Örült, aztán kétségbe esett, majd várakozott, és szerencsére végül megint csak örült. Immár teljes szívvel. A hollandiai olimpiai kvalifikációs világkupaverseny után a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) hivatalos értesítést küldött, hogy Bíró Hanna az összesített ragsor alapján kvótát szerzett a lausanne-i téli ifjúsági olimpiára. Érthetően repesett az örömtől a 16 éves szegedi lány, majd annál jobban fájt neki, amikor megtudta, csak első számú tartalék…
„Amikor először értesítettek, elképesztően boldog voltam, teljesen beleéltem magam, hogy milyen jó lesz olimpián versenyezni. Elújságoltam szinte az összes ismerősömnek, amikor jelezték, mégsem biztos a kvóta, mert csak első számú tartalék vagyok. Na, akkor nagyon elkeseredtem, és tehetetlennek éreztem magam. Két hétig csak reménykedtem, aztán amikor újból hivatalossá vált a kijutásom, rögtön visszakérdeztem az edzőmtől, hogy most akkor ez ugye, komoly?”
Az igenlő válasz után pedig jobban örült, mint valaha. De mivel vészesen közeledik az ötkarikás megméretés, munkával ünnepel. Amúgy sem szokott unatkozni, elvégre nyáron görkorcsolyázik – nem is akárhogyan –, télen pedig gyorskorcsolyázik – a jelek szerint szintén nem akárhogyan –, olykor pedig hetente váltogatja a két sportágat.
„Nagyon intenzív év van mögötte, a barcelonai görkorcsolya vb után Hollandiába utazott egy jeges edzőtáborba, majd egyből a pamplonai görkorcsolya Eb felé vette az irányt, amelyen negyedik helyet szerzett” – meséli Garzó Erika, Hanna edzője és általános iskolai osztályfőnöke, valamint testnevelő tanára. A mester szerint tanítványa rendkívül jól tűri a fáradtságot, és kész áldozatokat hozni a nagyon vágyott célok elérése érdekében.
„Itthon gyakorlatilag csak a Városligeti Műjégpályán tud edzeni, az olimpiai kvalifikációs versenyeket viszont azelőtt bonyolították le, hogy a pálya kinyitott volna, ezért hat héten keresztül a román csapattal együtt edzett Inzellben, távol a családjától és az iskolától.”
A kőkemény alapozó munka után következtek a lausanne-i kvótáért zajló viadalok. Népes mezőny, esetenként két-három évvel is idősebb, rutinosabb holland, kínai, japán vagy kanadai riválisok, spártai körülmények – de Hanna nem süllyedt el a mélyvízben.
„Norvégiában mondjuk nagyon izgultam, az volt az első komoly ISU-versenyem, messze el is maradtam egyéni csúcsaimtól” – vallja be önkritikusan a Tornádó Team versenyzője. – Hollandiában már sokkal jobb eredményeket értem el, ebből is látszik, mennyit lehet tanulni akár egyetlen versenyből. Külön nehézséget jelentett, hogy ezeken a kvalifikációs világkupákon olyan lányok is elindultak, akik magán az olimpián már nem vehetnek részt, de azért kvótát még szerezhetnek az országuknak. Őszintén, nagyjából 20 százalék esélyt adtam magamnak arra, hogy kijuthatok a játékokra, az egészhez úgy álltam hozzá, hogy mindent beleadok, és vagy sikerül vagy nem.”
Végtére is összejött, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium 10. osztályos tanulója magának szerzett kvótát, és tűkön ülve várja már a lausanne-i viadalt, csak azt sajnálja, hogy az az ember, akinek legalább akkora szerepe van a sikerében, mint neki, nem tarthat vele.
„Úgy néz ki, hogy edzőm nem kísérhet el Svájcba, mivel nem ő a hivatalos korcsolyaedző. Ezt nagyon sajnálom, mert ő tette lehetővé, hogy elérjem ezt az álmomat, hatéves korom óta foglalkozik velem, és nagyon sokat köszönhetek neki. Úgy lenne szép, kerek a történet, ha ő is velem tarthatna.”
További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.