Judo: Kenderesi Tamás öccse, Péter a három évvel idősebbekkel is elbír

Korosztályos Európa–kupa-győzelmek, diákolimpiai, valamint országos bajnoki sikerek. Amit az ember 15 éves korára dzsúdóban letehet az asztalra, azt nagyrészt teljesítette Kenderesi Péter, a PVSK utánpótlás-válogatott sportolója. Az elsőéves ifjúsági versenyző korosztálya egyik nagy reménységének számít, elég, ha csak annyit mondunk, hogy az idén Győrben sem talált legyőzőre az ifi országos bajnokságon, ráadásul egy hónapon belül Cegléden a juniorok között is második helyen végzett a 90 kilogrammos súlycsoportban.Kenderesi Péter, a PVSK utánpótlás-válogatott sportolója. Az elsőéves ifjúsági versenyző korosztálya egyik nagy reménységének számít, elég, ha csak annyit mondunk, hogy az idén Győrben sem talált legyőzőre az ifi országos bajnokságon, ráadásul egy hónapon belül Cegléden a juniorok között is második helyen végzett a 90 kilogrammos súlycsoportban.

Kenderesi Péter (15) a jelek szerintjól döntött, amikor a dzsúdót választotta  •  Forrás: Kenderesi György

Noha már az eredmények is igencsak meggyőzőek, ezekhez hozzáadódik a család szerepe: a Kenderesi famíliában jól tudják, hogyan lehet valakiből élsportolót faragni, elvégre az idősebb fiúk,Tamás olimpiai bronz-, valamint Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes pillangóúszásban. Adódik a kérdés, Pétert motiválja, vagy inkább súlyt tesz a vállára, hogy ilyen eredményeket ért el a bátyja?

„Abszolút felnézek rá, hiszen magas szintre eljutott a sportban, szeretnék egyszer a nyomába érni – feleli a pécsi cselgáncsozó. – Az elhivatottsága és kitartása mindenképpen példaként szolgál, de teljesen más sportágat űzünk, tőle nem tudom ellesni a különböző dobásokat. Amikor kicsi voltam, nekem is meg kellett tanulnom úszni, ezt a szüleim szerették volna, de nagyon monotonnak éreztem, szinte már bealtatott. A küzdősportok viszont kifejezetten érdekeltek, és amikor 2015-ben Pécsre költöztünk, lehetőségem volt eldönteni, hogy egy kosárlabda- vagy dzsúdóedzést nézek meg. Utóbbit választottam, és rögtön megszerettem, mert annyi mindenre kell odafigyelni benne. Cselgáncsban nincs két ugyanolyan mérkőzés, ezáltal izgalmas és életem végéig fejlődhetek benne, hiszen annyi dobás van, hogy az összeset nem is lehet megtanulni.”

Ami a tanulási hajlandóságot illeti, Kersics Antal, a PVSK dzsúdószakosztályának vezetője is azt emeli ki elsőként Péterrel kapcsolatban, hogy elképesztően alázatos a sportága iránt.

„Az elhivatottsága és szorgalma alapján azt mondhatom, hogy minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy valakiből felnőttként élsportoló váljék. Látjuk, hogy erre a fiúra nagyon oda kell figyelnünk, próbáljuk őt egészséges egyensúlyban tartani, hogy ne legyen se kishitű, se túlzottan elbizakodott. Különleges abból a szempontból, hogy a legélesebb helyzetekben is megőrzi a higgadtságát, volt már olyan országos bajnokságunk, amelyiken az utolsó tíz másodpercben fordította meg vesztes állásról a mérkőzést."

Kersics Antal (jobbról) és tanítványa a tatamin és azon túl is kiválóan megértik egymást  •  Forrás: PVSK

A mestert arról is kérdeztük, hogyan kezeli Péter az olykor a vállára nehezedő nyomást.

„Fontos, hogy nagyon jól irányítható. Mindig arra a célra koncentrál, amelyikre kérem. Én márpedig nem szeretem, amikor valaki nagyon a távolba beszél. Tizenöt évesen az ember még csak imádkozik azért, hogy egyszer az olimpián szerepelhessen, de biztosan nem mondja ki, nem szabad magára felesleges súlyt pakolni. Péter sokat dolgozott az eddigi sikereiért, amelyek nem lebecsülendők, viszont még csak elsőéves ifi, rengeteg próbatétel áll még előtte. A korosztályos világ- és Európa-bajnokságok nagyon fontos állomások. Reméljük, hogy a járványidőszak után kipróbálhatja magát ezeken a nemzetközi versenyeken.”

Némi öröm az ürömben, hogy az ifjú reménységnek maradt még bőven ideje nemzetközi tatamikon villantani az ifik között. Azt pedig csak zárójelben jegyezzük meg, hogy már az elmúlt években is rendszeresen „felversenyzett”, tehát a nála két-három évvel idősebbek mezőnyében is megállja a helyét.

„Kezdem megszokni. Persze, az elején tartottam az idősebb ellenfelektől, de aztán belegondoltam, hogy ők is ugyanolyan dzsúdósok, mint én, csak adott esetben nagyobb nemzetközi rutinjuk van. Különösen motivál, hogy felvegyem velük a versenyt., a saját korosztályomban pedig szeretném megőrizni az első helyemet.”

További korosztályos hírek CSELGÁNCSBAN a sportági aloldalunkon.