Birkózás: a serdülők be tudják hozni a lemaradást

Lakner Gábor A belgrádi serdülő Európa-bajnokságot kísérleti jelleggel rendezték meg, a kísérleti jelleg pedig bizony látszott is a korosztályos birkózóverseny lebonyolításakor. A kommunikációs mélypont mellett a szervezésben is akadtak hiányosságok, a táblákat a szövetségi edzőknek kellett elkészíteniük sorsolás után, és olykor furcsamód maga a sorsolás is megváltozott, mire szőnyegre léptek a fiatalok.Lakner Gábor A belgrádi serdülő Európa-bajnokságot kísérleti jelleggel rendezték meg, a kísérleti jelleg pedig bizony látszott is a korosztályos birkózóverseny lebonyolításakor. A kommunikációs mélypont mellett a szervezésben is akadtak hiányosságok, a táblákat a szövetségi edzőknek kellett elkészíteniük sorsolás után, és olykor furcsamód maga a sorsolás is megváltozott, mire szőnyegre léptek a fiatalok.

Az ötvenfős magyar küldöttség egy bronzéremmel – amelyet Fődi Ildikó nyert – és két ötödik helyezéssel – amelyek Szenttamási Róza és a kötöttfogású Kovács Gábor nevéhez fűződnek – tért haza, amit a hiányos eredményközlés miatt önmagában nehéz értékelni. Épp ezért a három fogásnem edzőjét kértük fel arra, foglalják össze tapasztalataikat a szovjet utódállamok fölényét hozó versenyről.

A két legjobb magyar lány: a bronzérmes Fődi Ildikó és az ötödik helyezett Szenttamási Róza  •  Fotó: Péteri András

„Az már a tavalyi kadet Európa-bajnokságon is látszott, hogy nem jó elképzelés, hogy egy ország két versenyzőt is indíthat ugyanabban a súlycsoportban, most pedig újra bebizonyosodott mindez. A résztvevő országok számán is jól látszott az elképzelés hibás mivolta: mintha a magyar-osztrák határnál húztak volna egy vonalat, nyugati országból alig érkeztek versenyzők. A szovjet utódállamok ráadásul meglehetősen akcelerált birkózókkal érkeztek” – fogalmaz finoman Péteri András, a legeredményesebben szereplő leányválogatott szövetségi edzője. „Óriási különbségek voltak a gyerekek között, a mi lányaink kétéves lemaradásban vannak fizikailag a keletiekhez képest. Kicsit meg is illetődtek a nagyobb és erősebb ellenfelek láttán, ráadásul a fiatalok még nem szoktak hozzá ahhoz, hogy egy napon négy-öt szoros mérkőzést kell birkózniuk. A magyar mezőnyben kifejezetten erősnek számító Szenttamási Róza is nagyon szépen menetelt, de olyan fizikumú riválissal találkozott a bronzéremért, aki lecsavarta, mint a kóláskupakot. Fődi Ildikó bronzérme egészen bravúros volt, az ő teljesítményéről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Összességében elégedett vagyok, a tizenhárom lány nyolc mérkőzést nyert olyan riválisok ellen, akiknek a legyőzése igencsak komoly skalpnak minősül. Van ebben a csapatban lehetőség, jó menedzseléssel sokra vihetik, minél több nemzetközi verseny és edzőtábor kell a fiatal együttesnek, amelyből mindössze ketten öregszenek ki jövőre.”

Hogy 2018-ban is rendeznek-e serdülő Európa-bajnokságot, és ha igen, milyen szabályokkal, egyelőre nem tudni. A magyar szövetség mindenesetre pályázott a rendezésre, így előfordulhat, hogy a fiatalok jövőre hazai szőnyegen birkózhatnak. A jó menedzselés már csak ezért is fontos, még ha nem is a serdülőkorban nyert érmek jelentik a biztos jövőt a sportágban.

„Bizony kérdés, hogy a most eredményes versenyzők nem égnek-e ki, mire eljutnak a junior- vagy felnőttválogatott kapujáig. Az én filozófiám szerint ugyanis nem feltétlenül ilyenkor kell bajnoknak lenni” – veszi át a fonalat Gyurasits Csaba, a pontszerző helyezés nélkül maradt szabadfogású válogatott szövetségi edzője. „Nagyon nem is vagyok elkeseredve, mert a szovjet utódállamok versenyzői feltehetőleg több túlkorost is szerepeltettek az Európa-bajnokságon. Persze van lemaradásunk, a technikát és az erőt illetően is, amit be kell pótolnunk, de nem veszett fejsze nyele a helyzet. A mi versenyzőink még valóban gyerekek, ez volt az első világversenyük, ez is közrejátszott a szereplésben. Biztos vagyok benne, hogy ha jövőre is lesz serdülő Európa-bajnokság, ráadásul Magyarországon, akkor három-négy srác is öt között végez, és akár még érmet is nyerhet.”

Hasonlóképpen optimista a kötöttfogású csapat szövetségi edzője, Módos Péter, aki azért szintén látja a hibákat.

„Az eredmények ellenére nem birkóztunk rosszul, pici dolgokon múlt több győzelem is. A rutintalanság látszott a fiatalokon, és technikailag is van mit javítanunk. A lemaradásunk azonban egyáltalán nem nagy az elithez képest. Jól összerakott programmal hamarosan utolérhetjük a riválisokat, akik a mi fogásnemünkben is a volt szovjet utódállamok versenyzőiből kerültek ki. Épp ezért jó sorsolás nem létezett, csak kemény ellenfeleket kaphattunk. A csapat döntő többsége jövőre is serdülőkorú lesz, a tapasztalatokkal felvértezve a következő évi Európa-bajnokságon már jobban szerepelhetünk, ehhez már csak az kell, hogy folytatódjon a kezdeményezés.”

Az esetleges magyar rendezéssel – hiszen komoly tapasztalat áll a hazai szakemberek mögött ezen a téren is – ráadásul a kezdeti gyermekbetegségek is kiküszöbölhetőek lennének. Már csak azt a szerencsétlen duplázó-szabályt kellene elfelejtenie a nemzetközi szövetségnek…

További korosztályos hírek BIRKÓZÁSBAN a sportági aloldalunkon.