Zsebben a tornagyőzelem

Van az úgy, hogy megdönthetetlennek hitt törvényekben csalódik az ember. Albert Einsteint ugyan nem láttuk a német válogatott színeiben, mindazonáltal az ő relativitáselméletéhez méltó módon űzött gúnyt a sportág alapreguláiból a germán gárda. Amellyel kapcsolatban ugyebár egy napja megjegyeztük, félamatőrként nincs esélye arra, hogy partiban legyen az elitegyleteivel – ehhez képest relatíve sima sikert aratott az olaszokkal szemben. Persze ebben a talján együttes is megtámogatta a meccs iránt eleinte tanúsított érdektelenségével – midőn észbe kaptak Calcaterráék, már késő volt. Ezek után már azon sem csodálkozott senki, hogy az ausztrálok a harmadik negyed közepén még vezettek a jugoszlávok ellen – a plávik mindazonáltal sikeresen oltották a tüzet.Arra ugyanakkor aligha lehetett számítani, hogy ha a harmadik találkozó is kiegyenlített küzdelmet hoz, az a magyar gárda nemtörődömségéből adódik: errefelé ugyebár soha, egyetlen pillanatra sem lehet kiengedni. Ennek megfelelően Benedek rögvest bevágta az első fórt, majd kibekkeltünk egy hátrányt, hogy aztán Kerr kezéről két ziccert követően is a léc élére pattanjon a labda, onnan meg a gólvonal elé. Miközben hatékonyan szerelgettük a jenki centereket, elöl egészen addig a vendégek színesbőrű kapusába vagdostuk a labdákat, míg egy perccel a vége előtt Molnár legújabbkori szokásának megfelelően el nem spriccelt, s át nem ejtette a hosszúkezűt. Az újabb hátrányból viszont – egy szögletet eredményező remek Kovács-bravúrt követően – akkor kaptunk gólt, amikor a kiállított már visszatempózóban volt (2–1).
Csodás kombináció nyomán hördült fel a második rész elején a nép, ám Bárány a kapunak háttal mellé húzta a labdát – hanem másodjára már nem tévesztett, avagy egyre jobban érzik egymást a labdát feladó Benedekkel, ami külön jó hír egy beépülő pólós esetében. Benedek később a "kanadai tábla” másik rovatában is feltűnt: Molnár szenzációs mezőnybeli szerelését követően gyújtotta be a rakétákat, s Kerrnél erre már nem volt orvosság. A következő kontránál visszajött valami az első félidő "léces” pecheiből, avagy Steinmetz labdája hozzánk vágódott vissza a kapufáról, a nagy kavarodásból Birosról megfeledkeztek öt méteren, ami régen rossz egy védekező csapat szempontjából. Eztán kiderült, az, hogy a center leszerelését hagyják a bírók, nem jelenti azt, hogy labda nélkül nem adnak kiállítást középről (nyilván az 5–1 is ad némi extra levegőt ilyenkor a síp megfúvásához): két ilyen hátrányt is összeszedtünk, ám ebből csak az egyik akadt be (Segesman, közelről), a másodikat úgy bekkeltük ki, hogy kapura sem lőttek. A mi előnyünk viszont igen szimplán alakult: Kiss Csaba magányosan maradt a szélen, Kerr pedig később egyedül – a bánatával (6–2).

Amennyi ahhoz hiányzott, hogy Molnár a kapu előtt elérje Kiss Gergő belöbbölését a harmadik hét perc nyitányán, annyi megvolt Powersnek: bitang nagy lövése a lécről épphogy a vonal mögé pattant. Eztán egy újabb kérdőjeles kiállítást követően Kiss blokkolt eszményien, Molnárnál viszont ismét a milliméterek okoztak galibát, csavarja a kapufáról jött ki. Haszszekoiglu eztán elővette patraszi formáját, a hátrányt megúsztuk, Bailey viszont büntetlenül lovagolhatott Steinmetz fején egy centergól erejéig (6–4). Már-már Kaliforniában éreztük magunkat, midőn Molnár ellen kontrát fújtak – mígnem a doktor úr megkontrázta a jenkik elbaltázott akcióját, avagy újfent nagy érzékkel ugrott meg. Innentől megint nem volt mese: Steinmetz tisztán elvitte a labdát Bailey elől, az ellenattaknál Biros mérnöki passzát Kiss Gergő pattintotta be, visszaállítva a tudáskülönbségnek minimálisan megfelelő differenciát (8–4).

Három kihasznált fór után a negyedik blokkba szállt (Benedek), a közönség kedélyállapotát viszont helyrebillentette Kásás szédületes, felhők közüli labdalopása, kicsivel később pedig Kovács védése hátrányban. Azért sóhajtozott is az ezerfejű, elvégre Molnár és Vári tiszta helyzetből törülte Kerrbe a labdát. Hanem érkezett a kárpótlás: Biros beindult, Kásás oldalra tette a labdát Fodornak, ő az időközben két méterre érkező Biros kezére rakta, aki tartotta, míg Kerr el nem süllyed, majd csöngetett. Bónuszként Bárány befizette Felixet egy menetre a körhintára, egy az egyben etetve meg centerben (10–4), mire a közönség még a medencétől relatíve messze is úszott a mámorban. Mondhatni: szokás szerint.
Korántsem mellesleg ezzel a győzelemmel – az olaszok botlását kihasználva – válogatottunk már megnyerte az Unicum-kupát. Amire speciel simán illik a megállapítás: szokás szerint.

Mestermérleg:
Kemény Dénes: – Ha mi is együtt tölthetnénk év közben heti három-négy napot, mint mostani ellenfelünk, talán még előbbre tartanánk. Amúgy szomorú, hogy e tekintetben az amerikaiakat irigyelnünk kell edzéslehetőségeik miatt.
Ratko Rudic: – Kemény munkát végzünk, hogy a Világkupára a lehető legjobb formába kerüljünk, közben pedig igyekszünk tanulni, amihez ez a meccs ismét kiváló alkalmat nyújtott.