Manchester, az álmok városa

Nem volt még példa rá, hogy fiatal kapusígéretről számoljunk be ebben a rovatban, holott az utóbbi években a magyar labdarúgás kínjait csak ezen a poszton szereplő futballisták enyhítették, mivel többjüket ma már nemzetközi szinten is jegyzik. Király Gábor a Hertha BSC, Babos Gábor a NAC Breda kapujából kirobbanthatatlan, s tudásukról árulkodik, hogy évszakonként legalább egyszer hírbe hozzák őket nagynevű európai klubokkal. S akkor még nem beszéltünk Sáfár Szabolcsról (Wüstenrot Salzburg), Rabóczki Balázsról (FC Köbenhavn), vagy az itthon védő, ám korántsem hazai nívón teljesítő ferencvárosi Szűcs Lajosról.
Mégis meglehet, Gróf Dávid lesz az első Góliát a magyar kapusok között, aki Real Madrid, AC Milan, Manchester United színvonalú csapatban védhet. Az idén 14. évét betöltő kapust már két éve megkörnyékezte az angol klub, amelynek képviselője vitte volna egészen a vörös ördögök futballkollégiumáig, Manchesterbe. Gróf Dávid ment is volna, csakhogy időközben az UEFA egy rendeletet hozott, miszerint 16 éves korukig a fiatalok csak hazájukban futballozhatnak. Mindenesetre biztos, ami biztos, előszerződést ajánlottak a magyar futballistának.
Ezzel együtt persze igencsak szokatlan, hogy egy alig tízéves fiút vinne az MU, ráadásul még biztosan nem lehet megmondani róla, eléri-e a kapusoknál minimális száznyolcvan-egynéhány centis magasságot. Bár, ha az édesapjára pillantunk... Szép szál ember (193 centi), ráadásul kapus volt, az Újpestben és a Vasasban védett, manapság meg az angyalföldieknél az utánpótláskorúak kapusedzője. Gróf Attila nem erőltette, hogy fia is kapus legyen.
"Amikor Dávid megszületett, az Újpestben játszottam, kiskora óta ott volt a pálya mellett, és ahogy nőtt, egyre inkább vonzódott a futballhoz – mondta Gróf Attila. – Jellemző például: miközben a feleségemmel jöttek a Megyeri útra, Dávid akkor tette meg az első lépéseket. Jó úton indult... Régebben még nem volt edzéslehetőség a hatévesek számára, ezért a kilencévesek közé vittem. Azt tippeltem, hogy előbb-utóbb elmegy a futballtól a kedve, a korosabbak között nem érzi majd jól magát. Ezzel szemben fizikailag és mentálisan megerősödött. Egyébként elvittük Petrekanits Mátéhoz a Sportkórházba, ahol antropológiai vizsgálatot végeztek rajta. Megállapították: csak egy-két centivel lesz alacsonyabb nálam.”
Így kezdődött, s Dávid ma már szinte megszállottan készül későbbi pályafutására: a reggelit követően indul az iskolába, aztán különedzést tart apukájával a Vasas-pályán, majd irány a Ferencváros népligeti bázisa, utána hetente egyszer-kétszer másfél órás angol-nyelvtanfolyam, végül késő este irány haza.

"Dávid annyira elhivatott volt egészen kisgyerekként is, hogy amikor elkezdte az általános iskolát, azzal fenyegettük, ha nem lesz megfelelő a tanulmányi eredménye, nem járhat edzésre” – tette hozzá az édesapja, aki elmondta még, hogy az első években még ott kellett ülni Dáviddal az íróasztal mellett, később azonban abszolút önálló lett.
Többen állítják, az elhivatottság az oka, hogy Dávid szakmailag jóval képzettebb kortársainál, sokat tapasztalt, tökéletesen kamatoztatja adottságait. Mindez fontos volt akkor is, amikor meghívták a svédországi utánpótlástornára. Stieber Zoltánt jöttek megnézni menedzserek, miként fejlődött – vele ekkor már kapcsolatban álltak –, ám az egyik meccsen a megfigyelők egyike azt kérdezte: ki ez a gyerek? A következő nyáron Gróf Dávid Svédországba utazott. A szakértők, a fiatalokkal foglalkozó menedzserek szerint csak ilyen alázattal lehet valakiből klasszis játékos, és csak nálunk furcsa, ha egy tinédzser minden egyes percét egyazon célnak rendeli alá. Göteborgból hazajőve például nekidurálta magát, több időt fordított a nyelvtanulásra, mondván: később nagy szüksége lehet a nyelvtudásra is.
Gróf Dávid egyébként még így is majdnem kitűnő tanuló, megnyilvánulásai már most profi gondolkodású sportolóra vallanak. Amikor azt kérdeztük tőle, izgult-e a svédországi tornán a meccsek előtt, esetleg jobban készült volna, ekképp válaszolt: "Számomra minden találkozó egyformán fontos. Akár a bajnokságban gyengébben szereplő rivális ellen lépünk pályára, akár nemzetközi tornán veszek részt a csapatommal, ugyanúgy készülök. Mindig a legtöbbet akarom kihozni magamból.”
Mintha 2010-ben járnánk, és már a Manchester sztárkapusaként a France Footballnak nyilatkozna.