Körkép: a csapatsportok utánpótlás-bajnokságainak áttekintése

Bruckner Vince, Sztrik Martinutanpotlassport.huFolyamatosan növekszik az utánpótlásbázis a csapatsportágakban, több szakember szerint azonban a legjobb csapatok még mindig nem játszanak elegendő éles mérkőzést egy évadban. Mivel kevés az igazán minőségi csapat, nem elég nagy a vetélkedés. Noha a probléma mind a négy vizsgált csapatsportágban észlelhető, a szövetségi vezetők, trénerek szerint javul a helyzet, az együttesek tudásszintje folyamatosan közeledik egymáshoz.Bruckner Vince, Sztrik Martinutanpotlassport.huFolyamatosan növekszik az utánpótlásbázis a csapatsportágakban, több szakember szerint azonban a legjobb csapatok még mindig nem játszanak elegendő éles mérkőzést egy évadban. Mivel kevés az igazán minőségi csapat, nem elég nagy a vetélkedés. Noha a probléma mind a négy vizsgált csapatsportágban észlelhető, a szövetségi vezetők, trénerek szerint javul a helyzet, az együttesek tudásszintje folyamatosan közeledik egymáshoz.

KÉZILABDA: KEVESEBB A SOK-KEVÉS

A győriek korosztálytól függetlenül minden évben bajnokesélyesként kezdik a szezont  •  Forrás: MKSZ

A tavaly nyári világversenyeken elért sikerek után különösen érdekesek lehetnek a korosztályos kézilabda-bajnokságok. A lányok mezőnyében – szinte korosztálytól függetlenül – a Nyugati csoportban a NEKA és a Győri Audi ETO, míg keleten az FTC és a DVSC dominanciája figyelhető meg, így nem meglepő, hogy az évad feléhez érve újfent a „négy nagy” áll az élen. A fiúk között lényegesen kiegyenlítettebb a küzdelem, ezt jelzi az is, hogy az előző évadban az ifjúsági és a serdülő bajnoki döntőben négy különböző gárda játszott.

A hazai sportági szövetség szakmai igazgatója, a korábbi BEK-győztes tréner Zsiga Gyula szerint az utóbbi időben sikerült előrelépni a kiegyensúlyozottság terén.

„Néhány évvel ezelőtt átszerveztük a korosztályos bajnokságokat éppen azért, hogy ne legyen akkora különbség egy-egy mérkőzésen az egyes csapatok között. A kezdetekhez képest azt mondhatom, hogy lényegesen kevesebb sok-kevés eredményt láttunk az élvonalbeli utánpótlás-bajnokságokban. Természetesen nem tökéletes a helyzet, ám mindenképpen biztató.”

Ugyanakkor időnként így is előfordulnak harmincgólos különbségek a korosztályos ligákban – az ilyen mérkőzésekből sem a győztes, sem a vesztes csapat nem profitál.

„Ilyenkor előfordulhat, hogy egy-egy edző inkább a pillanatnyi eredményességet helyezi előtérbe, míg a másik oldalon a hosszú távú fejlődésben, sikerességben gondolkodik a tréner. Mi természetesen nem azt támogatjuk, hogy mindenáron korosztályos bajnokokat kell nevelni. A világbajnokságot megelőző edzői konferencián örömmel tapasztaltuk, hogy a német és a dán szövetségben is pontosan ez a szemlélet uralkodik.”

A nyári világversenyek óta azt is tapasztalhatjuk, hogy több utánpótláskorú játékos szerepel a felnőttbajnokságokban, mint korábban. A női NB I-ben junior-világbajnokok és ifjúsági vb-ezüstérmesek sora lép pályára hétről hétre, de a férfiaknál is akad egy-két fiatal, aki jól teljesít élvonalbeli együttesében. A korosztályos válogatottak szakvezetői szerint szükség is van a játéklehetőségre az idősebbek között, hiszen az utánpótlásmeccseken már nem éri elegendő inger a játékosokat.

„A kettőt külön kell választani. A lányok esetében a juniorválogatottaknak mondhatni kötelező az NB I-ben szerepelni, mert valóban csak azon a szinten tudnak megfelelő ütemben fejlődni. A fiúk között lényegesen nehezebb betörni a felnőttek közé, csak akkor jön össze, ha valaki kiemelkedő tehetség, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy be egy-egy fiatal csak huszonéves korára érik.”

