Búcsú a gerendától – Szarka Krisztina visszavonult

– Melyek voltak pályafutása jelentősebb állomásai?
– Doktor Tóth Ernőnél kezdtem, hatéves lehettem. Első jelentősebb sikeremnek az ifi magyar bajnoki győzelmet tartom gerendán és ugrásban. Utóbbi edzőm, Zsuzsa néni miatt is kedves volt számomra, mert ő is ennek a szernek volt a bajnoka. Ifjúsági válogatott lettem, bekerültem a Héraklész-keretbe. Első nagyobb nemzetközi versenyem a kétezer-kettes patraszi Európa-bajnokság volt, majd következett a debreceni világbajnokság. A következő évben az anaheimi vébén megszereztem a kvalivikációt Athénra, közben összetett mesterfokú bajnokságot nyertem idehaza. Kétezer-négyben olimpia, majd Világkupa Chilében, utóbbin negyedik hely talajon, ötödik ugrásban, hatodik gerendán. Tavaly hazai közönség előtt tornázhattam a debreceni Európa-bajnokságon, hihetetlen élmény volt. Ebben az esztendőben egy súlyosabb térdsérülés fél év kényszerpihenőt és az ausztráliai vébé kihagyását jelentette. Az idei, voloszi Európa-bajnokságon új csapattal vettünk részt, sajnos csak tizenötödikek lettünk, utolsó nagy versenyem a dániai világbajnokság volt.

– Mit tart legnagyobb sikerének?
– Legnagyobb sikerem, egyben kudarcom az athéni olimpia volt. A gerendát sikeresen teljesítettem, azonban két szeren, talajon és ugrásban rontottam, olyat hibáztam, amit azelőtt soha. Azóta sem találtunk rá magyarázatot.

– Miért hagyja abba a versenyszerű tornát?
– Amit az én tehetségemmel, kitartásommal lehetett, azt elértem, többet nem tudok kihozni magamból, mentálisan elfáradtam.

– Milyen tervei vannak a „civil” életre?
– Jó iskolának bizonyult a sport. Megtanított fegyelemre, kitartásra, és megtanított veszíteni. Jó lenne még tanulni valamit, emberekkel szeretnék foglalkozni, az egészségügy iránt érdeklődöm. Talán később a tornába is visszatérek mint edző…