Labdarúgás: Kitl Miklós szerint merni kell váltani

Pór Károly – utanpotlassport.hu–Bár a legutóbbi két meccset sérülés miatt kihagyta, ebben az idényben 27 bajnokin játszott a Dorogban, ami az eddigi legtöbb egy évadban a profi pályafutása során. Lehet mondani, hogy Dorogon újra megtalálta a helyét?Pór Károly – utanpotlassport.hu–Bár a legutóbbi két meccset sérülés miatt kihagyta, ebben az idényben 27 bajnokin játszott a Dorogban, ami az eddigi legtöbb egy évadban a profi pályafutása során. Lehet mondani, hogy Dorogon újra megtalálta a helyét?

– Az utóbbi évekhez képest ez valóban jó szezon, végre újra formába lendültem, jobban megy a játék mint korábban – válaszolta az utanpotlassport.hu-nak Kitl Miklós. – Ennek egyik oka talán az lehet, hogy Dorogon nagyon családias légkör fogadott, olyan, amilyet a kecskemétihez tudnék hasonlítani. Nincsenek klikkek, mindenki egy irányba húz, és úgy tűnik, éppen arra a nyugalomra volt szükségem, ami itt megvan. Úgy érzem, visszataláltam arra az útra melyen haladnom kell. Most ugyan egy-két bajnoki ki kellett hagynom, mert egy hete a meccs előtti edzésünkön egy rossz labdaérintésnél kisebb sérülést szenvedtem, de hamarosan újra pályára léphetek.

– Diósgyőrben mi volt a probléma? Lehet, hogy az első, sikeres szezonja után túl gyorsan váltott? Utólag nevezhető rossz döntésnek, hogy a DVTK-hoz szerződött?

Kitl Miklós Dorogon megtalálta a helyét  •  Fotó: Dorogi FC

– Valóban lehet, hogy egyszerre túl nagyot fordult velem a világ, és az is lehet, hogy Diósgyőrben másképp kezeltek, mert Kecskeméten mégiscsak a helyi utánpótláscsapatból kerültem ki. Igazából nem tudom, miért nem tudtam a DVTK-nál ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mert a körülmények adva voltak. A hozzáállásomban sem érzek különbséget, Diósgyőrben is ugyanúgy dolgoztam, mint Kecskeméten. Amikor váltottam, a DVTK tűnt a legjobb döntésnek, nem sikerült, van ilyen, tovább kell lépnem.

– Talán ez volt még a probléma, hogy bár alig játszott, mégis majdnem három évet eltöltött a DVTK-nál.

– Sajnos ott ragadtam, mert meggyőztek, hogy meg fogom kapni a lehetőséget, de miután nem változott a helyzetem, másfél éve a váltás mellett döntöttem. A dorogi időszak is nehezen indult, sérülés is hátráltatott, de ebben az idényben megtaláltam a helyemet.

– Volt olyan mérkőzés, amelyet fordulópontnak nevezne?

– Igen, a Mosonmagyaróvár elleni, amikor nagyon hosszú böjt után újra gólt szereztem tétmeccsen (közel négy év, 2015 tavasza után talált be ismét – a szerk.), és akkor gólpasszt is adtam. Ezzel átszakadt egy gát, azóta még kétszer sikerült a kapuba találnom. Érzem az edző részéről a bizalmat, ami nagyon sokat jelent, és az is számít, hogy most nem hatos, hanem inkább nyolcas pozícióban játszom, így közelebb vagyok a kapuhoz, több lehetőségem is adódik.

– A nehéz időszak ellenére még mindig nem számít idős játékosnak, hiszen még a 22. életévét sem töltötte be. Hogyan tovább, lehet még visszaút az NB I-be?

– Nyilván az a célom, hogy visszakerüljek, de a tizenkét csapatos bajnokságban ez nehezebb feladat. Mindenesetre próbálok úgy teljesíteni, hogy sikerüljön. Dorogon a nyáron lejár a szerződésem, de miután jól érzem itt magam, a folytatást sem zárom ki.

– Néhány év tapasztalattal a háta mögött, mit tudna tanácsolni az NB I-ben most a szárnyaikat bontogató tinédzsereknek?

– Nem mindig minden fog úgy alakulni, ahogy szeretné az ember, és ezt időnként nagyon nehéz feldolgozni. De ez is része a profi futballnak. Mentálisan megedzett az elmúlt néhány év. A legnagyobb tanulság számomra, hogy tudni kell új fejezetet nyitni, a múltat lezárva mindent újrakezdeni.

További korosztályos híreinkLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.