Röplabda: Dágon az egész falu ügye a sportág

Fekete Tamás utanpotlassport.huFekete Tamás utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2020.02.11. 08:46
Címkék
Bár a magyar sport – benne az utánpótlás – létesítményhelyzete sokat javult az utóbbi időben, a jövő ígéretei nem mindenütt készülhetnek pompázó pályákon és csillogó csarnokokban. Új sorozatunkban kistelepülések olyan nevelőműhelyeit mutatjuk be, amelyek sikert sikerre halmoznak, vagy éppen csak körülményeikhez képest érnek el elismerésre méltó eredményeket. E heti főszereplőink a dági röplabdázók.

Egyszer minden tündérmese véget ér – gondolhatták a kilencszáz fős Komárom-Esztergom megyei falu, Dág lakosai, amikor 2016-ban, két évtizedes NB I-es szereplés után felnőtt férfi röplabdacsapatuk visszalépett az élvonalbeli bajnokságtól. Hogy miért nem fellegzett be mégis az Oszuska dinasztia által megálmodott, majd megvalósított „röplabdafalunak”? Hát persze, hogy a gyerekek miatt.

Dágon minden gyermek második otthonának tekinti a híres sportcsarnokot Forrás: Dág KSE/Facebook
Dágon minden gyermek második otthonának tekinti a híres sportcsarnokot Forrás: Dág KSE/Facebook

Dágon minden gyermek második otthonának tekinti a híres sportcsarnokot  •  Forrás: Dág KSE/Facebook

„Igaz, nem volt sok választásunk, mert Dágon a röplabdát ugyanúgy oktatjuk, mint az írást, olvasást vagy számolást. A vérükbe ivódik a sportág szeretete” – meséli lelkesen Kiss Kálmán, a helyi egyesület szakágvezetője, edzője, testnevelőtanára. – Az ominózus nyáron, amikor mecénásunk, Oszuska Zoltán (akinek az apja, Miklós terjesztette el a „röplabdavírust” a faluban – a szerk.) úgy döntött, kiszáll és háttérbe vonul, a gyerekeket ez sem nagyon érdekelte. Nem is értették, a felnőttek miért járnak csalódottan az utcákon. Ők csak játszani akartak, és ekkor döntöttük el: oké, nincs felnőttcsapat, de a gyerekekkel nem tolhatunk ki azzal, hogy elvesszük tőlük, amit a kezdetektől fogva tanítunk nekik. Amit szívvel-lélekkel csinálnak.”

Azóta a dági röplabdaélet ismét reneszánszát éli, bár az újrakezdés cseppet sem volt egyszerű. „Egyáltalán nem volt könnyű, mert azt tudni kell, hogy Dágnak addig soha egy fillérbe nem került a röplabda. Majd hirtelen szükségünk volt nagyjából egymillió forintra az életben maradáshoz. Hogy is fogalmazzak szépen? Valahogyan összekuncsorogtam a pénzt, így újra tudtuk kezdeni. Persze szükségünk volt arra is, hogy a sportcsarnokunk rezsijét továbbra is Oszuska Zoltán fizesse, a tao-korszak beköszöntével pedig tulajdonképpen megoldódtak az effajta gondjaink.”

A falu élete visszakerült a rendes kerékvágásba, a sportcsarnok a gyerekek mérkőzésein is oroszlánbarlangként szolgál, és jó esély van rá, hogy jövőre az újjáalakult felnőttbrigád visszatérjen az NB I-be. Minden jó, ha jó a vége?

„Igen, folyamatosan bővülünk, kezdetben még csak húsz-harminc gyerekkel foglalkoztam egyedül, ma 141 igazolt versenyzőnk van. Itt mindenki sportol, aki nem röpizik, az pingpongozik. A fiatalok nem tudnak máshogy kikapcsolódni, és igazság szerint nem is akarnak: jól megvannak a röplabdával. A hagyományainkat pedig jellemzi, hogy nagyon sokan Pestről szeretnének hozzánk költözni, részei akarnak lenni a projektünknek. Mindenkit szívesen látunk, próbálunk olyan családias légkört teremteni, amivel valami mást adhatunk, mint a többi egyesület. A hazai mérkőzésekre tényleg az egész falu kíváncsi, egy gombostűt nem lehet leejteni, olyan szinten telt ház van. A meccsek után pedig jöhet a dínom-dánom. Eszünk, iszunk és jól érezzük magunkat.”

A Dág KSE 2016 után ismét felkerült a sportág térképére, korosztályos együtteseit rendre az ország legjobb tizenkét csapata között jegyzik. De mi garantálja, hogy a dicső korszak reneszánszát nem hanyatlás követi?

„Egyrészt a falu a röplabda miatt lett ismert. Amikor az egész kezdődött, még útjelző táblákat kellett kitenni, hogy ellenfeleink odataláljanak a sportcsarnokunkhoz. Most már minden röplabdát szerető sportember tudja, hol van Dág, és ezt az állapotot muszáj fenntartanunk, már csak a falu érdekében is. Másrészt pedig hiszek benne, hogy ha csupa helyi vagy környékbeli fiatal alkot egy csapatot, akkor a játékosok közti összetartást nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra szétzilálni. Mindannyiunkat közös cél vezérel: szeretnénk az ország legnagyobb klubjává válni attól függetlenül is, hogy tudjuk, sosem lesznek bajnokcsapathoz méltó körülményeink. Éppen ez jelenti a kihívást számomra: nem gondoltam volna, hogy közel húsz év birkózás után röplabdaedzőként fogok tevékenykedni, de ahogy idejöttem, megfogott, hogy itt mindenki a röplabdáról beszél, kérdezősködik. Számunkra ez jelent mindent.”

További korosztályos hírek RÖPLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik