Kiabált, visított, szurkolt, s mindezt fülig érő szájjal tette: Olasz Anna elképesztő vehemenciával drukkolt klubtársának, a 16 éves Pádár Nikolettnek április végén, a debreceni országos bajnokságon a 200 gyors fináléjában – Nikolett győzött, ám az aranyéremnél is sokkal fontosabb volt, hogy 1:57.91-es idővel, egyéni csúccsal ért célba.
„Azt mondta, 1:57-es időt akar úszni. És megcsinálta!” – árulta el az olimpiai negyedik nyílt vízi úszó.
Nem csak az a debreceni időeredmény mondatja velünk, hogy Pádár Nikolettre érdemes lesz odafigyelni a jövőben, teljesítményére már a külföldi szakemberek is felkapták a fejüket.
Bár a nagymamája úszott, a kis Nikolettet valójában azért vitték le az uszodába a szülei, hogy megtanuljon úszni, s meglegyen a vízbiztonsága – a nővérével és a húgával is ezt az utat járták be.
Aztán Nikolett az uszodában maradt, mert: „Mindig nagyon szerettem a vizet, jól éreztem magam benne. Az edzők hamar elkezdték mondogatni, hogy tehetséges vagyok, aztán az első városi versenyemen aranyérmet szereztem, és utána egy éven keresztül győztem. Majd jött egy hódmezővásárhelyi viadal, amelyen második lettem. Máig emlékszem az érzésre: nagyon el voltam keseredve.”
A maximalizmus azóta is fő jellemzője, no meg a győzni akarás, de megtanulta azt is, hogyan meríthet erőt a kudarcból. Céltudatos fiatal lánnyá érett, erre a tulajdonságára szüksége is van, ha valóra akarja váltani az álmát.
„Olimpiai bajnok akarok lenni, ezt nem félek kimondani. Tudom, hogy képes vagyok megvalósítani az álmomat. Az uszodában, a víz közelében magabiztos vagyok, a hétköznapi életben nem mondanám magam annak, talán azért is vagyok sikeres az úszásban, mert a vízben csak magamra kell figyelnem – mondja az ifjúsági Európa-bajnok úszó, s elárulja azt is, hogy úgy két éve veszi igazán komolyan az edzéseket: – Ha tízszer kell megismételni egy gyakorlatot, én biztos, hogy tizenötször csinálom meg.”
Pádár Nikolett 12 éves kora óta dolgozik Gellért Gáborral, azzal az edzővel, aki ugyanolyan maximalista, mint ő, aki éppúgy a munkára esküszik, mint a fiatal úszó.
„Az edzőm hisz bennem és abban, hogy ott lehetek a párizsi olimpián, s akkor is támogat, ha elfogy az erőm vagy a hitem” – jellemzi kapcsolatukat a szegedi lány, aki öt évvel ezelőtt a lelátóról szurkolt a magyar úszóknak a vizes világbajnokságon, s akkor megfogadta, ha netán újra vb-t rendez Magyarország, azon már sportolóként akar ott lenni.
Ez az álma hamarosan valóra válik, hiszen 200 gyorson és a 4x200-as gyorsváltó tagjaként rajtkőre léphet a Duna Arénában: „Az edzőm a nyílt vízi úszók szövetségi kapitánya, így tudja, hogyan kell elérni a kiváló állóképességet, a gyorsasággal sincs gondom, a kettő együtt pedig éppen jó a kétszáz gyorsra. Nagyon boldog vagyok, hogy indulhatok a hazai világbajnokságon, mindenképpen szeretnék bejutni a középdöntőbe, emellett az a célom, hogy megússzam a debreceni időmet, vagy esetleg még annál is jobbat.”