Civilben a pályán: Nébald György a modernkor kardforgató fiataljairól

Emlékeznek még a következő öt névre? Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Bujdosó Imre és Nébald György. 1988. szeptember 29-én, a szöuli olimpia kardcsapatdöntőjében már 8:4-re vezetett a Szovjetunió, így csak egyetlen győzelemre volt a végső sikertől, amikor a legenda szerint Nébald pszichológiai eszközhöz nyúlt: az éppen soron következőnek csupán annyit mormolt, hogy „ez a hajó ugyan már elment, de mégse te legyél az, aki miatt kikapunk”. A magyar csapat megfordította, és megnyerte a párharcot, s nem mellékesen az ezzel járó ötkarikás aranyérmet. Harmincegy évvel később Nébald György az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökeként, de immár főleg szurkolóként, illetve szülőként vizsgálja a hazai vívótársadalmat és a sportág utánpótlását.Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Bujdosó Imre és Nébald György. 1988. szeptember 29-én, a szöuli olimpia kardcsapatdöntőjében már 8:4-re vezetett a Szovjetunió, így csak egyetlen győzelemre volt a végső sikertől, amikor a legenda szerint Nébald pszichológiai eszközhöz nyúlt: az éppen soron következőnek csupán annyit mormolt, hogy „ez a hajó ugyan már elment, de mégse te legyél az, aki miatt kikapunk”. A magyar csapat megfordította, és megnyerte a párharcot, s nem mellékesen az ezzel járó ötkarikás aranyérmet. Harmincegy évvel később Nébald György az Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökeként, de immár főleg szurkolóként, illetve szülőként vizsgálja a hazai vívótársadalmat és a sportág utánpótlását.

A Szöulban aranyérmes ötösfogat, benne Nébald Györggyel (balról a második)  •  Forrás: MTI

„Mind a két lányom vív, ráadásul a feleségem – az olimpiai bronzérmes Mincza Ildikó (a szerk.) – keze alatt edződnek, ilyen tekintetben maradtam csupán kapcsolatban a sportággal, egyébként meg szurkolok a mai fiataloknak. Kívülről figyelve az eseményeket azt mondhatom, hogy ugyan a szabályok és maga a vívás sokat változott, a népszerűsége egyszerűen megdönthetetlen. A mi időnkhöz képest nagy előrelépést látok abban, ahogy az edzők felkeresik a gyerekeket. Régebben inkább az volt a jellemző, hogy megvárták, amíg a vívni akaró fiatalok kopognak a műhelyeken. Ma viszont az egész kiválasztási folyamatban felcserélődtek a szerepek, a szakemberek igyekeznek mindenféle marketingakcióval felkelteni a gyerekek érdeklődését, ami szerintem sokkal nehezebb most, hogy ennyi különböző inger éri a tinédzsereket. A Z-generációnak jóval több lehetősége nyílik eltölteni a szabadidejét, mi csak a sport színfalai mögé bújhattunk el.”

A 2006 és 2010 között a magyar kardválogatott szövetségi kapitányaként dolgozó hatszoros világbajnok az előbbi gondolatmenetet folytatva megjegyezte, szerinte borzasztóan nehéz huzamosabb ideig megragadni a mai gyerekek figyelmét.

„A mai fiatalok olyanok, mintha egész életükben képregényt olvasnának. Ez alatt azt értem, hogy ha tömbösítve áll előttük egy információhalmaz – mint például képeket nem tartalmazó könyvekben – akkor egyszerűen továbblépnek, nem üti át az ingerküszöbüket. De amennyiben egy látványos kép illusztrálja a történéseket, máris megjegyzik és megértik az üzenetét. Facebookon is, amikor legörgetnek, csak akkor állnak meg, ha valamin megakad a szemük. Tehát mindent látványossá kell varázsolni nekik ahhoz, hogy elnyerjük a tetszésüket. Ezért vannak flashmobok és ilyen megmozdulások, mert csak ezekkel lehet megszólítani a gyerekeket.”

Nébald György ma már csak szurkolóként és szülőként követi a vívást  •  Forrás: sportmonitor.info

A Honvédelmi Sportszövetség elnöke amondó, a vívást a növekvő kihívások ellenére sem kell félteni, nem fenyegeti „kihalásveszély” az utánpótlást.

„Sőt, a budapesti világbajnokság eredményei is azt mutatják, hogy nagyon rendben vagyunk a minőséget tekintve, az utánpótláskorú reménységeink is szépen muzsikálnak. Talán csak azt sajnálhatjuk, hogy a kardvívásban eléggé beszűkült a mezőny, Budapesten találjuk azt az egy-két klubot, amely messze kiemelkedik ebben a szakágban. Régebben több egyesületben koncentrálódtak a legjobb kardvívók, főleg a vidéki egyesületek estek vissza az elmúlt időszakban. Hasonló a helyzet a tőrözőkkel is, vagyis nem meglepő módon legtöbben a párbajtőrt választják. Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy utánpótlás-problémákkal küzdenénk, sőt. Ha én lennék most fiatal, biztosan nagyon jól érezném magam ebben a rendszerben. Manapság már az óvodában elkezdődik a sport, ehhez képest nekem az iskolában sem volt lehetőségem vívni. Mindenképpen pozitívum, hogy a gyerekek nagyon korán nekivágnak a pályafutásuknak, és az évek alatt annyi idejük van fejlődni, különböző versenyekre járni, mint nekem anno soha. Persze, éppen ezért többet kell várniuk, amíg befutnak, vagyis türelmesebben, még nagyobb alázattal kell dolgozniuk az edzéseken.”

Ha választhatna, Nébald György vajon újrakezdené 2019-ben a vívást?

„Nem, köszönöm. Azok az idők elmúltak. Ha arra irányult a kérdés, hogy mit tennék, ha most lennék utánpótláskorú vívó, azt felelném, hogy boldogság töltene el, ugyanúgy szeretném a sportágat, mint mindig. Ugyanúgy mindent beleadnék az edzéseken és a versenyeken egyaránt. Ilyen tekintetben nem teszek különbséget az egyes vívó korszakok között. Sportolni ugyanolyan jó volt akkor, mint most. Mindenkinek csak ajánlani tudom.”

További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.