Tízmilliók, hosszú távon is

– Jövőre már csak két "meghódítandó” csúcsjátékos maradt: Benedek Tibor és/vagy Kásás Tamás.

– Nem került szóba, hogy bármelyiküket idecsábítsuk, és gyaníthatóan nem is fog.

– Az elmúlt két év akvizíciói alapján meglepő ez az álláspont.

– Nézze, a Westel nem csupán a pénzt adja a szakosztálynak, de rajtam keresztül jelen van a csapat életében is: kevés olyan meccs volt a múltban, amelyiken ne lettem volna jelen, de néha lejárok edzésekre is. Nekem ez a hobbim, a harmadik családom, ugyanakkor tudatosan és tudat alatt számos olyan módszert áthozok ide, amelyek a Westelnél bejöttek. Ilyen például az üzleti racionalitás: Kásás és Benedek értéke egy olyan küszöb fölött van, amelyet nem kívánunk átlépni, elvégre egyikük áráért két másik, stabil válogatottat lehet megfizetni. Tudatosan az ő piaci értékük alatt kerestünk magunknak játékost, és úgy gondolom, az az öt, aki ebbe a rétegbe tartozik az olimpiai bajnokok közül, most a csapatunkban van. Bár vízilabdázókról fura így beszélni, nálunk az ár-érték arány, úgy érzem, megfelelő. Továbbá, ami szintén rendkívül fontos szempont: valamennyien illeszkednek a csapat szellemiségébe. Nem véletlen, hogy miközben posztra igazoltunk, éppen Vári Attilát és Fodor Rajmundot kerestük meg – ugyan akadnak hasonló kvalitású játékosok is, ám a szellemiség miatt őket választottuk; így került hozzánk Gergely István is.

– Jóllehet a Westel üzletmenetében a Domino éves költségvetése nyilván nem jelentős szelet, a futballcsapatokéhoz mérten sem kiugró – pólóban viszont akkora, hogy unos-untalan felvetődik: meddig hajlandóak tízmilliókat áldozni erre a gárdára?

– Azt hiszem, az elmúlt három évben bebizonyítottuk, nem csupán futó kalandnak tekintjük a csapat támogatását. Egy olyan klubbal kötöttük össze a szekerünket, amely Magyarország első számú egyesülete, sőt, nem lepődnék meg, ha a Honvéd az olimpiai ponttáblázat alapján a világ első számú több szakosztályt működtető klubja volna. Amikor felvettük a kapcsolatot Kunszt Gábor elnök úrral, a Honvédnál épphogy újjáéledt a vízilabdázás – eztán elmondhattuk, áll mögöttünk egy világszínvonalú egyesület. Ez volt az első lépcsőfok. Aztán a csapat óriási fegyvertényt hajtva végre megnyerte a bajnokságot, s akkor úgy döntöttünk: itt is alkalmazzuk a Westel alapelvét, azaz örülünk a sikernek, de már azt nézzük, hogyan léphetünk tovább. Idehoztuk Molnár Tamásékat, akikkel sikerült bekerülni a BL négyes döntőjébe. Minthogy ebben a sportágban a név s ezen keresztül a sportdiplomácia nagyon sokat számít, elhatároztuk, megrendezzük a Final Fourt, jóllehet tudtuk, ismeretlenül nincs igazán esélyünk a megnyerésére. Ennek ellenére kifizettük a százezer svájci frankos rendezési díjat, hogy a Honvéd nevét megismerje Európa pólóstársadalma. Összességében ezért nem volt veszteséges a rendezvény, a Posillipo legyőzése már hab volt a tortán, s bár a papíron leggyengébb Olympiakosz ellen veszítettünk a döntőben, így utólag azt mondom: az egész úgy volt szép, ahogy volt. Igaz, ezek után minimális elvárás a finálé az előttünk álló két évben, aztán meglátjuk, sikerül-e legalább egyszer nyerni – nekünk, vezetőknek és szponzoroknak az a dolgunk, hogy ehhez semmi se hiányozzék, a többi a fiúk dolga a vízben. És itt kanyarodnék vissza a kérdésére: kevesen tudják, hogy tavaly egy egész gyermekkorosztályt igazoltunk a Matáv-pólósuliból, négy kiemelkedő tudású edzőt szerződtettünk utánpótlásunk mellé, s úgy gondolom, nem utópisztikus elvárás, hogy öt éven belül a Domino adja az ifi- és a juniorválogatott gerincét. Alapvetően ez a válaszom arra, milyen hosszú távon működhet együtt a Honvéd és a Westel. Mert miközben tudom, hogy egy üzleti vállalkozás akkor tud csak egy sportcsapatot hosszú távon támogatni, ha az megfelelő reklámértéket ad, azt is elmesélhetem, hogy amikor tavaly lementem az első edzésre, és láttam, amint százötven pólós palánta az üvegfalra tapadva bámulja Kiss Gergőéket, akkor azt mondtam magamban: már ezért megérte. Mellesleg az utóbbi időben több komoly cég vezetője jelezte üzleti tárgyalásainkon, hogy szerintük nagyon bejött a Westelnek ez a vízilabda. Igaz, évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy mindez beérjen, és szinte ne múljon el nap anélkül, hogy a Dominót nem említik a vízilabda kapcsán. Egyszóval, ha a külső körülmények esetleges változása nem teszi lehetetlenné a támogatást, akár évtizedes is lehet ez a kapcsolat, elvégre cégünk hűséges típus, partnerkapcsolatai a kölcsönös, hosszú távú bizalomra épülnek.

