A múlt héten Egy nap az utánpótlásért címmel rendezett konferenciát az Utanpotlassport.hu szerkesztősége. A Budapesti Honvéd székházában, a Magyar Edzők Társasága együttműködésével rendezett sportfórumon virtuálisan, Berlinből jelentkezett be Dárdai Pál, a Hertha BSC labdarúgócsapatának utánpótlás-koordinátora, az U16-os együttes vezetőedzője.Dárdai Pál, a Hertha BSC labdarúgócsapatának utánpótlás-koordinátora, az U16-os együttes vezetőedzője.
„Sajnálom a srácokat, akik most építik a jövőjüket, mert a képzésükben egy döcögős, kihívásokkal teli év nyomot hagy. Mire eljutnak odáig, hogy érték lesz belőlük, fogják igazán érezni ennek a következményeit – kezdte mondandóját a korábbi szövetségi kapitány. – Németországban szinte mindenre felkészültek utánpótlásszinten, csak arra nem, hogy megint ennyire kitör a járvány, hogy le kelljen állítani a korosztályos bajnokságokat. Ráadásul azért érdekes a helyzet, mert én egy sportiskolában tartok edzéseket: délelőtt a sportiskolások is részt vehetnek, délután viszont már csak a német vagy a tartományi utánpótlás-válogatott játékosok, miközben a sportiskolások is ugyanahhoz a csapathoz tartoznak.”
A tréner hozzátette, nem ő hozza a szabályokat, ő csak annyit tehet, hogy megpróbálja így is kihozni a gyerekekből a maximumot.
„Nem egyszerű. Akárhogy is nézem, nem mindegy, hogy egy évig futsalpályán edzel éjjel-nappal, vagy rendes meccseket játszol. A szemedet is kell edzeni. Amikor futballozol, ugye az sem mindegy, hogy a fejedet fel vagy lehajtod. És így azért beszűkülnek az edzések, ha hat-nyolc emberrel készülsz folyamatosan.”
Dárdai említést tett olyan megoldásokról, amelyekkel a vírus terjedését igyekeztek elkerülni, így például, hogy amíg az időjárás lehetővé tette, játékosai az öltöző zárt tere helyett a lelátón öltöztek át, és megosztott praktikákat, amelyekkel a fiatal futballisták figyelmét és motivációját szeretnék fenntartani.
„A helyzet mindannyiunkat kihívás elé állít. Ha nincs mérkőzés, ami a legnagyobb motivációt jelenti egy labdarúgónak, mindig ki kell valamit találni, amivel ösztönözni tudjuk a fiatalokat. Nem véletlenül játszunk sokat mostanság az edzéseken, a minap kisebb lábteniszpályákon játszottuk az asztaliteniszből ismert forgót. Jól sült el, alig akarták abbahagyni a srácok. A mi dolgunk az, hogy kreatívabb feladatokkal elérjük, hogy a fiatalok az edzésről jó kedvvel menjenek haza, mert akkor jó kedvvel jönnek másnap is.”
Arra, hogy mit kell tenniük a járványhelyzet miatt hirtelen a felnőtt élvonalban bemutatkozó fiataloknak, szemléletes példát is hozott, méghozzá Pécsről.
„Erre csak azt tudom mondani, hogy valamikor a bundabotrány idején, amikor édesapám már a negyedosztályban levezetett, Garami Józsi bácsi felhívta, hogy be kellene állni az Újpest ellen az NB I-ben, mert ha nem nyer a csapat, akkor az utolsó helyről várja majd a folytatást, ami nem tesz jót a fiatalok önbizalmának. Végül is pályára lépett, és csupa olyan fiatallal együtt, akiknek ez volt az első meccse. És ugye, akik akkor jól játszottak és 2–0-ra nyertek, azokból később jó futballisták lettek. Ezt az esélyt meg kell lovagolnia annak a fiatalnak, aki megkapja. Igazából a kapun ők mennek át, nekik kell bizonyítaniuk, hogy mentalitásban, önbizalomban és tudásban megérettek a feladatra.”
További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.