Egyesületi tagdíj: mennyit fizet a szülő, mit kap érte a gyerek?

Munkatársainktól A sportolás nem olcsó mulatság, de legalábbis nem ingyenes. Az a fiatal, aki versenyszerűen űzi valamelyik sportágat, egészen biztosan egyesületi tagdíjat fizet, amely változó mértékben ugyan, de mindenképpen megterheli a családi kasszát. A fizetendő összeg mellett az is változó, hogy ezért mi jár cserébe a gyerekeknek. Összeállításunkban szúrópróbaszerűen kilenc sportág vidéki és fővárosi műhelyeit kérdeztük meg erről.Munkatársainktól A sportolás nem olcsó mulatság, de legalábbis nem ingyenes. Az a fiatal, aki versenyszerűen űzi valamelyik sportágat, egészen biztosan egyesületi tagdíjat fizet, amely változó mértékben ugyan, de mindenképpen megterheli a családi kasszát. A fizetendő összeg mellett az is változó, hogy ezért mi jár cserébe a gyerekeknek. Összeállításunkban szúrópróbaszerűen kilenc sportág vidéki és fővárosi műhelyeit kérdeztük meg erről.

Egyáltalán mire kell a tagdíj? A kérdést Dénes Ferenc sportközgazdásznak tettük fel, aki válaszul elmondta, piacgazdasági viszonyok között azt a célt szolgálja, hogy működni tudjon az egyesület. Magyarországon azonban nem ez az elsődleges bevételi forrás, s a tao-támogatott sportágakra főképp igaz ez a kitétel.

„A tagdíj ebben az esetben kevésbé fontos, mégis azt látjuk, hogy nem csökken a mértéke, hanem stagnál vagy olykor még nő is. Ezt magyarázhatjuk a vélhetően megnőtt költségekkel, vagy éppen az elmaradt fejlesztések pótlásával. Sokan mondják, hogy az embereknek nincs pénzük a tagdíjfizetésre, én ezzel nem értek egyet. Azt fizetjük meg, ami arra érdemes, csak az egyesületeknek sokkal egyszerűbb az állami forrásokhoz hozzájutni, mint megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtani, amiért a szülők hajlandók a zsebükbe nyúlni.”

A tenisz nem olcsó mulatság, a minőségi munkához a nagy ígéret Gécsek Fanninak is komoly összeget kell leszurkolnia klubjában  •  Fotó: MTSZ/Zádori Péter

Hogy konkrét példát hozzunk, nézzük elsőként a kézilabdát, amely ugyebár taós sportág. A Bajnokok Ligája-címvédő Győri Audi ETO KC utánpótlásában jelképes, 1500 forint volt a havi tagdíj, amit az idén a duplájára növeltek, és ez még mindig rendkívül alacsonynak mondható. A 13 év alattiaknak az edzéslehetőséget, a versenyeztetést és az utaztatást tartalmazza a szolgáltatás (ez egyébként mindenhol alap), a 13 éven felüli lányoknak pedig a teljes felszerelést is biztosítják. Vácott 4000 forint a havi tagdíj, ezért cserébe felszerelést adnak, és természetesen fizetik a terembérletet, a versenyeztetést.

A szintén taós kosárlabdában az ország egyik legkiválóbb utánpótlás-nevelő műhelye, a Csata DSE 10 ezer forintos tagdíjat szed, de ezért minden elképzelhetőt megad a fiataloknak, a teremtől egészen a kosárlabdacipőig. A tagdíjat azért tartják fontosnak, hogy a szülők is érezzék, részesek a gyerek sportolásában – kedvezmény persze jár, ugyanabból a családból érkező több gyermek vagy nehéz anyagi helyzet esetén –, továbbá, kis klubról lévén szó, a taótámogatáshoz ez biztosítja az önrészt. A Soproni Darazsak Akadémián a tao megjelenése előtt is 4000 forint volt a tagdíj, és azóta is annyi, ott leginkább azért szedik még, hogy legyen értéke a klubhoz tartozásnak. A felnőttcsapat mérkőzéseire érvényes belépő és két póló mindenkinek jár az edzéslehetőség és a versenyeztetés mellett. Ahogyan idősödnek a gyerekek, úgy áll mindinkább mögéjük az egyesület, és ad egyre több felszerelést.

A röplabda az idén még nem volt taós sportág, ennek megfelelően jelentős a tagdíj szerepe az utánpótlás-nevelés finanszírozásában. Gödöllőn a női együttes utánpótlásának működéséhez szükséges összeg majdnem 75 százalékát fedezte a 8000 forintos tagdíjból származó bevétel, amiért a szokásos csomag – terem, edzés, versenyeztetés, felszerelés – jár. Dunaújvárosban a fiúutánpótlás fennmaradásához is jól jön a 3000 forintos tagdíjból származó bevétel, aminek nagy jelentősége van, és az összegből minden forintot a gyerekekre fordítanak. A szolgáltatás itt is ugyanazt jelenti, mint Gödöllőn.

