A több mint negyvenéves pályafutásom alatt számtalan szupertehetséges gyerekkel találkoztam, természetesen jó néhány olyannal is, akivel nem mindig volt egyszerű megtalálni a hangot. A legelején szeretném leszögezni, hogy az élsport minden esetben feszültséggel jár, hiszen az edzéseken az emberfeletti teljesítményre készítjük fel a versenyzőket, a gyakorlatok elvégzéséhez pedig gyakran társul fizikai fájdalom, amit rendkívül nehéz elviselni. Nem csoda, hogy a fiatalokból időről időre kiszakad a stressz, és meggondolatlanul beszélnek vagy viselkednek az edzővel. Az ilyen helyzetek minden esetben egyedi bánásmódot igényelnek. A legtehetségesebb srácok között többen is voltak, akiknek a kezeléséhez – személyiségükből adódóan – hatalmas adag türelemre volt szükség.
Ezért az edzői szakma kulcsszava a türelem.
Mi történik akkor, amikor a legügyesebb gyerek renitens módon kezd el viselkedni? Elkésik az edzésekről, nem hajtja végre a feladatokat, visszabeszél az edzőnek? Ezek egyrészt kamaszkori sajátosságok, amelyekkel számolni kell, ha az ember utánpótlás-nevelésre adja a fejét, másrészt ezekért a viselkedésformákért a már említett felgyülemlett feszültség is felelős. De mit tehet ilyenkor az edző?
Két lehetősége van. 1. Hagyja, hogy a gyerek kiadja magából, és az edzőn vezesse le a stresszt, mert a jövőben nagy eredményekre számít tőle. 2. Felvállalja a konfliktust, amely aztán kenyértöréshez is vezethet. Mint a legtöbb élethelyzetben, itt is középen van az igazság. Ha az edző megfelelően rutinos, akkor érzi, hogy mikor kell úgy tennie, mintha nem is hallotta volna, mit mondott a versenyzője, vagy minta észre sem venné, hogy a gyerek nem azt csinálja, amit kért tőle. Viszont azt is érzi, hogy melyik az a pont, amikor jeleznie kell a fiatalnak: ez a viselkedés nincs rendben.
Alapigazságnak tartom, hogy mi, edzők vagyunk a sportolókért, nem pedig fordítva.
Ezt persze jól kell érteni: nem azt jelenti, hogy a gyerekek szolgái lennének az edzők, hanem a jó együttműködésben az edzőnek kell többet engednie, türelmesebbnek lennie. Éppen ezért abban hiszek, hogy amikor az edzésen nagyon keményen dolgozunk, el kell engedni a fülünk mellett az át nem gondolt mondatokat, időnként el kell fordítanunk a tekintetünket. De amint jobb passzban lesz a fiatal, le kell ülni vele, és elmondani neki, hogy megbántott, gondolkodjon el a viselkedésén. Ezzel nem azt állítom, hogy az edzőnek mindent el kell tűrnie a tanítványtól, inkább a konfliktusok tisztázásának helyes időzítésére szeretném felhívni a figyelmet.
Amolyan „húzd meg, ereszd meg!” hozzáállással érdemes viszonyulni ezekhez a helyzetekhez.
Arra azért figyelni kell, hogy ne csak a kétségtelenül tehetséges, de renitens gyerekről szóljon az edzés. Miközben engedünk neki, a csoport több tagja felé azt kell demonstrálnunk, hogy nincs kivételezés, tehát valamilyen módon, okosan szankcionálni kell a nem megfelelő viselkedést.
A jó edzőnek három területen kell kimagaslónak lennie. Először is legyen a csúcson sportszakmailag, hiszen az mindennek az alapja. Ugyanilyen fontos – akár gyerekekkel, akár felnőttekkel foglalkozik –, hogy kitűnő pedagógus legyen, tudjon alkalmazkodni a tanítványhoz, terelgesse, nevelje, illetve mindenkihez a személyiségének megfelelő módon álljon hozzá. A harmadik pedig, hogy jó pszichológus legyen. Az öntörvényű gyerekek esetében éppen az az érdekes, hogy nagyon sikerorientáltak, viszont rendkívül nehéz őket motiválni a napi munkában. Ha megtaláljuk azt, mivel tarthatjuk ott őket az edzésen, milyen célokat állíthatunk eléjük hétről hétre, akkor az kemény munkára fogja késztetni a sportolókat, s ebből nagyszerű eredmények születhetnek.
Mindehhez természetesen nagyfokú intelligenciára és türelemre van szükség edzői oldalról.
Az utánpótlás-nevelésben nagyon fontos szerepük van a szülőknek is. A gyerek háttere sok mindent meghatároz, ezért minden esetben igyekezni kell jó kapcsolatot ápolni a szülőkkel, hogy ne helyezzenek extra nyomást a versenyzőre. Időnként találkozom olyan szülőkkel, akikkel ugyanúgy probléma van, mint a gyerekekkel, de hozzájuk is a türelem jelenti a kulcsot. Hiszen amíg csak lehet, az élsport világában kell tartani a tehetséges fiatalokat.
Selmeci Attila
mesteredző, a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke
(Kiemelt képünkön: Selmeci Attila (balra) és korábbi tanítványa, Milák Kristóf Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Anikó)