Elképesztő, fantasztikus, felfoghatatlan. Ezek a jelzők hagyták el legtöbbször Schermann Regina száját, amikor honlapunk a lausanne-i ifjúsági téli olimpián szerzett élményeiről faggatta. A Jégkorszak SE 15 éves műkorcsolyázója életében először versenyzett teltház előtt, és először mutatta be a tripla salchow–tripla salchow sorozatot, mindezt úgy, hogy nem is tervezte, egyszerűen csak improvizált.Elképesztő, fantasztikus, felfoghatatlan. Ezek a jelzők hagyták el legtöbbször Schermann Regina száját, amikor honlapunk a lausanne-i ifjúsági téli olimpián szerzett élményeiről faggatta. A Jégkorszak SE 15 éves műkorcsolyázója életében először versenyzett teltház előtt, és először mutatta be a tripla salchow–tripla salchow sorozatot, mindezt úgy, hogy nem is tervezte, egyszerűen csak improvizált.
– Hogy van az, hogy pályafutásod egyik legrangosabb versenyén hirtelen a semmiből előrukkolsz egy korábban tőled sosem látott ugrássorral?
– Akűröm sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztem. Picikét kiengedtem a közepén, és miután az egyik ugrásomból elestem, úgy voltam vele, hogy máshol kell visszahoznom az elvesztett pontokat. Ilyenkor fontos, hogy reagáljunk a kialakult helyzetre. Én is folyamatosan agyalok versenyzés közben, mit, hogyan hajtsak végre. Végül, amikor jött a salchow, úgy voltam vele, miért is ne... Hát, csináltam belőle kettőt.
– Ilyen egyszerű?
– Nem, és nyilván nem is tudhattam, hogy fog elsülni, de bíztam magamban annyira, hogy megpróbáljam. Volt benne kockázat bőven, de ha már eljutottam az olimpiára, a lehető legtöbbet szerettem volna kihozni az adott szituációból, és akkor ott úgy éreztem, be kell vállalnom.
– A bátorságod jutalma egyéniben a 12. helyezés, míg vegyes csapatban bronzérmet szereztél. Melyik ér többet?
– Nem szívesen hasonlítanám össze a kettőt, de értem a célzást: ugye a vegyes csapat eredménye nem csak rajtam múlt, szerencsére nagyon jó csapatba kerültem, többek között velem volt az egyéni versenyben második, orosz fiú is. Ettől függetlenül még mindig felfoghatatlan számomra, hogy dobogóra állhattam az ifjúsági olimpián, egyértelműen erre fogok legszívesebben visszaemlékezni. Érdekesen oldották meg a szervezők, mert közvetlenül a verseny után a helyszínen, majd este a Medál Plázában is megünnepelték az érmet nyert sportolókat. Így tulajdonképpen kétszer is átélhettem ugyanazt a boldogságot, ami hazaérkezve még erősebben megérintett.
– Miért?
– Már az is fantasztikus volt, ahogy a jégcsarnokban a teltházas közönség bátorította a versenyzőket, de ami itthon várt, arra tényleg nehezen találom a szavakat. Rengetegen gratuláltak, olyanok is, akiket korábban nem ismertem, vagy akik nincsenek benne úgy, mindennap a műkorcsolyában. Meglepett, mennyien érdeklődnek irántam, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan figyelemmel kísérik a szereplésemet. Ez nagyon jól esik, remélem, a folytatásban is meg tudom hálálni a szeretetüket.
További korosztályos hírek KORCSOLYASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.