Lepipálták a mezőny nagyját

Tíz év alatt nagy rangot vívott ki magának a Nike Premier-kupa. Nem csoda, hiszen az 1993-ban életre hívott, 15 éven aluli fiatalok számára kiírt eseményen az elmúlt esztendőkben mára magukat sztárrá kinövő futballisták bizonyították tehetségüket. Ha úgy vesszük, a Nike sportszergyártó adott lökést Iker Casillas vagy éppen Xavi pályafutásának, miként az idei év spanyol felfedezettje, az Atletico Madridban szereplő Fernando Torres 1999-ben az európai döntő legértékesebb labdarúgójának választatott. Hogy ne csupán spanyolokat említsünk, soroljuk tovább a neveket: a Nike Premier Kupán játszott a holland Andy van der Meyde, a portugál Petit, vagy éppen a svéd, Mikael Forssell és a finn Kim Källström. Az "Eb-döntőt” az idén a svájci Bázelben rendezték, ahol a magyar színeket a budapesti döntőt megnyerő Haladás képviselte.
Már a Ferihegyi repülőtéren érezhető volt a feszültség…
No, nem a másnapi torna miatt, hanem mert a korábbiakban az utazókeret egyik kiskorú tagja sem repült. Legalább nem "szálltak el” – tehetnénk hozzá, hiszen találkozásunk első percétől feltűnt a fiatalok szerénysége. Pedig az eredményeik alapján akár az önbizalmuk is nagyobb lehetne: a nyolc éve együtt dolgozó gárdában több korosztályos válogatott is játszik, s az Ukrajnából áttelepült edző, Koman Vladimir már az utazás előtt megígérte, játékosai senkitől sem ijednek meg. Na, ja, az ukrán virtus…
A körülményekről csak annyit: a Nike szervezői a legkisebb részletekre is ügyeltek a szervezést illetően, nem csoda, hogy a gyerekek minimum az olimpiai játékokon érezhették magukat. Minden csapat külön kísérőt kapott: a Haladás futballistái kifejezetten jól jártak, hiszen a Baselben tanuló Lőrincz Csongor nemcsak a kötelező feladatait látta el, hanem "huszonegyedik” delegáltként (amolyan Jolly Jokerként) segített a fiúkon. A sportszergyártó – a szervező FC Basellal közösen – utaztatta, fogadta és etette a 20 együttest, arról nem is beszélve, hogy a résztvevőket sportfelszereléssel fel is öltöztette.
Szálláshelyül a város legújabb és legelegánsabb létesítménye, a "tetőtől talpig” üvegborítású Sorat Hotel szolgált, amely egyben a város legmagasabb épülete is (Bázel Tornya – ahogy a helyiek hívják…). A megnyitót és a sorsolást még péntek este megtartották, mégpedig a Bajnokok Ligája második körébe jutott együttes 2001-ben átadott stadionjában, a közel 35 ezer férőhelyes St. Jakob Parkban. A szervezők megadták a módját: bevonulás, ünnepélyes sorsolás, majd vacsora szerepelt a programban. A Haladás a cseh Sparta Prahával, a norvég Vĺlerengával, a holland Sparta Rotterdammal és a lett Skonto Rigával került össze.
A meccsekre a helyi másodosztályú egylet sportcentrumában került sor, ahol mesés körülmények várták a résztvevőket: hat füves és egy műfüves edzőpálya, egy rekortánborítású kézilabdapálya, két salakos teniszlétesítmény, egy hatszáz fős, székekkel ellátott lelátóval rendelkező stadion, amely alatt büfé üzemelt. No és persze hatalmas rend és tisztaság.
