Kosárlabda: hiányzik az erőnléti munka kultúrája az NB I-es kluboknál

Amíg a leány korosztályos kosárlabda-válogatottak rendre Európa, sőt többször a világ elitjében zárnak az egyes világversenyeken, addig a fiú nemzeti együttesek általában a B divízió középmezőnyében végeztek az Eb-ken.

– hangzik el gyakran a mondat a hazai fiúutánpótlás helyzetéről, amikor az okokat keressük: vajon a fiúszakág miért nem képes felzárkózni a kontinens legjobbjai közé?

„Teljesen egyértelműnek tűnik, hogy valamilyen módon nagyobb segítséget kell nyújtanunk a klubokban végzett szakmai munkához, a játékosok megfelelő felkészítéséhez. Továbbá sokkal határozottabban kell megfogalmaznunk az elvárásokat, illetve ezzel kapcsolatban folyamatos ellenőrzések szükségesek.

– nyilatkozta még 2022 októberében a hazai szövetség főtitkára, Bodnár Péter.

De vajon mennyiben változott, javult a helyzet mostanra? Dian Dánielt, az U20-as férfiválogatott erőnléti edzőjét kérdeztük a témában.

– kezdte az Utánpótlássportnak Dian Dániel, aki az elmúlt két évben klubszinten a MAFC-ban foglalkozott a játékosok kondicionális fejlesztésével, míg a jövő évadtól már a Vasasban dolgozik hasonló területen. – Az U20-as válogatott tagjainak többsége A-csoportban szerepel, és rendszeresen tapasztalom, hogy ezek a játékosok aluledzett állapotban érkeznek meg a válogatottba, ugyanis gyakorlatilag egész évben nem kapnak olyan fizikai fejlesztést, amelyre szükségük lenne a fejlődésük érdekében. Mivel fizikailag nincsenek a megfelelő formában, így aztán a fiatalok gyakran önbizalomhiányossá is válnak. Ilyenkor a nyári edzőtáborban öt-hat hét alatt már nem lehet csodát tenni, de amennyire a sűrű program engedi, igyekszem a fiúkat kondicionálisan, erőben felhozni egy bizonyos szintre, és olyan alapot adni nekik, amelyre építhetnek. Úgy látom, hogy az A-csoportos klubokban az erőnléti munkának nincs meg a megfelelő kultúrája.

Amíg az egyesületek nem fektetnek nagyobb hangsúlyt erre a területre, és alkalmaznak mindenhol hiteles, felkészült szakembereket, addig sajnos rendre találkozni fogunk ezzel a jelenséggel.”

Felvetődik a kérdés: mégis miben, milyen paraméterekben maradnak el a mieink a nemzetközi élmezőnytől?

„Elsősorban az erő hiányzik a magyar játékosoknál, és mivel minden további képesség, vagyis a gyorsaság és a robbanékonyság is a meglévő fizikai erőből fakad, így nagyon nehéz fejlesztésről beszélni, amikor a szükséges alapok hiányoznak. Emellett sok srác esetében a gyakorlatok technikai végrehajtása is pontatlan. Amíg hiányzik a megfelelő technikai alap, addig nem lehet növelni a fizikai terhelést sem.”

Dian elmondta, a B-csoportos csapatokban edződő játékosok gyakran fizikai képességekben előrébb járnak, mint azok, akik az élvonalban edződnek.

Éppen ezért döntöttem úgy én is, hogy a Vasasban folytatom a karrierem, mert ott valódi munkavégzésre, fejlesztésre van lehetőség, én pedig nem arra vágyom, hogy a meccseken leülhessek a kispadra. A Vasas neveltjei közül Cseh Botondot emelném ki pozitív példaként, aki a válogatottban is szerepel, és az elmúlt években Pasaréten óriási fejlődésen ment keresztül. Fizikai paraméterekben ő megüti a nemzetközi szintet, és minden tekintetben készen áll a felnőttkosárlabdára. Az A-csoportos csapatok közül egyébként a Honvéd és az NKA Pécs jelent pozitív kivételt; mindkét helyen igényes munka folyik. Persze mindig van hova fejlődni, de az ott játszó fiatalok alapvetően jó állapotban vannak ilyen téren.”

(Kiemelt képen: Dian Dániel erőnléti edző, illetve az U20-as férfiválogatott tagjai Fotó: Girgász Péter/MKOSZ)