Az irány marad, de finomítanának a rendszeren. Tömören így lehet összefoglalni, milyen változásra számíthatunk az élvonalbeli Budapest Honvéd utánpótlását nevelő Magyar Futball Akadémián, amely – ha csak az elmúlt években szerzett korosztályos bajnoki címek számát nézzük – messze a legeredményesebb a hazai felhozatalból. Persze – ahogyan a szakmai igazgatói szerepkört a közös megegyezéssel bő három év után távozó, német Uwe Scherrtől megörökölt Simon Miklós fogalmaz – az utánpótlás-bajnokság csak egy eszköz a fiatalok fejlődési folyamatában.Uwe Scherrtől megörökölt Simon Miklós fogalmaz – az utánpótlás-bajnokság csak egy eszköz a fiatalok fejlődési folyamatában.
„Természetesen fontos, hogy a korosztályos küzdelmekkel lemérjük, milyen erőt képviselnek itthon a csapataink, de az utánpótlás-bajnokságban való eredményesség önmagában semmi esetre nem cél. Nem együttesekben, hanem egyénekben és klubban gondolkodunk, szeretnénk minél több fiatalt nevelni a felnőttcsapatnak, a magyar futballnak és a válogatottnak” – mondja az új direktor.
„Az elmúlt években Herczeg Vince, az MFA általános igazgatója kiválóan működő rendszert rakott össze, Urbányi István érkezésének köszönhetően pedig még tudatosabban figyelünk a legkisebb részletekbe is, és sikerült elkezdenünk a jelentősebb szakmai megújulást. Eddig sem hátradőlve dolgoztunk, és azt gondolom, ennek látható is az eredménye. Például a 2018-ban bajnok együttesünkben hat akadémista volt a kezdőcsapat tagja, az előző évadban pedig nálunk debütált a legtöbb, egészen pontosan öt saját nevelésű fiatal, és idén is bemutatkozhatott már egy növendékünk az NB I-ben. A 18 éves Bocskay Bertalan valósággal átváltozott, amióta a nagycsapatban játszik: három hónap alatt érett, felnőtt férfi vált belőle.”
Simon Miklós elképzelése szerint két sarkalatos pontja van az utánpótlás-nevelésnek: a képzés, valamint a felnőttfutballba történő átvezetés. Kispesten különösen az utóbbit tekintve sajátos a helyzet, hiszen a 14 éve az akadémián tevékenykedő szakembernek nemcsak az öltönyre, hanem a melegítőre is szüksége van. Elvégre az NB III Közép csoportjában vitézkedő második csapat vezetőedzői feladatait is ellátja.
„Ez azért nagyszerű dolog, mert kevés felnőttedzőnek van lehetősége olyan fiatalokkal dolgozni, akiket ilyen jól ismer. Én azért is nyúlok bátran akár tizenéves játékosokhoz, mert végig a részese vagyok a felnőtté válási folyamatuknak, tudom, mire számíthatok tőlük. Kivételesen ifjú együttessel kezdtük az idén az NB III-at, például Keresztes Noel, Pekár István és Ulbert Renátó egyformán 16 éves. Ritka az olyan játékos, aki már ennyi idősen képes megállni a helyét a felnőttek között, az akadémián viszont szerencsére nevelkedik jó néhány, és őket nagyon meg kell becsülnünk. Ebben különleges a felelősségem, de szerencsére ott van mellettem Kemény Kristóf, aki ugyancsak fontos láncszem a gépezetben.”
És hogy mennyire fontos az a bizonyos ismeret vagy éppenséggel annak a hiánya? Nos, a tavalyi Double Pass-jelentés (amely a magyar labdarúgó-akadémiák működését objektív szempontok alapján elemezte és értékelte) megállapította, hogy a klubok többségében még mindig nem létezik a saját utánpótlásra vonatkozó stratégia; a fiatalok felfelé áramlását hátráltatja, hogy a felnőttcsapatok vezetőedzői ritkán tartanak rendszeres kapcsolatot az akadémiával. Egyszóval nem tudják, mire számíthatnak az utánpótlásból kikerülő, játéklehetőségre vágyó reménységektől. A Honvéd és a Magyar Futball Akadémia viszonya azonban mást mutat.
„Elengedhetetlen, hogy legyen átmenet, kapocs az akadémia és az első csapat között. Akár az NB II-es kölcsönszerződés – jelenleg tizenkét játékost adtunk kölcsön a másodosztályba; olyanokat, akik rendszeresen játszanak is az átvevő klubban –, akár az NB III-as csapatban való szerepeltetés annak tekinthető. Utóbbi gyakorlatilag az akadémiánk csúcsa, tehát az egész képzésünket úgy alakítottuk ki, hogy aki a teljesítményével kiérdemli, az megkapja a lehetőséget a felnőtt harmadosztályban, legyen bármilyen fiatal is. Nálunk ezen a téren nagy a verseny, annyi az ígéretünk, hogy megtehetjük: adott esetben az U19-es bajnokságban egy, két vagy akár három évvel is fiatalabb gyerekeket játszassunk. De ahhoz, hogy ez a rendszer működőképes legyen, olyan edzőkre van szükség, akik átlátják a szisztémát, és sokszor az egyéni ambíciójukat a klub érdekei alá helyezik. Egyszóval alázatosak. A nálunk dolgozó edzők és stábtagok mindegyike ilyen szakember.”
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.