Szenttamási Róza édesapja birkózó volt, ráadásul a nővére és a bátyja is ezt a sportágat választotta, így nem lehetett kérdés: ő is a szőnyegen köt ki.Szenttamási Róza édesapja birkózó volt, ráadásul a nővére és a bátyja is ezt a sportágat választotta, így nem lehetett kérdés: ő is a szőnyegen köt ki.
„Szertornával kezdtem a sportpályafutásomat, de túl harcias típus voltam hozzá. Első osztályos kisdiákként mentem az első birkózóedzésemre, és rögtön a sportág szerelmese lettem. A birkózás minden pillanatát szeretem és élvezem, bármikor lekötöm magam már azzal is, ha csak nézem” – emlékezik a Csepeli BC versenyzője.
Első komolyabb sikerét a belgrádi serdülő Európa-bajnokságon érte el 2017-ben, amelyen ötödik lett, ám az igazi áttörést a következő esztendő hozta meg, a 49 kilogrammosok között. Róza még serdülőkorú volt, amikor – engedéllyel indulva – kiharcolta a kadétválogatottságot. Élni tudott a lehetőséggel; emlékezetes versenyen szerzett ezüstérmet a szkopjei kontinenstornán. Egyazon napon jutott fináléba Szenttamási mellett Szél Anna (57 kg) és Szabados Noémi (65 kg) is – hármuk közül aztán végül Szél nyakába került arany.
Nem sokkal a szkopjei megméretés után ismét Európa-bajnoki dobogóra állhatott Róza: a hazai rendezésű, győri serdülőviadalon lett harmadik, és kvalifikálta magát a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára, amelyen az ötödik helyen zárt – a magyar küldöttség legfiatalabb tagjaként.
„Szenzációs volt megtapasztalni az ötkarikás hangulatot, elképesztő volt a falu. Ennek ellenére rossz élményeket is szereztem: mindenképpen szerettem volna éremmel hazatérni és ez nem jött össze, emellett a fogyasztás is rosszul sikerült.”
Mindig a fránya súly… Fejlődő szervezet, nehéz kiszámolni ilyen fiatalon, melyik az ideális kategória. Az új évadban nem bajlódott a 49 kilóval, feljebb lépett két súlycsoporttal, az 57 kilogrammosok közé.
A válogatottsága nem forgott veszélyben, az Európa- és a világbajnoki érem viszont nem jött össze. Ennek ellenére az idén sem maradt siker nélkül: az európai ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF) a dobogó harmadik fokáig jutott Ritter Diletta tanítványa.
„Diletta kiváló ember és edző, nagyon sokat köszönhetek neki. Sajnos, idén a kettős súlycsoportváltás mellett folyamatos sérülések hátráltattak. A térdszalagjaim gyengék, emiatt rendszeresen kiugrik a térdkalácsom, így volt ez az idei Eb előtt is hat nappal. Rendszeresen gyógytornára, fizioterápiára járok és biciklizek; meg kell erősödniük a szalagoknak.”
Róza általában egykarból dolgozik az a szőnyegen, amellett a bokára támadásait próbálja fejleszteni. Feltehetően a jövő évi világversenyeken rengeteget láthatunk tőle ezekből a technikákból. Utolsó éves kadétként szeretne dobogóra – lehetőleg annak is a legfelső fokára – állni világversenyen. Ebben segít neki a Mol Alapítvány eszköztámogatása, amelyet edzőfelszerelésre (futócipő, sportnadrág és póló) fordít.
További korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.