként, lapunk munkatársa, Csisztu Zsuzsa számára ez a nap személyes ügy is: annak a közösségnek az ünnepe, amely évről évre emlékeztet bennünket arra, milyen felbecsülhetetlen érték az élet, és mekkora ajándék, ha valaki egy másik ember számára új esélyt teremt.
Kozák Danuta először csatlakozott
A sportolók közül első alkalommal vett részt a kezdeményezésben a hatszoros olimpiai bajnok kajakkirálynő, Kozák Danuta. A kétgyermekes édesanya a rá jellemző szerénységgel nem kívánt nyilatkozni, ám annál nagyobb kedvvel és lelkesedéssel vetette bele magát a versenybe: az egyik úszóváltó csapatkapitányaként állt a többiek élére.
Szintén először érkezett a rendezvényre Vogel Simon junior világbajnok vízilabdázó, a híres Vogel-vízilabdás dinasztia tagja. Csapata a négy induló közül a második helyen végzett, ám a célba érkezés után már nem csupán az eredményről beszélt.
„Alapvetően teljesen más szemüvegen keresztül néztem a sportot aktív koromban is. A sport valódi lényege és mögöttes értelme inkább a visszavonulásom után kezdett formálódni bennem. Ezen a rendezvényen még sosem jártam, de most rendkívüli módon megindított. Tudjuk és értjük, mekkora szerepet játszik a sport az egészségmegőrzésben, vagy éppen a transzplantáció utáni rehabilitációban. De együtt úszni szervátültetésen átesett emberekkel és az orvosaikkal, egy csapatban – ez rendkívül felemelő és csodálatos élmény volt. Bevallom, az ezüstérem kellő inspiráció ahhoz, hogy jövőre visszatérjek az aranyért” – mondta meghatottan Vogel Simon.
Az önzetlenség ereje
A hosszútávúszás világklasszisa, az Oceans’ Seven óceánátúszó sorozat rekordere, az Ontario-tavat idén rekordidő alatt teljesítő Mányoki Attila számára sem idegen a jótékonysági szerepvállalás: többek között a koraszülöttmentést is hosszú évek óta támogatja. A transzplantációs úszóváltóban most először vett részt, csapata pedig a harmadik helyen végzett.
„Rendkívül felemelő délelőtt részese lehettem. Számos karitatív ügyben vállalok szerepet, és bár minden esemény más, az érzés ugyanaz: részesévé válni egy olyan pillanatnak, amikor olyan emberek társaságában lehetek, akik az élet egy teljesen más területén, de hatalmas, embert próbáló áldozatot vállaltak. Gondoljunk például az élő donorokra, akik azért adták oda egy szervüket, hogy mások élhessenek, és ma is közöttünk lehessenek” – fogalmazott Mányoki Attila.
Ezek a mondatok talán a nap legfontosabb üzenetét is megmutatják. A szervadományozás olyan döntés, amelynek súlya és jelentősége gyakran csak akkor válik igazán kézzelfoghatóvá, amikor találkozunk azokkal, akiknek az életét megváltoztatta. A donorok és családtagjaik önzetlensége, az orvosok és egészségügyi dolgozók tudása, a transzplantált emberek kitartása és a körülöttük állók szeretete együtt teremti meg az újrakezdés lehetőségét.
A legnagyobb ajándék a gyerekek csillogó szeme
A rendezvény egyik legrégebbi sportolói támogatója Güttler Károly olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok egykori mellúszó, aki évről évre visszatér, és maga is rajthoz áll a különleges váltókban. Számára ez a nap mindig többről szól a sportnál, az idei alkalom pedig különösen emlékezetes maradt.
„Hatalmas élmény volt, hogy két olyan kisgyermek is a csapatunk tagja volt, akik maguk is transzplantáción estek át: egy nyolcéves kislány és egy tizenegy éves kisfiú. Velük és a csapat többi tagjával együtt sikerült megnyernünk a váltót, és az érmek mellett a kis kabalamedvét is átvehettük. Óriási öröm volt, hogy a gyerekekkel együtt állhattunk a dobogó tetején. A csillogó szemük mindennél nagyobb élményt jelentett” – mesélte Güttler Károly. Mert van, amikor a legnagyobb teljesítmény nem az, hogy ki ér elsőként a célba. Hanem az, hogy valaki egy másik embernek segít eljutni odáig.
