NS-értékelés: A BVSC rengeteg meglepetést szerzett

Vágólapra másolva!

2002.06.19. 20:27

Címkék

A férfi pólóbajnokság rájátszását két hét alatt zavarták le a csapatok, szinte nem is volt olyan nap, amikor ne rendeztek volna mérkőzést. A rohamtempó miatt megemészteni sem volt idő a történteket, értékelni a látottakat. Éppen ezért a négy érdekelt csapatot vettük most górcső alá, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket és közöljük edzőik értékelését. A sorozatot a harmadik helyen záró, meglepetéseket okozó BVSC-vel folytatjuk.

Az olimpiai bajnok kapus, Szécsi Zoltán továbbra is a csapat meghatározó egyénisége, Gerendás György rá mindig számíthat

A tizenhárom első osztályú edző közül tizenkettő a Honvédra, illetve a Vasasra fogadott az szezon kezdete előtt. Az egy szem kivétel nem más, mint Gerendás György volt. A vitathatatlanul kiváló edzőként tevékenykedő olimpiai bajnok nem hazudtolta meg önmagát, határozottan kijelentette: "Engem nem érdekel a két nagycsapat, szerintem a BVSC lesz a bajnok!”
Sokan kinevették, ám harmadik hely ide vagy oda – merthogy bronzérmes lett a csapat –, nem a levegőbe beszélt a tréner. Elég, ha csak azt említjük, hogy a felsőházi küzdelmek utolsó fordulója előtt totálisan mindegy volt, hogy a Vasassal, avagy a Honvéddal kell elődöntőzniük Szécsiéknek, hiszen mindkét nagyágyút 3–1-es pontelőnnyel várták!
Ki hitte volna ezt szeptemberben?
A bravúr amúgy nem sikerült, az angyalföldiek vért izzadva kiverték a BVSC-t, mégsem lehet csalódott a Szőnyi úti társaság. Nem, hiszen

Edzôi szemmel

Gerendás György

–Nagyon érdekes idényt zártunk. A két abszolút esélyest, a Honvédot és a Vasast többször is legyôztük, az eredményességet tekintve azonban ebbôl semmi sem látszik. A LEN-kupában a késôbbi gyôztessel szemben estünk ki, a Magyar Kupában pedig a legjobb nyolc közé sem jutottunk be, igaz, a nyolcaddöntôben a Honvéddal játszottunk. Ezzel is csak azt akarom érzékeltetni, hogy kiugró eredményt ezúttal a BVSC nem tudott felmutatni, mégis azt mondom, abszolút elégedett vagyok a csapattal. Természetesen a bajnoki döntô volt a cél, annak is a megnyerése, mégsem vagyok csalódott. Nem, mert a Fradival együtt méltó vetélytársai voltunk a nagyoknak, fiataljaink bebizonyították, lehet rájuk számítani. A nálunk felnövô generáció nagy örömet szerez nekem, bátran állítom, rájuk támaszkodva hamarosan újra a csúcsra kerülhet a BVSC. Már most, az építkezést szolgáló szezonban néha abnormálisan jól játszott az együttes, úgyhogy nincs ok az aggodalomra. Ennél csak jobbak leszünk!

