Szakszemmel: kiválasztás vagy kiválasztódás van az utánpótlássportban?

Tizenharmadik alkalommal rendezte meg az Utanpotlassport.hu szerkesztősége – a Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével – a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában az Egy nap az utánpótlásért című konferenciát. A telt házas eseményen a kiválasztás és a sportágválasztás témakörét Prof. Dr. Géczi Gábor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sportmenedzsment tanszékének vezetője, Székely Bulcsú olimpiai bajnok, a Magyar Vízilabda Szövetség utánpótlás-bizottságának elnöke, a KSI pólószakosztályának vezetője és Scheidler Géza a Magyar Atlétikai Szövetség sportszakmai igazgatója boncolgatta kerekasztal-beszélgetés keretében. Prof. Dr. Géczi Gábor, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sportmenedzsment tanszékének vezetője, Székely Bulcsú olimpiai bajnok, a Magyar Vízilabda Szövetség utánpótlás-bizottságának elnöke, a KSI pólószakosztályának vezetője és Scheidler Géza a Magyar Atlétikai Szövetség sportszakmai igazgatója boncolgatta kerekasztal-beszélgetés keretében.

– emelte ki Géczi. – A gyerekek biológai vagyonok, és mi velük dolgozunk. Olyanok amilyenek, de a mieink, és közülük kellene kiszemezgetnünk a legjobbakat, miközben a sportból kilépőket nem tekinthetjük selejteknek. Ez szép és fontos feladat, amelyben lényeges a kooperáció. Ez nem egyszerű, hiszen az adott sportágnak, a klubnak, az akadémiának, a szülőnek és a gyereknek is más a szempontrendszere.”

„Nagyon mély edzői tudásról tanúskodik, ha valaki jól képes kiválasztani – jegyezte meg Scheidler. – Az atlétika speciális sportág. Hátránya, hogy nagyon korán mérhető, így hamar kialakulnak rangsorok, amelyek által a gyerek beskatulyázza magát valahová, és nehezen lesz motiválható. Ugyanakkor előnye, hogy mindig objektív visszajelzést ad.

„Lassan nincs ahhoz elég gyerek, hogy normális kiválasztást tudjunk végezni – magyarázta Székely. – Ezért igazi kiválasztásról csak az utánpótlás-válogatottak esetében beszélhetünk: ott azokat a gyerekek próbáljuk meg felépíteni a felnőttválogatottig, akiknek szerintünk erre alkalmas paramétereik vannak. Sok klubban viszont azt látom, hogy nincs kiválasztás, csak foggal-körömmel igyekeznek megtartani a gyerekeket. Ebben a szemléletváltásra van szükség.”

Az egykori válogatott jégkorongozó Géczi arra reagálva, hogy a klubok nincsenek elárasztva fiatalokkal, úgy fogalmazott, hogy:

„Nagyon várunk egy hiteles adatbázist erről, mert a mai napig csak saccolgatjuk, hogy hány gyerek sportol. A jégkorongban tudom, hogy az elmúlt háromszor öt évben megdupláztuk a létszámot. Egyetértek Bulcsúval abban, hogy sok helyen csak beterelik a minél több gyereket a klubba, viszont közülük nem mindenki alkalmas a versenysportra. Ezeknek a gyerekeknek azonban nem szabad azt mondani, hogy alkalmatlanok. A klubokban mindig lesznek olyanok, akik nem annyira tehetségesek, de nem is kell mindenkinek olimpiai bajnoknak lennie. Ugyanakkor mindenkit ki kell tudni szolgálni. Persze, vannak olyan utánpótlás-nevelő elitműhelyek, melyek kimondottan a legügyesebb gyerekeket gyűjtik össze, és ezekben viszont az a cél, hogy a legjobbak egymás társaságában, egymást segítve fejlődjenek.”

„Egy normális rendszer piramisában mindenkinek meg kell tudni találnia a maga helyét – így Székely. – 

Inkább azt igyekszem megértetni, hogy a póló csodálatos sportág, és vannak az ő szintjének megfelelő klubok, amelyeknek a versenyrendszere is úgy van kitalálva, hogy a játékos jól érezze magát és kellő sikerélményhez jusson.”

Érdekes statisztikai adat, hogy Géczi szerint az utánpótláskorú sportolók jóval több, mint a fele labdarúgó. Ám megjegyezte, hogy: „Ezen nem kell csodálkoznunk. Az egyetemen is azt tanítom, hogy a labdarúgásban már minden megtörtént, ami csak történhet, így az ottani tapasztalatok nagyon jó tanulsággal szolgálnak más sportágak számára is.”

Az eszmecserén arról is szó esett, hogy a tao-program támogatásában részesülő sportágak mekkora előnyt élveznek a sportágválasztásnál.

„Azt látom, hogy a vízilabdát inkább a tradíciók miatt választják a szülők, nem pedig azért, mert anyagilag jobban támogatott sportág – mondta Székely. – Mi a saját magunk marketingje vagyunk, és ez nehéz feladat, mert folyamatosan tartanunk kell a szintet, hogy versenyben maradjunk.”

„A gyerekekért nem harc, hanem egészséges versengés folyik – vélekedett Scheidler. – Ha nem lenne tao, akkor az egyéni sportágakban sem lenne ennyi pénz. Persze, az egyéni és a csapatsportágak közötti egyensúlyon lehetne mit módosítani, de a tao intézményével összességében nyert a hazai sport. Remélhetőleg, a jövőben az élet ebben a rendszerben is kikényszeríti a szükséges változásokat.”

A felek abban is egyetértetek, hogy nagyon fontos a klubok nyitottsága, és a fiatalok számára meg kell teremteni a lehetőséget a sportágak közötti átjárásra. Hangsúlyozták, az atlétika minden sportág alapjának számít.

„Az atlétika minden alapképességet fejleszt, és elsősorban az iskolákban a helye. Néhány versenyszámtól eltekintve tizenkét-tizenhat éves korban történik a specializálódás, és az addig megszerzett képességek aztán bármelyik sportágban kamatoztathatók.”

(Kiemelt fotó: Vasas Attila)