A fő száma a 3000 akadály. A Szekszárdi Sportközpont Nonprofit Kft. versenyzője idén sorozatban döntögette egyéni csúcsait, végül a felnőtt csapat Eb-n érte el a 9.00.27-et, amely jelenleg a junior európai ranglista nyolcadik helyére sorolja. A 19 éves atléta júliusban negyedikként végzett a svédországi U20-as kontinensviadalon, nem sokkal később pedig először nyerte meg a felnőtt országos bajnokságot. 2019-ben őt választották az év junior férfi atlétájának. Szemerei Leventével beszélgettünk.Szemerei Leventével beszélgettünk.
– Számított a díjra?
– Valamelyest. Augusztusban Norvégiában, a felnőtt csapat Európa-bajnokságon voltunk, ahol 3000 akadályon megfutottam a mostani egyéni csúcsomat, és azután a barátom és sporttársam, Palkovits Pisti azt mondta, szerinte most dőlt el, hogy idén én kapom. Tehát bennem volt, hogy esélyesnek számítok, mégis meglepődtem.
–Végtére is: megérdemelte?
– Amikor Pistivel együtt futottam 1500 és 3000 métert fedett pályán, vagy szabadtéren 5000-t, rendszerint próbáltam neki segíteni a tempóban. A felnőtt országos bajnokságon is segítettem. Azt szerettük volna, hogy nyerje meg az ötezret, végül nem jött össze, második lett.
– Ezt úgy mondja, mintha fair play-díjat kapott volna, pedig ez a saját teljesítményéért járt.
– Tudom, hogy nem fair play-díj, de sokan vannak, akik szerint nem érdemeltem meg az elismerést, és neki kellett volna kapnia. Ő nyerte idén a több juniorbajnoki címet, én mindig csak második lettem. Talán azért adták nekem, mert az én versenyszámomban, akadályon idén jobban mentem, mint ő a sajátjában, az ötezren. Egyébként nagyon jól esik a kitüntetés, eddig nem sok elismerést kaptam a szövetségtől. Egyfajta visszaigazolás ez, hogy bíznak bennem, talán a 2023-as hazai rendezésű világbajnokság miatt is. Nekem is az a fő cél.
– Elégedett az évével?
– Teljes mértékben. Tavaly augusztus végétől október végéig egy métert sem futottam. Egy ismerősömnél dolgoztam, tanyán segítettem neki, és kiment a bokám a lépcsőn, majd utána az iskolában a másik is. Az egyik két hétig be volt gipszelve. Szóval az év nagyjából így indult, de azért tervezgettünk. Az edzőmmel, Szőke Gergővel régóta beszéltünk az U20-as Eb-ről, de igazából csak a döntőbe kerülést tűztük ki célnak. Hát sokkal több sült ki belőle a negyedik hellyel.
– Akkor nem is maradt hiányérzet az Eb után?
– Ha több versenyen tudtam volna indulni, akkor talánannál is előbb végezhetek. Pistivel és edzőjével, Németh Gyulával, akinek négy évig én is voltam tanítványa Szekszárdon, Romániában magaslati edzőtáborban vettük részt, az nagyon jót tett. Az viszont már nem, hogy előtte akadályos edzésen elkezdett fájni a talpam, és megint másfél hónap kihagyás jött. A sok sérülés tükrében azt mondom, ennyi volt benne, de ha több versenytapasztalattal megyek, akkor szerintem a dobogó is elérhető lett volna. Már csak azért is mondom ezt, mert az utolsó két körben féltem elindulni, nem tudtam felmérni, pontosan mennyire vagyok képes.
– Vasárnap már Portugáliában, a junior mezei futó Európa-bajnokságon áll rajthoz. Ott mennyire számít tapasztaltnak?
– A mezei futó kontinensbajnokságokat nézve semennyire. Ez lesz az első. Úgy érzem, idén még nem tudtam magamból kihozni azt, ami bennem van a mezein. Eddig mindig edzettünk a verseny hetében, most kicsit könnyítettünk. A mezőny elejére, a 25-30. helyre várom magam, bár láttam, hogy nagyon sokan leszünk. Száztizenöten.
– Úgy saccolja magát előre, hogy fel is térképezte a mezőnyt?
– Természetesen. Szeretek utánanézni a dolgoknak. Szükség van reális képre, hogy a többiek hol járnak, mennyiket futottak és jó tudni, kik vannak olyan erőben, mint én. Egyáltalán, hogy kikkel kell versenyeznem. Szóval, azt mondom, hogy az első 25-30-ban akarok végezni, aztán bízzunk benne, hogy ez az Európa-bajnokság is úgy alakul, mint a nyári, ahol csupán a döntő volt a cél, és mi lett belőle…
További korosztályos hírekATLÉTIKÁBANa sportági aloldalunkon.