Nagyon sikeres időszakot tudhat maga mögött Osváth-Nagy Noémi, ugyanis utolsó éves juniorként úgy búcsúzott a korosztálytól, hogy előbb
az újvidéki U20-as Európa-bajnokságon, majd a pontevedrai világbajnokságon is érmet nyert,
méghozzá mindkétszer a harmadik helyen végzett a 72 kilósok mezőnyében. Az Egri VSI-KIMBA 19 éves birkózója elmondta, az Eb-bronz kapcsán némiképp felemás érzések kavarognak benne, eközben a világbajnoki harmadik helyezést pedig pályafutása eddigi legnagyobb sikerének titulálta.
A bronzérmekből már kezd kicsit elegem lenni
– kezdte viccelődve az Utánpótlássportnak Noémi, aki az elmúlt években U20-as Eb-n, illetve U17-es vb-n és Eb-n is végzett már harmadikként. – Mivel világversenyről eddig nekem csak ilyen színű érmem volt, úgy vágtam neki a nyárnak, hogy ezt mindenképpen szeretném végre felülmúlni, és jó lenne legalább eggyel fényesebb medált szerezni. Erre előzetesen nyilván az Európa-bajnokságon látszódott nagyobb esély, de a negyeddöntőben a későbbi aranyérmes, fehérorosz lánnyal sajnos nem igazán tudtam mit kezdeni, megpróbáltam minden tőlem telhetőt, de kifogott rajtam.
Annak természetesen örültem, hogy utána a vigaszágon sikerült javítani, és végül a tavalyi Eb-hez hasonlóan ismét bronzérmes lettem. Ugyanakkor maradt bennem némi hiányérzet, mert mint mondtam, szerettem volna legalább a döntőig jutni.
Ehhez képest a világbajnokságnak nem túl nagy reményekkel vágott neki, amikor a verseny előtt szembesült a sorsolással.
„Elsőre nagyon pesszimistán álltam hozzá, az volt az első gondolatom, hogy biztos már az első körben ki fogok esni, főleg annak tudatában, hogy azzal a kirgiz lánnyal kell kezdenem, aki idén Törökországban simán, 8–0-ra legyőzött. Majd, ha netán mégis túljutok rajta, akkor a második fordulóban rendkívül erős indiai ellenfél következik. Azonban az edzőm, Ligeti Richárd segítségével sikerült kiűzni a fejemből ezt a negatív hozzáállást. Ráeszméltem arra, rengeteg munkát tettem bele, hogy idáig eljussak, nem véletlenül vagyok itt, és tényleg lehet keresnivalóm bárki ellen. A kirgizt aztán 11–0-ra, míg az indiait 4–1-re vertem.
Az igazat megvallva, versenyen még soha nem éreztem magam ilyen jól a szőnyegen, mint most a vébén. Egyáltalán nem izgultam, hanem szinte végig tiszta fejjel, tudatosan és fókuszáltam birkóztam.
Nem tudom pontosan, hogy mi váltotta ki belőlem ezt az ihletett állapotot, de talán az is közrejátszott, hogy kicsit az esélytelenek nyugalmával léptem szőnyegre. Senki nem számított arra, hogy én leszek az egyetlen érmes a női csapatból.
Azt mondhatom, még önmagamat is megleptem ezzel az összeszedett teljesítménnyel.
A világbajnokságon az elődöntőben a későbbi győztes, amerikai Jasmine Robinson állította meg, majd a bronzmeccsen végül simán verte az orosz Krisztina Bratcsikovát.
A junior-világversenyek után Noéminek nem sok pihenő jutott, ugyanis szeptemberben aztán a felnőtt országos bajnokságon volt jelenése, ahol nem is talált legyőzőre. Ezek után most vasárnap az U23-as ob-n is az első hely megszerzése lesz a célja, így hazai duplázással zárná le az idei versenyszezonját.
(Kiemelt kép forrása: UWW/MBSZ)