Bruckner VinceEleve kevés 19 esztendős kézilabdázónak adatik meg, hogy egyáltalán pályára lépjen a Bajnokok Ligájában. Az FTC fiatal jobbszélsője, Faluvégi Dorottya azonban nem csupán játszott, hanem kiemelkedett a mezőnyből. Szkopjéban hét, a Larvik ellen hat, a Thüringer vendégeként két gólt szerzett.Bruckner VinceEleve kevés 19 esztendős kézilabdázónak adatik meg, hogy egyáltalán pályára lépjen a Bajnokok Ligájában. Az FTC fiatal jobbszélsője, Faluvégi Dorottya azonban nem csupán játszott, hanem kiemelkedett a mezőnyből. Szkopjéban hét, a Larvik ellen hat, a Thüringer vendégeként két gólt szerzett.
– Gólparádé és remek játék a Bajnokok Ligájában. Számított arra, hogy két meccs alatt tizenhárom gólt szerez?
– Úgy gondolom, erre soha nem lehet felkészülni. Azt persze éreztem már a meccsek előtt is, hogy lendületben vagyok, nincs gond a formámmal, de szélsőként rendre a többiektől is függünk, ki vagyunk szolgáltatva a passzoknak.
– De azért, gondolom, elégedett. Elvégre a csapata egyik legjobbja eddig az évadban.
– Szerintem nagyon korai még a teljesítményemet értékelni, hiszen a szezon elején járunk. Örülök az eddig kapott bizalomnak, igyekszem további jó játékkal meghálálni.
– Valóban látszik, hogy Elek Gábor bízik Önben. Milyen a kapcsolata a csapat vezetőedzőjével?
– Mindketten balkezesek vagyunk, azt hiszem ez sokat elárul. Azt gondolom, a fiatal játékosoknak különösen fontosak a lelki dolgok, valamint, hogy az érzelmeket ne vigyük ki a pályára, s ebben nekem sokat segített.
– Tartja még a kapcsolatot nevelőedzőjével, a 202-szeres válogatott Pádár Ildikóval?
– Elek Gábor után mindig ő az első, akit megkérdezek. Fantasztikus játékos volt, akinek hatalmas tapasztalata van, sok hasznos tanácsot tud adni.
– A kemény klubszezon mellett a juniorválogatottal is nagy feladatok előtt állnak. A nyári Eb-n szerzett negyedik hely után jövőre itthon szerepelhetnek a vébén.
– A szlovéniai Európa-bajnokság után egyik szemünk sírt, a másik nevetett, hiszen nagy tett a négy közé kerülés, de éremmel akartunk hazajönni. Hazai rendezésű világversenyen mindig nehéz játszani. Megvan az álmunk, hogyan szeretnénk lezárni az utánpótláskort. Nyilván mindenki tudja, mire gondolok…
– Mi kell ahhoz, hogy még magasabb szintre lépjen? Miben szeretne javulni a következő időszakban?
– Elég hosszú a lista: koncentráció, taktikai figyelem, mindenképpen egyre sokszínűbbé válni, hogy a kapusok kevésbé tudjanak rám készülni. Dolgozom tovább.
További korosztályos hírekKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.