Felsorolhatnánk, hányféle tevékenységi kört, mennyi generációt érint a koronavírus-járvány okozta tehetetlen helyzet, de nem lenne értelme... A fertőzés − a worldometers.info folyamatosan frissülő adatai szerint − immár 204 országban van jelen, közel egymillió emberben mutatták ki és több mint ötvenezer halálos áldozatot követelt. Akormányok döntő többsége emiatt veszélyhelyzetet hirdetett, amely által mindenkit olyan impulzusok érnek, amelyekkel korábban nem, vagy csak szélsőséges esetekben találkozhatott. A hazai sportolók − jó esetben− a lehető legtöbbet próbálják kihozni az otthoni karanténidőszakból, pedig fogalmuk sem lehet arról, melyik versenyen bizonyíthatnak legkorábban. A még tanuló versenyzőknek ezen felül is alkalmazkodniuk kell, hiszen az iskolák bezártak, március 16-tól kezdetét vette az online oktatás.a worldometers.info folyamatosan frissülő adatai szerint − immár 204 országban van jelen, közel egymillió emberben mutatták ki és több mint ötvenezer halálos áldozatot követelt. Akormányok döntő többsége emiatt veszélyhelyzetet hirdetett, amely által mindenkit olyan impulzusok érnek, amelyekkel korábban nem, vagy csak szélsőséges esetekben találkozhatott. A hazai sportolók − jó esetben− a lehető legtöbbet próbálják kihozni az otthoni karanténidőszakból, pedig fogalmuk sem lehet arról, melyik versenyen bizonyíthatnak legkorábban. A még tanuló versenyzőknek ezen felül is alkalmazkodniuk kell, hiszen az iskolák bezártak, március 16-tól kezdetét vette az online oktatás.
A maguk sportágában sikeres fiatalokat kérdeztünk meg arról, hogyan teljesítik az ezzel járó kihívásokat:
ANDRÁS CSABA, 17 éves„Teljesen felforgatta az életünket a veszélyhelyzet. Erőnléti edzéseket csinálok itthon, és ennyi. El kellett felejtenem a régi, pörgős napjaimat, ezt nehezen viselem, mint ahogyan a játék hiányát is. Korábbi mérkőzéseket nézek vissza az interneten, ez minden, amit tehetek.Alapvetően magántanuló vagyok, de meggyűlik az online oktatással a bajom. Több osztálytársammal beszélgettem arról, hogy legalább ötször annyi teendőnk van, mint korábban. Nagyon be kell osztani az időnket ahhoz, hogy mindent időben leadjunk. Egy pozitívuma van: az, hogy eltereli a gondolataimat a szürke hétköznapokról.”
MUHARI ESZTER, 17 éves„Egyelőre jól bírom a bezártságot, abban bízom, hogy a motivációm átlendít ezen az időszakon.Furcsa, hogy ugyanannyit tanulhatok, mint az osztálytársaim. Az internetes oktatás nem rossz, de szinte több feladatunk van, mint amikor suliba jártunk. A technika világát többünknek még szoknia kell. Van olyan alkalmazás, amelynek a segítségével harmincan, egyszerre beszélgethetünk, ilyenkor kapjuk meg a feladatokat. Az M5-ön folyamatosan sugározzák a tanórákat, arra is volt példa, hogy a műsorban elhangzottak alapján kellett dolgoznunk. Az időm nagyrészét ezekkel töltöm, aztán pihenek kicsit− ehhez még hozzá kell szoknom, nem is tudom, mikor volt utoljára példa arra, hogy kora délutánonként relaxálok.”
SIPŐCZ RICHÁRD, 19 éves„A tokiói olimpiai kvalifikációs időszak kellős közepén jelentették be a távoktatást és az olimpia elhalasztását is. Kezdtem elkapni a fonalat, egyre jobban szerepeltem a felnőttversenyeken, és egyre közelebb kerültem a világranglistán a kijutó helyhez. A szituáció valamelyest kizökkentett, de így egy évvel több tapasztalattal folytathatom a sorozatot. Ami az iskolát illeti: az idén érettségizem, több időm marad a felkészülésre. Igaz, ebből a szempontból hatékonyabb lenne az iskolapadban ülni, nem pedig a laptop mögött. Ahogyan az időnk, úgy a feladatunk is több, de ez nem baj, hiszen úgy osztjuk be a napot, ahogyan szeretnénk. Lehet alkalmazkodni a rendszerhez.”
WENTZEL NÓRA, 19 éves„Több mint két hete itthon vagyok. Folyamatosan próbálom formában tartani magamat, rendszeresen futok és különböző gyakorlatokat csinálok a négy fal között. A Pécsi Tudományegyetemre járok sportszervezői szakra, minden nap vannak óráink, első éves vagyok. Eleinte voltak problémák, hiszen a tanároknak és nekünk is új volt a helyzet− legalábbis én korábban még nem használtam a most szükséges programokat. Egyébként hamar bele lehet szokni, és hasznos is. Nem érzem úgy, hogy több lenne így a feladatunk.”