Nem csoda, hogy kevesen tudják, hogy milyen szakágak tartoznak a levegősportok közé, hiszen egy egészen új sportágról van szó. De nem ismeretlenről. Aki járt már cirkuszban, annak nagyjából van mihez kötnie dolgot, hiszen ott találkozhatott légtornászokkal. A mutatványok, amiket mindig ámulattal csodáltak a hatalmas sátrak közepén, és amelyeket talán megközelíthetetlenségük is tett olyan varázslatossá, néhány éve mindenki számára elérhetővé váltak. Immáron nem kell cirkuszcsaládban nevelkedni vagy más sportágakban kellő rutint szerezni ahhoz, hogy valaki otthon érezze magát a levegőben. Elég csak keresnie egy stúdiót, ahol az alapoktól kezdhet gyakorolni. Mégpedig olyan szeren, amilyenen szeretne. A levegősportoknak ugyanis három szakága van jelenleg: a rúd, a karika és a silk, azaz a selyemszalag. A sportolók ezeken a kellékeken mutatják be gyakorlataikat a magasban.
„Egyelőre ezek a szakágaink, de elképzelhető, hogy a nemzetközi trendekhez igazodva a jövőben bővülni fogunk – tájékoztat Simkó Georgina a két éve alapított hazai szövetség főtitkára. – Nem titok, hogy első körben csak a rúdsportnak szerettünk volna szövetséget alapítani, de Magyarországon is jellemző volt, hogy a rúdsportolók egyre nyitottabbak lettek, és foglalkoztak többet a másik két ággal is. Gyakran vicces szituációkba keveredek, mert ha valaki meghallja, hogy a levegősportok szövetségétől érkeztem, egyből az ejtőernyőzésre, hőlégballonozásra asszociál, de azok légi sportok, mi pedig levegősportok vagyunk! El se tudja képzelni, ez mi lehet. A szakágaink mutatják be leginkább, hogy mivel foglalkozunk. A sportolók eltávolodnak a talajtól és hosszabb időn keresztül, különböző eszközök segítségével a levegőben mutatják be a nagy állóképességet és erőt igénylő gyakorlatokat.”
A főtitkár úgy véli, a sportág olyan alternatívát nyújt a gyerekek számára, amiben izgalmat, fantáziát és a szokásosnál eltérő fejlődési lehetőséget láthatnak meg. Ehhez a szülők részéről is szükség van bizalomra és nyitottságra. A szövetség ezt elsősorban azzal szeretné elnyerni, hogy szakképzett, nemzetközi vizsgát tett edzőket alkalmaz, akik családias hangulatot teremtve foglalkoznak már hat éves kortól a legkisebbekkel, fejlesztik hajlékonyságukat, bevezetik őket a torna alapjaiba. Ha versenyzővé válnak, bemutathatják tudásukat az országos bajnokságon, az ottani dobogó pedig már a világversenyekre is belépőt jelent. A juniorkorú rúdsportolók számára december elején rendeznek világbajnokságot Finnországban.
„Nagyon várom a világbajnokságot, a koreográfiám is igazán tetszik – mondja az egyik egészen fiatal válogatott versenyző, a 11 éves Tóth Noémi. – Sok ügyes sportolóra számítok, akiktől biztosan lehet tanulni is. Engem elsőre megfogott a rúdsport, amikor láttam, milyen hajlékonyan mozognak a többiek. Szerintem nem is féltem picit sem, egyből tudtam, hogy a rúdban megbízhatok.”
Másik szeren, karikán és az idősebbek között készül ugyancsak élete eddigi legnagyobb versenyére a 17 éves Limburger Dorka. Számára is decemberben, ám Olaszországban rendeznek világkupát.
„Én jó alapokkal érkeztem a sportágba, négy évig versenyszerűen falat másztam, és kilenc éven át fitneszeztem. Mindig is szerettem az adrenalintöltetű dolgokat, ez is közrejátszott a választásomban. Általában nagyok az elvárásaim magammal szemben, a világkupán is jó eredményben reménykedem. A koreográfiám hajlékonysági és erőelemekből áll, ezt jó kombinációnak tartom. Örülök, hogy a szövetség egyre jobban épül, én is tisztábban tudok tervezni, hiszen később edzőként is szeretnék maradni a sportágban.”
A szövetségnek természetesen számos új célja van a közeljövőben. Például, hogy hivatalosan is elfogadtassa a sportágat.
„Úgy képzelem el, – zárja Simkó Georgina – ha egy gyerek szeretné a felvételi pontszámaiban érvényesíteni, hogy magyar bajnok lett rúdsport szakágban, akkor ezt majd a felvi.hu-n a legördülő sávban ki fogja tudni választani. A következő öt évben, többek között ezért is mindent megteszünk, de őszintén remélem, hogy ez hamarabb is bekövetkezhet.”