Ajándék a világbajnok Spanyolországnak
Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepôen jól tartották magukat az olaszok ellen, sôt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3–1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6–4–hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erôlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felôrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkezô görögöket, és bizony az 5–5-nek is inkább ôk örülhettek. Ôk, hiszen 5–4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlô szabálytalanságnak a kapujuk elôtt, miközben a másik oldalon „megette” Molina színészkedését – a világbajnok így ajándék büntetôvel mentette ikszre a derbit.
További eredmények
B-csoport: Olaszország–Horvátország 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0). Gólszerzôk: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország– Görögország 5–5 (2–1, 1–3, 1–1, 1–0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia–Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.
Átszunyókált negyedik negyed
Horkai György-góllal búcsúztunk, Molnár Tamás-góllal nyitunk&Montreali bajnokunk érte el az 1979-es belgrádi Világkupa utolsó magyar találatát (az almanach egy bődületes, tizenhárom méteres bombát jegyez), Gyarmati Dezső csapata 84-re páholta el Bulgária (&) legjobbjait.
Ajándék a világbajnok Spanyolországnak
Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepôen jól tartották magukat az olaszok ellen, sôt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3–1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6–4–hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erôlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felôrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkezô görögöket, és bizony az 5–5-nek is inkább ôk örülhettek. Ôk, hiszen 5–4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlô szabálytalanságnak a kapujuk elôtt, miközben a másik oldalon „megette” Molina színészkedését – a világbajnok így ajándék büntetôvel mentette ikszre a derbit.
További eredmények
B-csoport: Olaszország–Horvátország 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0). Gólszerzôk: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország– Görögország 5–5 (2–1, 1–3, 1–1, 1–0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia–Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.
Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepôen jól tartották magukat az olaszok ellen, sôt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3–1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6–4–hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erôlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felôrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkezô görögöket, és bizony az 5–5-nek is inkább ôk örülhettek. Ôk, hiszen 5–4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlô szabálytalanságnak a kapujuk elôtt, miközben a másik oldalon „megette” Molina színészkedését – a világbajnok így ajándék büntetôvel mentette ikszre a derbit.
További eredmények
B-csoport: Olaszország–Horvátország 6–5 (2–1, 1–2, 1–2, 2–0). Gólszerzôk: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország– Görögország 5–5 (2–1, 1–3, 1–1, 1–0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia–Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.
Rég volt, szép volt.
Mindazonáltal van még egy kellemes emléke Belgrádról a magyar vízilabdának – igen, 1973, az első világbajnokság. Az első és egyetlen vb-diadal. Szóval kisebb-nagyobb viszontagságok ide vagy oda, ne szomorkodjunk, hogy ide szólított bennünket a kötelesség…
Reményeinket persze elsősorban nem a múlt, hanem a jelen táplálja. A jelen, Kemény Dénes gárdája, a vezír kissé átalakult, tettrekész, a tavalyi esztendő után méginkább sikerre éhes, sikerre predesztinált társasága. A hazai drukkerek naná, hogy az ellenfélnek, a barátnak, Oroszországnak szorítanak, a pulpituson először feltűnő Szécsi Zoltán csak mosolyog a fülsiketítő füttyszó hallatán.
Rögvest az első kapujára menő lövésnél is biztos a dolgában – sajnos ezúttal alaptalanul: Stratan fórból leadott kísérletét két kézzel próbálja hárítani, sikertelenül. Keményebb fából faragták persze annál, mintsem ettől elmenne a kedve, Jerisov veszélyes bombáit teszi ártalmatlanná. Elöl egy ideig akadozik a gépezet, aztán hirtelen beindul a nagyüzem.
A tudósításunk elején említett Molnár Tamás helyezi be Benedek Tibor álompasszát, majd Kiss Gergő percei következnek. A Domino klasszisa előbb kiharcolja, majd kíméletlenül gólra váltja a kiállítást. A "Miként kell fordítani 0–1-ről sebtiben 2–1-re” játék szebb is lehetne, ám elég egy elhamarkodott zsuga a társnak (Kásástól Várinak), csapkod rögtön az orosz kéz, amely a nagy fröccsben el is sodorja a labdát a támadó elől.
Az árát meg is fizetjük rendesen: Stratan felettébb szerencsés találata jelzi, egy pillanatra sem lankadhat a figyelem, mert amíg esélyt érez Kabanov mester alakulata, nehéz, iszonyatosan nehéz lesz a csata.
Második negyed. Mint az első. Kőkemény orosz védekezés, lőni szinte képtelenség. Megy a bruszt itt is, ott is, nehezen találják a felek a szoros védekezés ellenszerét.
