Tizenegyszer került kórházba kisgyerekként kétoldali tüdőgyulladással a műúszó Barta Niké, aki a válogatott legfiatalabb tagjai közé tartozik. Ráadásul amikor úszni küldték, hogy fejlődjön a tüdeje, a „suliúszást” szívből utálta, a Honvéd műúszóedzésein pedig a medencében lévő krokodiloktól rettegett.
„Volt olyan kiskoromban, hogy hidegben, overallban aludtam nyitott ablaknál, mert csak úgy nem fulladtam... Asztmás voltam, és a kruppos köhögés is rengetegszer okozott problémát – kezdte a 17 éves versenyző. – Hetente többször jártam orvoshoz, aki mondta, hogy ha elkezdek valamilyen tüdőfejlesztő sportágat, akkor talán van esélyem meggyógyulni. Amikor úszni vittek, üvöltöttem a medencében, és hiába jártam, nem tanultam meg úszni se, ekkor kezdett valami mást keresni nekem az édesanyám.”
Úszótudás nélkül csak a Honvéd fogadott műúszás iránt érdeklődő gyerekeket, ám az új kezdet sem volt zökkenőmentes.
„Meggyőztem magamat, hogy krokodilok vannak a vízben, és onnantól kezdve nem lehetett erről lebeszélni. Nem voltam hajlandó elengedni a falat, úgy kapaszkodtam a medence szélébe, hogy még az ujjam is vérzett tőle” – nevetett Barta Niké.
Ennek ellenére 12 évesen már a válogatottal edzett, de csak egy évvel később indulhatott utánpótlásversenyeken. Otthonról is elszakadt: korábban Érdről ingázott, ma már kollégiumban lakik.
„Mindig önállóbb voltam a korosztályomnál. Gyakran választok olyan megoldást, amit más nem, ami van, hogy jó, de nem mindig előnyös. Sok mindenben különbözöm a többiektől, néha nem is értettem, most velem van a baj? A válogatottba tudtam először igazán beilleszkedni, talán mert a társaim érettebbek, és jobb a kommunikáció a csapaton belül, mint korábban bárhol.”