KOSÁRLABDA: TÖBB PÓLUS KELLENE

Két együttes dominál évről évre a leány utánpótlás kosárlabda-bajnokságokban, a Csata DSE (kékben) és a Vasas Akadémia (fehérben)  •  Forrás: MKOSZ

Ha van sportág, amelyben óriási különbségek vannak a két nem eredményességében, akkor az a kosárlabda. Hiszen – ha csak a tavalyi esztendőt vesszük alapul – amíg a fiú utánpótlás kosárlabda-válogatottak közel sem úgy teljesítettek a korosztályos világversenyeken (kivéve az U18-as 3x3-as nemzeti együttest), ahogyan azt előzetesen várni lehetett, addig a lányok bravúrt bravúrra halmoztak a nemzetközi porondon. A differencia azonban nemcsak a nemek között, hanem a korosztályos bajnokságok erőviszonyaiban is tapasztalható.

Amíg a fiúknál némileg kiegyenlítettebbek a ligák, addig a lányok versengéséből toronymagasan kiemelkedik két együttes: a Csata DSE és a Vasas Akadémia. Erről Tursics Sándor, a Csata DSE utánpótlásedzője úgy nyilatkozott: gyakorlatilag csak e két csapat mérkőzéseit érdemes lejátszani. Az erőviszonyokról és a színvonalról megkérdeztük Mészáros Lajost, a hazai sportági szövetség szakmai és utánpótlás-bizottságának elnökét.

„Fontos lenne, hogya küzdelmek ne kétpólusúak legyenek – ha már a női utánpótlásról beszélünk –, hiszen ez senkinek sem tesz jót. A játékosok fejlődése két színtéren történik: az egyik a képzés, a másik a versenyeztetés. Ha a képzés során megkapják a megfelelő szintű felkészítést, akkor fontos lenne, hogy a másik tényező is megfelelő szintű legyen, és ez jelenleg nem mindig valósul meg. Erre példaként a következőt szoktam felhozni: lehetek én bármilyen jó céllövő, valószínűleg nem sokat ér ez a háborúban, ha előtte nem teszteltem magam hasonló körülmények között és nincs tapasztalatom. Fontos, hogy a fiatal kosárlabdázók is megkapják az impulzusokat a fejlődésükhöz”– mondta Mészáros, aki azt is hozzátette: pozitív változások tapasztalhatók az utóbbi években. Erre az egyik legjobb példa, hogy nemrégiben a DVTK Akadémia junior leánycsapata legyőzte a Csata DSE-t, de a miskolciakon kívül több klub is egyre jobban zárkózik fel a „nagy” kettőshöz.

„Az utánpótláskorú hölgyeknél – mivel a játékosok kiválóan teljesítenek nemzetközi szinten is, és rendre helyet kapnak az élvonalban – az elsődleges cél, hogy a pontvadászatok kiegyenlítettebbek legyenek, és a jelenleg gyengébb csapatok felzárkózzanak az élmezőnyhöz. A fiúknál más a helyzet, hiszen ott nincsenek akkora különbségek. Velük kapcsolatban a legfontosabb, hogy az egész mezőny színvonalát emeljük, és nemzetközileg a legjobbak között tartsák számon őket is.”

VÍZILABDA: SZOROSABB KÜZDELMEK

Az UVSE (sárga sapkában) az egyik csapat, amelyik kiemelkedik a utánpótlásmezőnyből, de évről évre jobban zárkóznak az ellenfelek  •  Forrás: UVSE

Több csapatsportággal ellentétben a vízilabdában egyre kiélezettebbek a bajnokságok, állítja az olimpiai bajnok Horkai György. A volt szövetségi kapitány ugyanakkor hozzáteszi: a fiúknál gyakorlatilag még mindig három együttes uralja a mezőnyt ­– az UVSE, a KSI SE és a BVSC-Zugló –, de most már rendre tűzközelbe kerül az FTC-Telekom, a Debrecen, a Budapesti Honvéd vagy éppen a PannErgy-MVLC-Miskolc gárdája.