A medence szélérôl
- Amikor a magyar–szerb határtól mintegy öt kilométernyire, immáron jugoszláv felségterületen a magyar csapatot szállító busz elé vágódott egy szirénázó rendôrautó, mindenki azt hitte, ez a szokványos hatósági kalandsorozat elsô, ötven-száz eurós epizódja. Régi szokás, hogy a külföldi rendszámú járműveket okkal, ok nélkül megbírságolják a helyi erôk, reklamálni pedig nem nagyon érdemes, elvégre egyelôre csak mokkáskanállal fogyasztják errefelé a demokráciát. Hanem ezúttal kellemesen csalódnunk kellett a plávikban: a rendôrautó beállt a busz elé, s attól kezdve fékezés nélkül, egyenletes sebességgel lehetett a belgrádi szállodáig száguldani. A helyiek ugyanis megadták a módját: a Világkupát szeretnék felhasználni arra, hogy megmutassák, helyük van a világ kultúrországaira tűzô nap alatt, így aztán az összes résztvevôre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Többek között ezért jöhetett a magyar delegáció rendôri felvezetéssel – 220 kilométeren keresztül.
- Az egykoron a város ékességének számító, a saját prospektus szerint „de luxe” kategóriába sorolt Hotel Jugoslavija szolgál mind a nyolc együttes szálláshelyéül (Világkupákon rendre egy fedél alá terelik a komplett mezônyt). Nem mondhatni, hogy a minôsítésben szereplô mind a négy csillagra rászolgál a szálló (a szentesi megálló során megismert tündéri panzió szobái például verik az ittenit), mindazonáltal nehéz volna rásütni, hogy kényelmetlen. Sôt az bizonyos, hogy a magyar együttes valamennyi játékosa békében alhat a város zajosabb részétôl amúgy is távol esô hotelben: még a társ horkolása sem ébresztheti fel a mieinket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs szobatárs: egészen egyedi módon mindenki egyágyas szobát kapott.
- A dolgozó-nem dolgozó emberek aránya húsz a nyolcvanhoz – legalábbis a Tasmajdan-uszodában. A Vk helyszínéül szolgáló legendás létesítmény felújítása még a rajt elôtti utolsó napon is zajlott, habár nem gôzerôvel, elvégre négyszer annyian nézelôdtek, mint ahányan az utolsó simításokat végezték. Az öltözôket még festették, a lelátón szögeltek, különféle irdatlan nagyságú dobozokat cipeltek föl s alá; ezt látván Kiss Csaba a maga egyedi stíljében csak annyit kérdezett: „Te, ezek szombaton tudták meg, hogy ôk rendezik?”.
- Távol álljon tôlünk, hogy egy ördögöt ábrázoló freskót készítsünk rögvest az elsô napon, de a Duna szintje és a part teteje között nincs több egy méternél. No most a csapatoknak otthont adó szálloda a folyó mentén fekszik, ám nyomát sem látni annak, hogy a helybéliek nagyon fel lennének indulva a közelgô árhullám miatt. Persze, tudjuk, minél lejjebb van egy város a Duna vonalán, annál visszafogottabb dózist kap, no de ha Budapesten három métert nôtt a vízszint, abból tán Belgrádnak is marad plusz két méter, ami épp elég arra, hogy a folyó megjelenjen az ebédlôben és a hallban. Csekély vigasz, hogy eztán a konyhában sertés helyett halban utazhatnának…
- Az elsô versenynap délutánján, három után nem sokkal egy meghitt, kétperces áramszünet állította meg a Tasmajdan-komplexum életét. Minimum érdekesnek tetszô kérdés: mi van, ha mindez egy meccs kellôs közepén történik?
- Amikor a magyar–szerb határtól mintegy öt kilométernyire, immáron jugoszláv felségterületen a magyar csapatot szállító busz elé vágódott egy szirénázó rendôrautó, mindenki azt hitte, ez a szokványos hatósági kalandsorozat elsô, ötven-száz eurós epizódja. Régi szokás, hogy a külföldi rendszámú járműveket okkal, ok nélkül megbírságolják a helyi erôk, reklamálni pedig nem nagyon érdemes, elvégre egyelôre csak mokkáskanállal fogyasztják errefelé a demokráciát. Hanem ezúttal kellemesen csalódnunk kellett a plávikban: a rendôrautó beállt a busz elé, s attól kezdve fékezés nélkül, egyenletes sebességgel lehetett a belgrádi szállodáig száguldani. A helyiek ugyanis megadták a módját: a Világkupát szeretnék felhasználni arra, hogy megmutassák, helyük van a világ kultúrországaira tűzô nap alatt, így aztán az összes résztvevôre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Többek között ezért jöhetett a magyar delegáció rendôri felvezetéssel – 220 kilométeren keresztül.
- Az egykoron a város ékességének számító, a saját prospektus szerint „de luxe” kategóriába sorolt Hotel Jugoslavija szolgál mind a nyolc együttes szálláshelyéül (Világkupákon rendre egy fedél alá terelik a komplett mezônyt). Nem mondhatni, hogy a minôsítésben szereplô mind a négy csillagra rászolgál a szálló (a szentesi megálló során megismert tündéri panzió szobái például verik az ittenit), mindazonáltal nehéz volna rásütni, hogy kényelmetlen. Sôt az bizonyos, hogy a magyar együttes valamennyi játékosa békében alhat a város zajosabb részétôl amúgy is távol esô hotelben: még a társ horkolása sem ébresztheti fel a mieinket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs szobatárs: egészen egyedi módon mindenki egyágyas szobát kapott.
