Civilben a pályán: Mizsér szerint az öttusa útja az alkalmazkodás

Mostanában alaposan megosztja az öttusában tevékenykedőket a sportág folyamatos szabályváltoztatása és annak hatása az utánpótlásra. De nem kizárólag a jelenlegi szakmának van arról véleménye, milyen kilátásokkal rendelkezik a sportág, mi az, ami jól, és mi az, ami kevésbé jól működik a fiatalok felkészítésében. Mizsér Attila 1988-ban Fábián Lászlóval és Martinek Jánossal csapatban lett olimpiai bajnok, mára valamelyest eltávolodott az öttusától, és főként motivációs trénerként éli mindennapjait. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy oda-odapillantson a pályára, és megállapítsa…Mizsér Attila 1988-ban Fábián Lászlóval és Martinek Jánossal csapatban lett olimpiai bajnok, mára valamelyest eltávolodott az öttusától, és főként motivációs trénerként éli mindennapjait. Ez azonban nem gátolja meg abban, hogy oda-odapillantson a pályára, és megállapítsa…

A fiatal Guzi Blanka és Kardos Bence sikeres folytatásában is bízhat a sportág  •  Fotó: Buza Virág

„Szerencsére a magyar öttusának most is van olyan utánpótlása, ami reményekre jogosít. Arra, hogy hosszútávon is meg tud maradni a világszínvonalon, és fiataljaink továbbra is éremesélyekkel érkezhetnek egy-egy Európa- vagy világbajnokságra. A junior és ifjúsági korosztályban találunk olyan versenyzőket, akik odaérhetnek a 2024-es és 2028-as olimpiára. Az viszont már más kérdés, hogy nagyon meg kell küzdeni azért, hogy a gyerekek sportoljanak. Az öttusa melós, és nem beszélhetünk széles bázisról, bár ez nem új keletű dolog. Már az 1990-es és 2000-es évekre is jellemző volt.”

Mizsér szerint a hazai sportág egyik legnagyobb kihívása, hogy a mai klasszisok és a feltörekvő generáció között hatalmas lyuk tátong. Azaz ha az életkorokat vizsgáljuk, közvetlenül a mostani „harmincasok” után nincs felnőtt, nemzetközi szinten is magasan jegyzett versenyző. Akik jönnek vagy jöhetnek majd, azok most még utánpótláskorúak.

„Ezeket a juniorokat tudatos menedzseléssel kell készíteni, hogy a magyar öttusa 2021-ben is élmezőnyben maradjon, mert a mostani felnőttek közül az életkorok alapján jó, ha egy-kettő megmarad az olimpiát követő időszakra. Azt, hogy van minőség a fiatalokban, bizonyítják a korosztályos világversenyekről szállított érmek, de a felnőtt elittől még messze járnak. Ahhoz, hogy a szakadék okát tudjam, napi szinten a sportágban kellene élnem. Valószínű a középiskola elvégzése utáni lemorzsolódás is szerepet játszik benne.”

De vajon mi kell a tehetségek tudatos menedzseléséhez? Az olimpiai bajnok úgy véli, épp a leghangsúlyosabb pontokon mutatkozik gyengeség a korábbiakhoz képest. Probléma, hogy nincsenek igazi műhelyek és koordináló edzők. Olyanok, akik átlátják, és célszerűen terveznek azzal, mikor melyik versenyző mit csinál. Mindenütt szakági edzőkbe botlunk.

Mizsér Attila szerint észre kell venni a laser run által megnyitott lehetőségeket is, nem csak a veszélyeket  •  Fotó: Mirkó István

„A szövetségi kapitányok sokkal távolabb helyezkednek el a felkészüléstől, mint anno. Nem azt mondom, hogy vissza kellene állítani azt, ami a mi időnkben volt Török Ferenccel, de az ő koncepciója azon alapult, hogy a válogatott klubként működik. Együtt mentünk mindenhova, együtt edzettünk. Ma már nincs ilyen. Ha rám lenne bízva az új szakmai irány, biztos, hogy bevezetném – bár csúnya szó – a központosítást. Sokkal nagyobb befolyással illene rendelkeznie a mindenkori vezetőknek, szövetségi kapitányoknak. Szükség lenne koordináló edzőkre, beleavatkoznának a terhelésekbe, amikor kell.”

A kialakult állapot szemléltetésére a bankszakmában két évtizedet eltöltött Mizsér vállalati példát hoz. Képzeljük el az öttusát úgy, mint egy olyan projektet, amiben öt-hat főosztály érintett. Ha azok nem kommunikálnak egymással eleget, netán még feszültség is jelentkezik köztük, akkor a projekt nem lesz olyan sikeres, mint lehetne. A főosztályok itt a szakági edzők a szövetségi kapitánnyal kiegészülve. Az összefogás lehet az eredményesség és fenntarthatóság kulcsa. A koordináció és a kommunikáció javítható. A sportági szemléletben változásra van szükség.

„Kérdés, hogy az edzők akarnak-e fejlődni, megújulni? Más út nincs. Alkalmazkodni kell a folyamatos változásokhoz. Bár véleményem szerint kicsit túl van misztifikálva ez a téma. Attól, hogy jött a lézerfegyver a légpisztoly helyett, a jó lövő még jó lövő marad. A remek futó sem lesz rosszabb, ha változik a táv. És így tovább. Aki csak panaszkodik, az lemarad. Hiú ábránd, hogy a következő években nem lesz változás. Az öttusa komplex, és ma már minden sportágnak a fogyasztót kell kiszolgálnia. Az emberek nem mennek ki versenyre, ha az nem izgalmas, érdekes, áttekinthető.”

Talán ezt a célt szolgálja a laser run (futás és lövészet) is, ami nemrégiben kiszakadt az öttusából, és önálló életet kezdett élni. Vagy mást?

„Azt kell látni, hogy a laser run által az öttusa utánpótlásának bevonási készsége a többszörösére nőtt. Úgy kell kitalálni a versenyrendszert, hogy a gyerekek a laser run után menjenek el a vívóterembe, üljenek fel a lóra és akarjanak úszni is. Ne legyünk álszentek, lehet olyan kimenetele, hogy többen leragadnak nála, de nem észrevenni benne a lehetőséget, csak a veszélyéről beszélni komolyszakmai hiba.”

További korosztályos hírekÖTTUSÁBANa sportági aloldalunkon.