U17: a focibravúr visszhangja, ezúttal Salzburgból

Pór Károly – utanpotlassport.huMajor Sámuel, a Red Bull Salzburg játékosa az U17-es Eb-n a magyar labdarúgó-válogatott mindegyik meccsén pályára lépett, fontos szerepet játszott a vb-szereplés kiharcolásában. A vele készített interjúnkból az is kiderül, hogy az osztrák klubban is megsüvegelték a csapat teljesítményét.Pór Károly – utanpotlassport.huMajor Sámuel, a Red Bull Salzburg játékosa az U17-es Eb-n a magyar labdarúgó-válogatott mindegyik meccsén pályára lépett, fontos szerepet játszott a vb-szereplés kiharcolásában. A vele készített interjúnkból az is kiderül, hogy az osztrák klubban is megsüvegelték a csapat teljesítményét.

– Hogyan összegeznéd az Európa-bajnokságot: mire számítottál előzetesen, és ahhoz képest mit kaptál?
– Érzelemdús napokon vagyok túl, és nem gondoltam volna a torna előtt, hogy ilyen sikeresek leszünk. Az Európa-bajnokság előtt még az öltözőben sem mertük igazán kimondani, hogy a világbajnoki részvétel a célunk. Csak annyit határoztunk meg, hogy az első mérkőzést szeretnénk megnyerni. Aztán, amikor legyőztük a portugálokat, akkor kitűztük a csoportból való továbbjutást, majd amikor az is meglett, akkor a vb-részvételt.

– Végig hittetek benne? Mekkora törést okozott a spanyolok elleni, 11-esekkel elbukott negyeddöntő?
– Közvetlenül a meccs után nagyon nehéz volt, mert annyira közel kerültünk az elődöntőhöz. Róth Antal (ő az MLSZ-ben U-válogatottak koordinátora – A szerk.) beszélt velünk a mérkőzést követően, hogy ettől kezdve már csak a belgák elleni találkozóra kell koncentrálnunk, a történteket le kell zárnunk. Este, a vacsora mellett már nem is volt téma a spanyolok elleni.

Major Sámuel és a jellegzetes, égre mutatós gólöröm az oroszok elleni találata után – mindig hálás az égieknek  •  Fotó: uefa.com

– Mennyire volt bennetek félsz a belga meccs előtt, azok után, hogy az elitkörben 4–2-re kikaptatok tőlük?
– Azon kívül is játszottunk már velük, de még nem nyertünk ellenük, viszont az erőt adott a csapatnak, hogy a rendes játékidőben addig nem kaptunk ki az Eb-n, és nagyon egységesnek mondhattuk magunkat. Az is segített, hogy ismertük őket. A balszélsőjükre, Dokura nagyon készültünk, tudtuk mi vár ránk. A mérkőzés előtt, a bemelegítést követően pedig azt mondta az edzőnk, Preisinger Sándor, hogy a belgákon azt látja, mintha fejben nem lennének itt, ezért nagyon meg kell nyomni a meccs elejét. Jól is kezdtünk, próbáltunk támadni, megvoltak a helyzeteink. A második félidőben ugyan a belgák szerezték meg a vezetést, de nem estünk kétségbe, mert éreztük, szervezettek vagyunk, jól megy a játék, és meg is lett az eredménye, gyorsan egyenlítettünk. Az újabb tizenegyespárbaj előtt az egész csapaton érződött a magabiztosság.

– Összességében szerinted mi volt a siker kulcsa?
– Egység, közös cél. Akkor tudsz bármiben sikeres lenni, ha ez megvan. Úgy gondolom, ezt mindegyik csapattal szemben meg tudtuk mutatni az Eb-n. Mindenkivel jó meccset játszottunk, kis dolgokon múltak a találkozók.

– Minden mérkőzésen játszottál, a rendes játékidőben egy gólt lőttél, az oroszoknak büntetőből, és mindkét tizenegyespárbajban eredményes voltál. A saját szempontodból hogyan értékeled a tornát, mennyiben volt más a válogatottban játszani, mint a salzburgi klubodban?
– A klubomban más taktikával, más futballt játszunk, mert általában nálunk van a labda, amikor pedig elveszítjük, azonnal letámadunk, míg a válogatottban 5–4–1-ben védekezünk és nem letámadunk, hanem mindenkinek a maga területét kell kontrollálnia, és a válogatottban nem annyira a szélen, hanem inkább beljebb húzódva játszottam a középpályán. Viszont támadásban több szabadságot kaptam azáltal, hogy nem a pálya szélén játszottam, és közelebb kerülhettem a kapuhoz is. A lényeg azonban mindkét csapatban ugyanaz: ha az egység megvan, jó eredményeket érhetsz el, függetlenül a taktikától. A torna előtt nem tudtam, mire számíthatok, mennyi lehetőséget kapok azok után, hogy az elitkörben kevesebbet játszottam, de megkaptam a bizalmat, mindegyik meccsünkön tudtam játszani, úgy éreztem: ahogy a csapattal, velem is elégedett volt az edzőnk. A torna végére már az egész csapat kezdett fáradni, én is, de szerencsére nagyon jól sikerült a mérkőzések utáni regenerálódás. Annak köszönhetően az éppen következő meccsen mindig a lehető legjobb állapotban voltunk fizikailag és mentálisan is.

– Hogyan fogadtak Salzburgban?
– A meccsek után mindig beszéltem az edzőnkkel, mert kérte, hogy mindig írjam le neki, mennyit játszottam, mi történt a legutóbbi mérkőzésünkön. A héten már meccsünk van, így az Eb után vissza is tértem a klubomba, a társak örültek a sikerünknek, gratuláltak és meglepődve kérdezték: „Ezt hogy csináltátok?”A Red Bulltól öten voltunk az Eb-n: ketten az osztrák, a kapusunk a cseh csapatban, egy másik srác, aki nem közvetlen csapattársam, pedig a németben. Az ötből csak nekem lett esélyem arra, hogy utazzak a világbajnokságra, a többieknek nem sikerült.

– Hogyan tekintesz a vb elé, mi lehet a reális célunk?
– Az Európa-bajnokságon az egész csapat nyert, nemcsak meccseket, hanem életre szóló élményeket is. Ezt várom a világbajnokságtól is. Brazíliánál jobb helyre nem is kerülhetett volna a világbajnokság, hiszen annyira szeretik ott a labdarúgást, így reméljük, sok néző előtt játszhatunk. Azt még nem tudom, milyen erőt képviselnek a leendő ellenfelek, de ha idáig eljutottak, rossz csapatuk nem lehet. Miután az Európa-bajnokságon olyanokkal is egyenrangú ellenfélnek bizonyultunk, mint mondjuk a portugál vagy a spanyol válogatott, úgy érzem, bízhatunk magunkban. Lehet, hogy mondjuk az Eb döntőjébe jutott olaszok vagy az Európa-bajnok hollandok egyénileg kicsit előttünk járnak, de csapatként szerintem mi is vagyunk annyira egységesek, mint ők. Ezzel a tudattal kell a világbajnokságon is pályára lépnünk, akárki lesz az ellenfél.

További korosztályos híreinkLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.