Aztán jött a kellemes meglepetés: már az első találkozó (az ellenfél a Vĺlerenga volt) első perceiben feltűnt, hogy a Haladás tehetségei mit sem törődnek termeti adottságaikkal, az ellenfélnél néhol két és fél fejjel (!) kisebb játékosok minden összecsapásnál bátran mentek a labdáért – és az esetek nagy többségében meg is szerezték azt. Nem csoda, hogy – bocsánat a kifejezésért – a "tenyésztett” északiak ellen fifikás és határozott játékkal 2–1-re nyertek a szombathelyiek. A gólokat a budapesti finálé legjobbjának választott ifjabb Koman Vladimir (a névazonosság nem véletlen: a még csak tizennégy esztendős irányító az edző fia), valamint Gyurácz Bálint szerezte. Aztán jött az elvben legkönynyebb találkozó: a Skonto Riga ellen Kozmor Ákos szabadrúgásból szerzett találatával gyűjtötték be a három pontot. Délután a Slavia Praha 1–0-ra felülkerekedett a mieinken, majd jött egy ki-ki meccs a holland Sparta Rotterdam ellen. Érdekesség: az ellenfélnél szerepet kapott a Milannal BL-döntőbe jutott Clarence Seedorf unokaöccse is… Ami a magyar együttesekre általában nem jellemző, a nagy téttől nem ijedtek meg a szombathelyiek: parádés játékkal (Kozmor kétszer, Palkó Dávid egyszer volt eredményes) 3–0-ra győztek, és második helyen jutottak a legjobb nyolc közé.
Mivel 2x20 perces összecsapásokat rendeztek, a szombati 160 percnyi futballozás után újabb megméretések vártak a vasiakra – mégpedig a dobogós helyezésekért, amely akár egy amerikai túrát is érhetett volna. A regionális döntő legjobbjai ugyanis jegyet válthattak a július közepén az oregoni Beavertonban rendezendő világdöntőbe, amely a Manchester United Premier Kupa nevet viseli, s ahol a földkerekség legjobb 15 esztendősei találkoznak
Szóval a negyeddöntő, mégpedig a helyi Basel ellenében. Bár mindkét oldalon voltak helyzetek, többnyire a magyar kapus Balikó Milánnak köszönhetően maradt a 0–0, s jöhettek a büntetők. Amely ez alkalommal a mieinknek hozott szerencsét, hiszen 4–3-ra győztek, és máris az elődöntőben találták magukat – egy győzelemnyire a világdöntőtől. Nem csoda, hogy a helyszínen lévő külföldi újságíró-kollégák körében is népszerű lett a magyar különítmény, az edző Koman Vladimir például több nyilatkozatot is adott, míg Balikót a Nickelodeon nevű tévécsatorna kérte arra, hogy pózoljon egy keveset, valamint meséljen önmagáról.
A döntőbe jutásért a nagynevű Porto fiataljain kellett volna túljutni, ám ez annak ellenére nem sikerült, hogy a mieink Kozmor Ákos találataival 1–0-ra és 2–1-re is vezettek. Az utolsó öt percben azonban két gólt is kaptak a szombathelyiek, így maradt némi bosszankodás és a bronzmeccs – mégpedig a Servette ellen. Itt aztán kijött ellenfelünk magassági fölénye: a koreográfia ugyanaz volt, mint a portugálok ellen – vagyis öt perccel a lefújás előtt Koman Vladimir és Kozmor Ákos találatával 2–1-re vezettünk –, ám az utolsó pillanatokban a másfél fejjel magasabb svájci csatárok két gólt is fejeltek.
Maradt tehát a ki nem osztott, ám megérdemelt közönségdíj, s a remény, hogy ezekről a fiatalokról a jövőben hallunk még. Merthogy a Haladás mindig híres volt utánpótlás-neveléséről, így a legtöbbször a Balikó – Kiss Márton, Benczik Dániel, Borsos Dániel – Kiss Gábor, Pongor Zsolt, Koman, Harsányi Levente, Gyurácz – Kozmor, Palkó összeállításban pályára lépő fiatalokról remélhetőleg sokat hallunk még, csakúgy mint a csereként nevezettekről (név szerint: Kocsis Dénes, Joó Bálint, Németh Milán, Tóth Péter és Kiss Péter).
És a végére még egy értékes információ: a tornán a legtöbb találatot a szombathelyiek válogatott centere, Kozmor Ákos szerezte, s az edzők által megszavazott MVP (a torna legjobb játékosának járó trófea) szavazáson négy szavazatot kapott – csakúgy, mint a portugál Daniel Joâo Santos Candeias. Utóbbi azért előzte meg a magyart, mert a "mi fiúnknak” a Porto reménységével ellentétben volt egy sárga lapja. Az elmaradt kitüntetésért az élet kárpótolhatja Kozmor Ákost: például ha néhány év múlva a bevezetőben említett Petit, Andy van der Meyde vagy Fernando Torres nyomába léphetne…