mindent kiadott magából, a maximumot nyújtotta. És ami a legfontosabb: megannyi fiatal tehetség, az ifik közül felhozott játékos mutatkozott be az élvonalban, akiket már most megkörnyékeztek a rivális csapatok!
Természetesen a kft.-vé átalakult szakosztály esze ágában sincs elengedni az által felnevelt pólósokat, akikkel többéves szerződést kötöttek. Amint Gém Zoltán, a szakosztályvezetőség egyik tagja mondta év közben: "Mi nem vásárolgatunk, inkább nevelünk, és vallom, hosszú távon ez sokkal kifizetődőbb.”
Kis, Szűcs, Zoufal, Gór-Nagy, Decker, Nagy Viktor, Gulyás, Pataki, Fábry, és folytathatnánk a feltörekvő fiatalok felsorolását, miközben a rutinos alaptengely, Szécsi, Varjas, Petik, Ibolya, Császár és Fülöp is a legjobb korban van. Vincze Balázs, Németh Zsolt, valamint Mészáros Csaba fogta össze a csapatot (utóbbi a hírek szerint végleg visszavonul, pedig a látottak alapján még mindig lehetne néhány jó éve), amelynek teljesítménye a legjobbakat is meglepte.
A LEN-kupában sem okozott csalódást a Szőnyi úti társaság, a későbbi győztes olasz Brescia csak hathatós segítségnek köszönhetően élte túl a budapesti partit, mindössze a Magyar Kupa idő előtti búcsúja rontja az összképet. Persze ha hozzávesszük, hogy a nyolc közé jutásért a Honvéd volt az ellenfél, és hogy az első meccset a BVSC nyerte…
Egy szó mint száz, a kilencvenes évek meghatározó együttese továbbra is ott van a legjobbak között, s ahogy Gerendás György mondta: "Hamarosan újra a csúcson lehet.”
Márpedig ő tényleg nem szokott a levegőbe beszélni…

Az NS szerint az év legjobbja:
Kis Gábor

A rájátszásban igazi vezére, húzóembere volt a BVSC-nek Vincze Balázs, támadásban feltartózhatatlannak bizonyult Ibolya Tamás, Varjas Attila és Németh Zsolt végig megbízhatóan látta el feladatát, a kapuban az idény elején pihenôt kapó Szécsi Zoltán továbbra is a gárda fô támasza, mondhatni number 1-ja, mégis a náluk fiatalabb, rutintalanabb Kis Gáborra esett lapunk választása. A fiatal, mindössze 20 esztendôs center korát meghazudtoló magabiztosággal küzdött olyan kemény védôk, mint Vári Attila, Varga Tamás vagy éppen Takács I Attila, Biros Péter ellen, módfelett hatékony játékával, akciógólokkal segítette csapatát. A Szalay Iván-díjjal is büszkélkedô pólós még csak a második idényét töltötte a felnôttek között, ám Gerendás György kezei alatt olyan erôre, felkészültségre tett szert, amellyel abszolút stabil tagja a csapatnak. Vannak természetesen még hibái, kiállítások helyett sokszor feleslegesen akciózza el a helyzetet, ám meccsrôl meccsre érzôdik rajta a fejlôdés. Csoda, hogy a nyaralás helyett Kemény Dénes válogatott keretében tölti mindennapjait?

Az NS szerint az év tehetsége:
Gór-Nagy Miklós

„Ki az a Gór-Nagy?” –tette fel a kérdést az egyik edzô fiainak a megbeszélésen, miután azt látta, hogy centereit szó szerint eltünteti a felszínrôl a BVSC 1983-as születésû, tehetsége. Nos, ha a ferencvárosi Hosnyánszky Norbertrôl azt írtuk, hogy berobbant az élvonalba, akkor ugyanezt megismételhetjük a vasutasok ifjúsági Európa-bajnokával kapcsolatosan. Gór-Nagy Miklós a magyar bajnokság üde színfoltja volt. Szinte hihetetlen, de az ifjúsági bajnokság után a felnôttek között ugyanolyan hatékonyan látta el feladatát: Molnár Tamást, Bárány Attilát, Steinmetz Ádámot, a Varga testvéreket, Tóth Lászlót – csak hogy a nevesebb, erôsebb centereket említsük –fantasztikusan ôrizte, nem ijedt meg egyiküktôl sem, hosszú kezeivel nemegyszer szerelt ôket mindennemû szabálytalanság nélkül. Ráadásul támadásban sem pihent, edzôjét is meglepve óriási átlövésgólokkal rukkolt elô. Az élesebb, nagy téttel bíró meccseken még egy lapáttal rátett, az volt az ember érzése, neki találták ki a rangadókat.