Cselgáncs: az U23-as Eb-győztes Gyertyás Róza megcélozza az olimpiát

– Az U23-as Eb-aranyak előtt junior Európa-bajnoki ötödik hely volt a legjobb eredménye korosztályos világversenyről. Mi hozta meg a várva várt áttörést? – Az U23-as Eb-aranyak előtt junior Európa-bajnoki ötödik hely volt a legjobb eredménye korosztályos világversenyről. Mi hozta meg a várva várt áttörést? 

– Ez az örömteli változás elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt egy-két évben már sokkal tudatosabban készülök, mennyiségben is többet edzem, minden reggel és este is ott vagyok teremben, emellett pedig a mentális felkészültségre is egyre nagyobb hangsúlyt fektetek. Ezáltal a versenyeken sokkal összeszedettebb vagyok; sikerült elérni azt, hogy a tatamira lépést megelőző izgatottság mellett a kellő magabiztosság is jelen legyen bennem. Ez az egyik legnehezebb feladat, hogy e kettő között megtaláljam az egyensúlyt, valamint a gondolataimat a megfelelő mederbe tereljem, és csak az aktuális feladatra koncentráljak. Immár hosszú ideje a fővárosban, a Honvédban edzem a mindennapokban. Úgy érzem, az edzőktől megkapom a szükséges figyelmet és támogatást, illetve itt a minőségi edzőpartnerek is megvannak, szóval minden adott a fejlődéshez.

– Korábban az önbizalom hiányzott leginkább?

– Nyilván az elmúlt év jó eredményei nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy még inkább higgyek magamban meg az elvégzett munkában.

– Jelen állás szerint két érme van világversenyről, mindkettő arany – azért ez nem fest rosszul...

– Mondjuk, nem bántam volna, ha az elmúlt hat-hét évben – az ifjúsági és a junioréveim alatt – egy-két ezüst vagy bronz összejött volna – mondta nevetve Róza.

– Ez igaz, egyébként meg lehet szokni a sikereket? Gondolok itt arra, hogy a két U23-as Eb-arany mellett idén három felnőtt European Open-versenyen is dobogóra állhatott, az első Grand Prix-érmét is begyűjtötte, illetve az Universiadén is bronzérmes lett. 

– Természetesen, remek érzés ilyen eredményeket elérni, de azért nem veszem magától értetődőnek. A tavalyi, első Eb-arany után még nem is hittem el igazán magamról, hogy valóban ezen a szinten tartok. Nyilván azóta már értem el újabb sikereket, viszont

– A kiemelkedő eredmények ugyanakkor most már elvárásokkal is párosulnak. Ezt hogyan éli meg?

– Eleinte nagyon rosszul hatott rám. Éreztem a terhet a vállamon, már hónapok óta folyamatosan azt kérdezgették tőlem: vajon sikerül-e majd a címvédés? Ezt sokáig nem támogatásként, bátorításként, hanem inkább nyomásként éltem meg. Aztán a versenynaphoz érve sikerült az elvárásokat átfordítani pozitív energiává, amelyből aztán erőt tudtam meríteni a nehezebb pillanatokban. Korábban rendre voltak bennem kétségek a verseny előtt: mi van, ha nem úgy sikerül majd ahogyan elterveztem? Ezt a felfogást kellett elfelejtenem, s a sok mentális munkának köszönhetően végül sikerült is megváltoztatni. Az Eb-n már úgy mentem fel a tatamira:

Elhittem, hogy képes vagyok rá, és nagyon akartam ezt a győzelmet.

– A 2023-as esztendő végeztével kiöregszik az U23-as korosztályból. Hogyan tovább jövőre? Mi a következő nagy cél?

– A felnőttvilágversenyek mellett már

Párizsban még ennek nincs realitása, de határozott célom, hogy négy évre rá Los Angelesben már ott legyek. A 2028-as olimpiai részvétel a végső célom, de addig még hosszú út és újabb megugrandó lépcsőfokok várnak rám. Az első Grand Prix-érmemet idén már megszereztem, ezután jó lenne a Grand Slameken is hasonló eredményt elérni, illetve a felnőtt vb-n és Eb-n úgyszintén egyre tovább jutni. 

– Az olimpiai kvóta kiharcolása cseppet sem ígérkezik könnyű feladatnak, különösen úgy, hogy egy nemzetből csupán egyetlen versenyző juthat ki az ötkarikás játékokra, és a Tokióban ötödikként záró, Európa-bajnoki bronzérmes Pupp Réka is ezt a súlycsoportot erősti.

– Remélem, a párizsi olimpia után abbahagyja – vágta rá viccelődve. –

(Kiemelt kép forrása: EJU)