„Jó ideig megfigyelhető volt az a statisztika, mely azt mutatta, a hatodik helynél hátrébb álló csapatok egyetlen pontot sem tudtak összehozni az első hatos ellen – mondta a montreali olimpiai bajnok. – Ez némileg változott az utóbbi években, sokkal szorosabbak a meccsek. Emellett jót tesz az ifjú pólósoknak, hogy a nagyobb játékerőt képviselő együttesek többször játszanak egymás ellen az évad során. Azt gondolom, a továbbiakban is az kell, hogy legyen a cél, hogy minél több erős gárdaminél többszörmegküzdjön egymással.”

A 2018–2019-es idénytől a szövetség változtatott a versenyrendszeren és a bajnokságok lebonyolításán. Megszűnik a hagyományos négyes döntő, amelyben az első a negyedik helyzettel, míg a második a harmadikkal játszotta az elődöntőt, majd a győztesek a finálét. Ehelyett az alapszakasz első két pozíciójában végző alakulatok mérkőznek meg az aranyéremért, míg a mögöttük végző két gárda vívja a bronzcsatát.

„Volt olyan eset, hogy az UVSE először bejött másodiknak az alapszakaszban, aztán érmet sem szerzett – utal a korábbi lebonyolításra Horkai. – Többen nem tartották fairnek a hasonló eseteket, így az edzők megszavazták a változtatást. Az én véleményem, hogy a négyes rájátszás jó, hiszen a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az igazán fontos tétmeccseken – jelen esetben két párharcban, az elődöntőben és a fináléban – is kiegyensúlyozott, magabiztos teljesítményt nyújtsanak, ne törjenek össze a nyomás alatt. Ez a világeseményeken is fontos lesz.”

Ugyanakkor a szakember – amellett, hogy fontosnak tartja a versenyszellemet –, arra is felhívja a figyelmet, hogy az utánpótlás-nevelés elsődleges célja a játékosok minél magasabb szintű képzése.

„A nagyobb célokat kell szem előtt tartani, és ez az, hogy a felnőttválogatottnak meglegyen a megfelelő utánpótlása.”

JÉGKORONG: KELL MÉG IDŐ

A székesfehérváriak több korosztályban is az élen állnak az utánpótlás jégkorong-bajnokságokban  •  Forrás: Fehérvár AV19

Évről évre több gyerek hokizik, növekszik az utánpótlásbázis, emelkedik a korosztályos csapatok létszáma is a TAO-program bevezetése óta. De vajon a mennyiség párosul-e elegendő minőséggel? Mekkora a versengés a korosztályos bajnokságokban? Vagy mindössze a két „nagy” (Fehérvár, MAC) vetélkedéséről szólnak a ligák? Míg Kangyal Balázs, a MAC Budapest U18-as vezetőedzője úgy nyilatkozott, kevés olyan mérkőzést tudnak játszani az évad során, ami valóban a játékosok fejlődését szolgálná, a hazai sportági szövetség szakmai alelnöke, Kovács Zoltán szerint a legtöbb korosztályban kiegyenlített a küzdelem.

„Szerintem az U16-osok között és az alacsonyabb korosztályokban jól megoldott a csapatok csoportosítása – vélekedik Kovács. – Nagyjából egyenlő erősségű gárdák küzdenek egymással, kevés a nagy különbségű győzelem. Az U18-as és U20-as, osztrákokkal közös bajnokságban már más a helyzet, van, hogy a magyar csapatok hatalmas fölényben játszanak, hiszen Ausztriában gyakran feljátszatják a fiatalabb korosztályokat.”

Ami a jelenlegi állást illeti, az U20-asok, az U18-asok és az U16-osok között is a Fehérvár vezet, dobogós helyeket a MAC mellett az UTE és a Debrecen tud felmutatni. Az ideális persze az lenne, ha idővel többen tudnának felzárkózni az élmezőnyhöz.

„A magyar jégkorong nagy átalakuláson esett át, a TAO-programnak köszönhetően az úgynevezett fehér foltokra is eljutott a sportág. De a csapatoknak természetesen még mindig egészen eltérő infrastrukturális lehetőségük van. Úgy gondolom, kell még idő, hogy a kevésbé nagy múltú műhelyek felvegyék a versenyt a legjobbakkal.”