– Ugyanakkor nyáron több, "őstagnak” számító játékos távozott: mintha a családias hangulatot a profizmus ridegsége váltaná fel.

– Nem hinném, hogy a csapat imént említett remek szellemisége változna, sőt, szerintem tovább javult. Maradjunk annyiban: öt játékos kivételével mindenkinek lejárt a szerződése júniusban. Először eldöntöttük, kinek ajánlunk hosszabbítást, aztán előfordult, hogy nem tudtunk megegyezni.

– A keret így is rendkívül erős, ugyanakkor egy csapatnak csakis hasznára válhat, ha itthon is van konkurenciája. A Vasas problémáit ismerve úgy fest, a Domino túlságosan elszakad a mezőnytől.

– Ugyanezt gondolták tavaly is, amikor a BVSC alaposan meglepett bennünket, a Fradi pedig egyenesen kiejtett minket a kupából. Nem hinném, hogy módosulna a helyzet: Gerendás Gyuri évek óta szisztematikusan építkezik, az ő csapata örökkön esélyes; a Fradi tovább erősödött tavaly óta, szerintem az Újpestet is tartogat meglepetéseket, és akkor még a Vasasról nem is beszéltem.

– Többen úgy vélik, ha a bajnoki döntőn történtek után "sértettként” gesztusokat tennének, az angyalföldiek is könnyebben építhetnék a csapatukat.

– Nem hinném, hogy folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban szerencsés volna nyilatkozni, a döntést bízzuk a szövetség illetékes szerveire.

– A rendőrségi procedúrát végig kívánják csinálni?

– Tudomásom szerint a magyar jogrendben hiába is vonnánk vissza a feljelentést, a rendőrség tovább nyomozna, hogy történt-e bűncselekmény. Egyet állíthatok: mi senkit sem kívánunk börtönbe juttatni, csupán azt szeretnénk megtudni, hogy a független magyar bíróság kimondja-e azt, hogy ami a polgári életben elítélendő, az a sportpályán sem megengedett. Csak e tekintetben szeretnénk precedenst teremteni, nem a büntetésekben – pontosan azért, hogy a szülők ezután is lehozzák az uszodába a gyermekeiket, abban a tudatban, hogy a kicsik nem keveredhetnek efféle incidensekbe a jövőben.