Úszás: Nem írom le magam – Kapás Boglárka

– Álomszerű heteken van túl, az esküvő és a nászút is úgy sikerült, ahogy párjával, Telegdy Ádámmal elképzelték?
– Igen. Csodás volt a nászutunk, mindkettőnk régi álma volt Hawaii, arra gondoltunk, mikor utaznánk oda, ha nem az esküvő után?! – válaszolt Kapás Boglárka (UTE), aki hétfőn visszatért az uszodába.

– Mindezek után hogyan ízlik a munka?
– Meglepően jólesik. Nem tudtam, mire számítsak egy ilyen, magánéletben mozgalmas nyár után, amikor eddigi életem legszebb napjait, heteit élhettem át – furcsa volt belegondolni, hogy jönnek a hideg, sötét napok, amikor korán reggel már mennem kell az uszodába. S bár aggódtam, mi lesz, úgy érzem, lelkileg feltöltődtem, így már alig vártam, hogy elkezdjem a munkát.

– Ez is kicsit meseszerűen hangzik…
– Pedig igaz. Itt vagyok újra, dolgozni és versenyezni akarok.

– Nem riasztja vissza az sem, hogy mélyről kell visszakapaszkodnia?
– Eltelt úgy egy év, hogy nem találtam a helyemet sem az edzéseken, sem a versenyeken. Az olimpiai szereplésem és a húgom halála miatt is el kellett telnie bizonyos időnek, hogy magamra találjak – úgy érzem, sikerült, megéltem annyi pozitív élményt, hogy lelkileg ismét erős vagyok. Mindez azt is jelenti, hogy készen állok arra, hogy elkezdjek edzeni. Eddig ez nem így volt, most viszont már kijelenthetem, hogy rendben vagyok.

– És képes visszajönni...? Csak azért kérdezem, mert akadnak, akik már a vészharangot kongatják.
– Arra az érzésre vártam, amit egy éven keresztül nem éreztem: úgy nehéz dolgozni, hogy az ember nem találja a helyét. Sötét időszak van mögöttem, az elmúlt másfél év lelkileg megterhelő volt, de már látom a fényt az alagút végén. Viszont ezt sem akarom elkiabálni, már csak azért sem, mert jövőre harmincéves leszek, nyitott vagyok arra, hogy folytassam, ám azt nem tudom, mire leszek képes. Annyit tudok, hogy igenis, akarom csinálni, motivált is vagyok – korábban rendszerint jó eredményeket értem el, ha ilyen érzések uralkodtak bennem. Én tehát nem írom le magam, hogy vannak, akik igen, az nem zavar, sőt, még örülök is neki.

– Egyfajta dacot szül ez önben?
– Valami olyasmit. Élénken él bennem, hogy volt, aki azt mondta a váltásom idején, belőlem sohasem lesz jó pillangóúszó, azóta pedig nyertem egy világ- és két Európa-bajnokságot, úgyhogy ebből kiindulva sem foglalkozom mások véleményével. Csak saját magamra figyelek.

– Az sem bántja, hogy még önt is megtalálják? Önt, akit mindenki mosolygós, kedves, nyitott és segítőkész embernek tart – a nagyszerű úszóeredményei mellett.
– Sajnos azt látom magam körül, hogy nem csak velem történik ez. Hozzám is eljutott a vélekedés, hogy mivel kihagytam a római Európa-bajnokságot, az azt jelenti, hogy abba is hagytam.

– Akkor vissza az uszodába: azt mondta, nagyon várta már, hogy elkezdhesse a munkát, de ez mit jelent a gyakorlatban? Milyenek ezek a nehéz, őszi napok?
– Az alapozás hetei sohasem könnyűek, ráadásul a kialakult helyzet miatt a víz hőmérséklete legfeljebb huszonöt fokos lehet, én pedig amúgy is fázós vagyok. Egyre hidegebb van kint, a víz pedig eleve az, úgyhogy arra készülök, néhány hónapon keresztül szinte folyamatosan át leszek fagyva. De erre is készen állok.

– Három héttel később csatlakozott a társaihoz: teljesen más munkát végez egyelőre?
– Még igen, de éppen a „késés” miatt az én újrakezdésem kevésbé fokozatos, mint az többieké volt. Kicsit hamarabb nekimegyünk a kemény munkának – részben a korom miatt, részben amiatt, mert elég sok időt hagytam ki.

– Az edzője, Virth Balázs elárulta, hogy újra van kedve gyorson úszni.
– A római Európa-bajnokságon jött az érzés, hogy hiányzik a gyorsúszás. Balázs nem árult zsákbamacskát, már az elején elmondta, a pillangóra átállással az is a terve, hogy visszajöjjön a kedvem a gyorshoz.

– Ez azt is jelenti, hogy nem a kétszáz pillangó marad a fő száma?
– A pillangó marad, nem cserélem le a gyorsra, csak újra képbe jön ez az úszásnem.

– Említette a római Eb-t – ezt a versenyt kívülről volt kénytelen végignézni. Belehalt kicsit ebbe?
– Nagyon rossz, sőt, szörnyű volt tudni, nem tehetek semmit. Borzalmas volt megélni, hogy nem lehetek ott a medence partján, hogy nem vehetem fel a versenydresszemet, folyamatosan az járt a fejemben, bárcsak ott lehetnék a rajtkövön.

– Bár talán még korai nagy célokról beszélni, hiszen még csak most vágott neki a munkának, mégis, mit lát maga előtt?
– Egyelőre az alapozásra figyelek – decemberig biztosan. Jövő nyáron Fukuokában lesz a világbajnokság, addig fel tudjuk építeni úgy a felkészülésemet, hogy ott jó legyek, hogy újra olyan formában úszhassak, mint a kvangdzsui világbajnokságon vagy a tokiói olimpián.