Mesterfogások: Selmeci Attila: A türelem a legfontosabb

UP-info  utanpotlassport.huUP-info utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2024.02.02. 09:01
null
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben január elején indított, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten Selmeci Attila mesteredző, a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke, az edzőbizottság vezetője, az olimpiai és világbajnok Milák Kristóf korábbi trénere beszél arról, hogyan lehet kezelni azt, ha az öntörvényű tanítvány nem hallgat az edzőre, netán visszaszól.

A több mint negyvenéves pályafutásom alatt számtalan szupertehetséges gyerekkel találkoztam, természetesen jó néhány olyannal is, akivel nem mindig volt egyszerű megtalálni a hangot. A legelején szeretném leszögezni, hogy az élsport minden esetben feszültséggel jár, hiszen az edzéseken az emberfeletti teljesítményre készítjük fel a versenyzőket, a gyakorlatok elvégzéséhez pedig gyakran társul fizikai fájdalom, amit rendkívül nehéz elviselni. Nem csoda, hogy a fiatalokból időről időre kiszakad a stressz, és meggondolatlanul beszélnek vagy viselkednek az edzővel. Az ilyen helyzetek minden esetben egyedi bánásmódot igényelnek. A legtehetségesebb srácok között többen is voltak, akiknek a kezeléséhez – személyiségükből adódóan – hatalmas adag türelemre volt szükség.

Ezért az edzői szakma kulcsszava a türelem.

Mi történik akkor, amikor a legügyesebb gyerek renitens módon kezd el viselkedni? Elkésik az edzésekről, nem hajtja végre a feladatokat, visszabeszél az edzőnek? Ezek egyrészt kamaszkori sajátosságok, amelyekkel számolni kell, ha az ember utánpótlás-nevelésre adja a fejét, másrészt ezekért a viselkedésformákért a már említett felgyülemlett feszültség is felelős. De mit tehet ilyenkor az edző?

Két lehetősége van. 1. Hagyja, hogy a gyerek kiadja magából, és az edzőn vezesse le a stresszt, mert a jövőben nagy eredményekre számít tőle. 2. Felvállalja a konfliktust, amely aztán kenyértöréshez is vezethet. Mint a legtöbb élethelyzetben, itt is középen van az igazság. Ha az edző megfelelően rutinos, akkor érzi, hogy mikor kell úgy tennie, mintha nem is hallotta volna, mit mondott a versenyzője, vagy minta észre sem venné, hogy a gyerek nem azt csinálja, amit kért tőle. Viszont azt is érzi, hogy melyik az a pont, amikor jeleznie kell a fiatalnak: ez a viselkedés nincs rendben.

Selmeci Attila mesteredző Forrás: Budapesti Honvéd

Alapigazságnak tartom, hogy mi, edzők vagyunk a sportolókért, nem pedig fordítva.

Ezt persze jól kell érteni: nem azt jelenti, hogy a gyerekek szolgái lennének az edzők, hanem a jó együttműködésben az edzőnek kell többet engednie, türelmesebbnek lennie. Éppen ezért abban hiszek, hogy amikor az edzésen nagyon keményen dolgozunk, el kell engedni a fülünk mellett az át nem gondolt mondatokat, időnként el kell fordítanunk a tekintetünket. De amint jobb passzban lesz a fiatal, le kell ülni vele, és elmondani neki, hogy megbántott, gondolkodjon el a viselkedésén. Ezzel nem azt állítom, hogy az edzőnek mindent el kell tűrnie a tanítványtól, inkább a konfliktusok tisztázásának helyes időzítésére szeretném felhívni a figyelmet.

Amolyan „húzd meg, ereszd meg!” hozzáállással érdemes viszonyulni ezekhez a helyzetekhez.

Arra azért figyelni kell, hogy ne csak a kétségtelenül tehetséges, de renitens gyerekről szóljon az edzés. Miközben engedünk neki, a csoport több tagja felé azt kell demonstrálnunk, hogy nincs kivételezés, tehát valamilyen módon, okosan szankcionálni kell a nem megfelelő viselkedést.

A jó edzőnek három területen kell kimagaslónak lennie. Először is legyen a csúcson sportszakmailag, hiszen az mindennek az alapja. Ugyanilyen fontos – akár gyerekekkel, akár felnőttekkel foglalkozik –, hogy kitűnő pedagógus legyen, tudjon alkalmazkodni a tanítványhoz, terelgesse, nevelje, illetve mindenkihez a személyiségének megfelelő módon álljon hozzá. A harmadik pedig, hogy jó pszichológus legyen. Az öntörvényű gyerekek esetében éppen az az érdekes, hogy nagyon sikerorientáltak, viszont rendkívül nehéz őket motiválni a napi munkában. Ha megtaláljuk azt, mivel tarthatjuk ott őket az edzésen, milyen célokat állíthatunk eléjük hétről hétre, akkor az kemény munkára fogja késztetni a sportolókat, s ebből nagyszerű eredmények születhetnek.

Mindehhez természetesen nagyfokú intelligenciára és türelemre van szükség edzői oldalról.

Az utánpótlás-nevelésben nagyon fontos szerepük van a szülőknek is. A gyerek háttere sok mindent meghatároz, ezért minden esetben igyekezni kell jó kapcsolatot ápolni a szülőkkel, hogy ne helyezzenek extra nyomást a versenyzőre. Időnként találkozom olyan szülőkkel, akikkel ugyanúgy probléma van, mint a gyerekekkel, de hozzájuk is a türelem jelenti a kulcsot. Hiszen amíg csak lehet, az élsport világában kell tartani a tehetséges fiatalokat.

Selmeci Attila
mesteredző, a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke

(Kiemelt képünkön: Selmeci Attila (balra) és korábbi tanítványa, Milák Kristóf Fotó: Nemzeti Sport/Kovács Anikó)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik