Tenisz: „A tehetségeinket tudatosan kell menedzselni” – Babos Csaba

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított, Mesterfogások című sorozatunkban nemrég Babos Csaba teniszedző arról osztotta meg gondolatait, hogy egy olyan alapvetően drága sportágban, mint a tenisz, vajon a szülők (korlátozott) anyagi lehetőségei mennyiben jelenthetnek akadályt a fiatalok pályafutásában; beszélhetünk-e emiatt lehetséges kontraszelekcióról az utánpótlás-nevelésben?

Most ismét kíváncsiak voltunk a Billie Jean King-kupa válogatott korábbi kapitányának a véleményére. A jelenleg a Rába ETO Győr SE-ben dolgozó rutinos trénert ezúttal arról kérdeztük: vajon a felnőtt éljátékosaink – Fucsovics Márton, Marozsán Fábián, illetve Bondár Anna és Gálfi Dalma – mögött hol tart pillanatnyilag a hazai utánpótlás nemzetközi viszonylatban? Látható-e a fejlődés korosztályos szinten?

„A magyar kormány stratégiai ágazatként tekint a sportra, ezért rengeteg pénzt is áldoz rá. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedben sok más sportág mellett a teniszben is jelentős javultak a körülmények mind szövetségi, mind klubszinten, így például mára már nem csak a gazdag szülők gyermekeiből válhatnak sikeres teniszezők – kezdte Babos Csaba az Utánpótlássportnak. – Ez mindenképpen pozitív változás a korábbi évtizedekhez képest, hiszen ezáltal többen kezdhetnek el teniszezni, nőhet a sportági merítés. Mindeközben viszont fenntartásaim is akadnak a támogatás elosztásával kapcsolatban.

Ha csak azt nézzük, hogy egy-két évvel ezelőtt négy női játékosunk volt a top százban a felnőtt-világranglistán, és jelen pillanatban is két férfi és egy női teniszezőnk szerepel a top százban. Az utánpótláskorúak közül az elmúlt években jó néhányan eljutottak a junior Grand Slam-tornákig, illetve ha csak egy évet ugrunk vissza az időben, tavaly például az U14-es leány játékosaink is maradandót alkottak nemzetközi porondon, és korosztályos Európa-bajnokok lettek párosban. Nagyon szép eredményeket érnek el a mieink, különösen ahhoz képest, hogy más országokkal összehasonlítva a teniszsportnak itthon milyen az infrastrukturális és az anyagi helyzete.”

Hozzátette, a Magyar Tenisz Szövetség az elmúlt években különböző tehetséggondozó programokat indított, amelyeknek a keretében már tízéves kortól kezdve igyekszik támogatni, felkarolni a tehetségeket.

„Így például a szövetség a fiatalabb korosztályokban akár A-, B- és C-válogatottkeretet is kihirdet, és aztán az adott tudásszinten lévő ígéreteknek közös edzéseket szervez, és a nemzetközi versenyeztetésben plusz lehetőségeket biztosít. Akár úgy, hogy a hazai szövetség évi hat-hét nemzetközi versenyre is eljuttatja a fiatalokat, és a részvétellel járó költségeket részben vagy teljes egészében átvállalja. Mindeközben az MTSZ igyekszik minden korosztálynak egyre több, évente öt-hat hazai rendezésű nemzetközi viadalt is szervezni, ezáltal is megadva a lehetőséget a reménységeknek a fejlődésre, a szintlépésre.

Majd, ahogyan a játékosok idősödnek, és elérnek a tizennégy-tizenöt éves kor környékére, mind inkább tisztul a kép, hogy ki az, aki megüti a mércét a külföldiek mezőnyében is.

„Ilyenkor életbe lép az úgynevezett „mérföldkőprogram”, amely a kiemelt nemzetközi versenyeken elért eredményekhez, valamint bizonyos ranglistahelyezéshez köti a plusz pénzügyi támogatást. Az életkor előrehaladtával pedig az összegek is növekednek ezen a téren. Azt hiszem, ez már nagyobb könnyebbséget tud jelenteni a szülőknek.

Ezzel is fenntartva bennük a motivációt, hogy ne elégedjenek meg azzal, ha a saját kis környezetükben ők a legjobbak, hanem mindig többre és többre vágyjanak.”

Elmondta, mindeközben egyébként a szponzoráció helyzete is javult, és a legjobb juniorkorú játékosokat manapság már mind gyakrabban megtalálják a különböző egyéni szponzorok is.

„Az ilyen jellegű extra hozzájárulás, illetve az, hogy az elmúlt időszakban a szövetség egyre több felnőtt ITF-tornát – a tizenötezresektől a százezresekig bezárólag – rendez itthon, az hosszú távon mindenképpen megkönnyítheti a fiatalok átmenetét a felnőttkorba.

Itt kell arra figyelni, hogy a játékosok minél hamarabb átlendüljenek ezen az átmeneti időszakon, és anyagilag önfenntartóvá tudjanak válni.

Majd a legvégén kitért arra is, hogy edzőként a fiatalok karrierjét nemcsak a pályán, hanem azon kívül – akár a tanulás terén – is szükséges egyengetni.

„A legtehetségesebb tizenhárom-tizennégy éveseknek már közel sem elegendő, hogy naponta egyszer edzenek, illetve talán még hetente egy-két napon a két edzés is belefér számukra. Mert a sportágunk nemcsak abból áll, hogy teniszezel a pályán, hanem közben a gyógytornára, a különböző képességfejlesztő tréningekre, a kondicionális edzésekre, illetve a sportpszichológushoz járás ugyanúgy része a mindennapi programnak. Nyilván, ez rengeteg idejét felemészti az adott fiatalnak, ezt a sűrű menetrendet pedig sokszor nehéz összehangolni a tanulással.

Ezáltal ők több edzésen, több versenyen tudjanak részt venni. Ezzel párhuzamosan viszont én rendre hangsúlyozom a szülőknek, hogy nem szabad a gyerekek jövőjét feltenni kizárólag a sportkarrierre, és teljes mértékben háttérbe szorítani az iskolát, mert az élsportban nincs garancia.

A tanítványaimtól meg is követelem, hogy figyeljenek oda a tanulmányaikra, és ahogy az idejük engedi, a versenyek alatt is tanuljanak, képezzék magukat, és pótolják az esetleges hiányosságokat. Tehát, nevelőedzőként muszáj mindig komplexen gondolkodni.”

(Kiemelt képen: Babos Csaba Forrás: MTSZ)