Kajak-kenuban jellemző, hogy bár nem olcsó a felszerelés – elég csak a hajók borsos árára gondolni –, az egyesületek a tagdíjért cserébe mindent biztosítanak a gyerekeknek. A Csepeli Kajak-kenu Egyesület a havi 10 ezer forintos tagdíjért cserébe alig kér bármit a szülőktől, kizárólag az edzőtáborozások költségeihez kell olykor-olykor hozzájárulniuk. A kis műhelynek számító sződligeti Pacs-Pacs Kajak-kenu SE 6000 forintot kér havonta, és annak ellenére, hogy a mérete miatt igyekszik spórolni, a szülőknek gyakorlatilag alapsportruházatot kell csak venniük – pólót, sortot és futócipőt –, minden mást megkapnak az egyesülettől, még ha az nehezen gazdálkodja is ki. Az edzőtáborokba itt is „beszállnak” a szülők, amennyiben szükséges.

A rendkívül népszerű úszásban széles a skála, a BVSC-Zuglóban például tizenkettő helyett csupán tíz hónapon át kell fizetni a havi 14.400 forintos tagdíjat, emellé meg kell venni a 30 alkalomra szóló 2700 forintos uszodai belépőt. Minél eredményesebb valaki, annál inkább csökken a költsége, a klub annál többet vállal át. Az úszódresszt mindenki magának vásárolja meg. A Szegedi Úszó Egyletben 7000 forint a tagdíj, ez annak is köszönhető, hogy az önkormányzat ingyen biztosítja a vízfelületet. A kicsik esetében versenyfürdőruhát is adnak, amelyek nagyon drágák, de a válogatott versenyzők ezt már maguknak veszik meg.

Az ózdi súlyemelő-szakosztályban a háromszoros korosztályos Európa-bajnok Terebesi Adrián is kevés tagdíjat fizet havonta  •  Fotó: Marosréti Ervin

Ugorjunk egy szintet, és nézzük meg a teniszt, melyet nem a legolcsóbb sportok között tartanak számon – joggal. Az MTK Budapest szakosztályában a legdrágább havi csomag 74 ezer forint, ebben heti öt teniszedzés, heti öt konditermi edzés, valamint egy-egy foglalkozás jár a gyógytornásszal és a pszichológussal. Az ár mindig attól függ, ki milyen szinten és milyen gyakorisággal jár edzésre. Az alapcsomag heti két edzéssel 32 ezer forint, és a felszerelést természetesen a szülők vásárolják meg. A szegedi Gellért Szabadidőközpont Sport Egyesületben 12 ezer forint a havi csomag a hobbiteniszezőknek, 30 ezer a versenyzőknek, s ez utóbbi már garantálja a komolyabb szakmai munkát.

A vívás sem éppen pénztárcakímélő sportág, ennek ellenére például az OMS-Tata Iron Trade Vívó Sport Egyesület mindössze 6000 forintot szed tagdíjként, ami jóval az országos átlag alatt található, és a felszerelés is benne van. Tatán ugyanis az alapvető elvek közé tartozik, hogy a kezdeti lépésekhez szükséges feltételeket biztosítják a gyerekeknek. A Vasas vívószakosztályában 16 ezer forint a tagdíj, amiért cserébe hetente ötször használhatják a gyerekek a Pasaréti Sportcentrum csarnokát. Nem mellékesen pedig olimpiai és világbajnokok mellett gyakorolhatnak nap mint nap. Az egészen kezdőknek adnak felszerelést, amellyel el tudják kezdeni a sportágat, s aztán néhány hónap alatt kiderül, hogy hosszabb távon is náluk maradnak-e a fiatalok. Ha igen, akkor kell beruházniuk a költségesebb eszközökbe.

Akadnak persze olyan „ágazatok”, amelyekben minimális a tagdíj, ezzel is szeretnék ott tartani a gyerekeket a komoly elkötelezettséget igénylő sportágakban. Az Ózdi Súlyemelő és Fitness Clubban – mivel az ország hátrányosabb helyzetű régiójáról beszélünk – kifejezetten alacsony, 3000 forintos tagdíjat kérnek a versenyzőktől. Ezért cserébe ruházatot, felszereléseket adnak a gyerekeknek, utaztatják őket a versenyekre, valamint reggel 8-tól este 8-ig korlátlan ideig használhatják az edzőtermet. A BKV Előre SC is csupán 2000 forintos tagdíjat kér, amely a teremhasználatot és a versenyekre utazást tartalmazza, a felszerelés viszont nagyon drága, azt nem tudják állni. De a kezdő gyerekek esetében még nem ez a legfontosabb, hanem hogy megragadjanak a sportágban.

Birkózásban is hasonló a helyzet, a fiataloktól ráadásul rendre kevesebb tagdíjat kérnek, mint a felnőttektől. Így van ez Dorogon is, ahol 3500 forint ez az összeg, s ezért cserébe mindenről a klub gondoskodik. Ráadásul testvérek esetében csak az egyikük után kell fizetni, ez szintén jellemző az ország több egyesületére is. A bányászvárosban nem feltétlenül a jómódú családok gyermekei választják ezt a sportágat, azért is alacsony a tagdíj, hogy azt mindenki ki tudja gazdálkodni. De nem sokkal magasabb az összeg a fővárosban sem; az UTE 4-5 ezer forintot kér a fiataloktól, amiért szintén teljes körű ellátást nyújt. Ráadásul a kezdők esetében nem a tagdíj beszedése az elsődleges, inkább azt szeretnék, hogy a fiatalok szokják meg a sportágat és a légkört, s csak ha a maradás mellett döntenek, akkor beszélnek a szülőkkel az anyagiakról.

Mert hát fontos a pénz, de a gyerek még inkább…