- A dolgozó-nem dolgozó emberek aránya húsz a nyolcvanhoz – legalábbis a Tasmajdan-uszodában. A Vk helyszínéül szolgáló legendás létesítmény felújítása még a rajt elôtti utolsó napon is zajlott, habár nem gôzerôvel, elvégre négyszer annyian nézelôdtek, mint ahányan az utolsó simításokat végezték. Az öltözôket még festették, a lelátón szögeltek, különféle irdatlan nagyságú dobozokat cipeltek föl s alá; ezt látván Kiss Csaba a maga egyedi stíljében csak annyit kérdezett: „Te, ezek szombaton tudták meg, hogy ôk rendezik?”.
- Távol álljon tôlünk, hogy egy ördögöt ábrázoló freskót készítsünk rögvest az elsô napon, de a Duna szintje és a part teteje között nincs több egy méternél. No most a csapatoknak otthont adó szálloda a folyó mentén fekszik, ám nyomát sem látni annak, hogy a helybéliek nagyon fel lennének indulva a közelgô árhullám miatt. Persze, tudjuk, minél lejjebb van egy város a Duna vonalán, annál visszafogottabb dózist kap, no de ha Budapesten három métert nôtt a vízszint, abból tán Belgrádnak is marad plusz két méter, ami épp elég arra, hogy a folyó megjelenjen az ebédlôben és a hallban. Csekély vigasz, hogy eztán a konyhában sertés helyett halban utazhatnának…
- Az elsô versenynap délutánján, három után nem sokkal egy meghitt, kétperces áramszünet állította meg a Tasmajdan-komplexum életét. Minimum érdekesnek tetszô kérdés: mi van, ha mindez egy meccs kellôs közepén történik?
Makszimov kapus szemei is vérben forognak, dumál, irányít, mondom, érzik az esélyt. Molnárról és Bárányról is kiküldik a védőket, ám Benedek Tibi kétszer sem jár szerencsével (ahogy Makszimov átért a kapásoldalról…), illetve Kiss Csaba kezéből csúszik ki a labda.
Nem, nem és nem (Benedek egy az egyes megúszását védi a kapus) – igen, igen, igen (ugyanő másodszorra végre nem hibázik)!
Kemény Dénes higgadt a szünetben, Kabanov úgyszintén. Pedig alaposan spannolják őket a fiúk: pontatlan paszszok növelik az adrenalinszintet, az őrületes szorításban elég egy apró, nüansznyi baki, lehet fordulni. Fordulnak. Rengeteget. Le föl, föl le. Hogy ez mennyire kimerítő, azt a cserénél mérhetjük le igazán: az oroszoknál a kiúszók mellben igyekeznek a pad felé…
Ez momentán nem rossz jel. És ez sem! Szécsi mindent véd, Jacev vagy Jerisov, édes mindegy.
"Ilyen egyszerű” – tárja szét a kezeit kapitányunk, midőn Kiss Csaba két lóba után a teljes védelmi falat elsülylyeszti. Előtte Kiss Gergő és Kásás Tamás sem jár el másként, így nyugodtan aposztrofálhatjuk: ez bizony már 6-3!
Ez meg már 6–5… Hát még mindig nem adták fel? Hát még mindig bírják?
Nálunk két kontra (miért…?), náluk két gól. Kozlov és Zinnurov a tettes, már négy perc sincs vissza.
Mi lesz itt, te jó ég?!
Ááááá. Kettős fórban még kornerig sem jutunk (Benedek lő a falba), szimpla előnyben pedig Kásás trafál mellé. Szokatlan hibák.
Ôk meg jönnek, mint az oroszok, naná, hisz oroszok. Szécsi sokat véd, de Kozlov löketénél tehetetlen. Egy perc, 6-6. 6–3-ról…
A hátralévő hatvan másodperc már tényleg rémálom: Kásás lő, Makszimov véd, Kásás visszahúz, Tulga fütyül. Kiállítás. Már a döntetlenért szorítunk. Időkérés. Adogatás. "Megvagyunk!”, de hiába. Zinnurov a szélről pontos. Hihetetlen. 6–7. Az annyi mint 0–4-es széria…
A maradék nyolc másodperc semmire sem elég. Az azt megelőző huszonhét minutumnak kellett volna annak lennie… Elaludtak, de még lesz idejük felébredni.
Mestermérleg
Alekszandr Kabanov: – Örülök. Nagyon nagy meccs volt.
Kemény Dénes: – Négyéves veretlenségi sorozatunk szakadt meg az oroszok ellen, ráadásul épp egy nagyon fontos pillanatban. Remélem, elég lesz huszonnégy óra arra, hogy azokban a játékosokba, akik ennél sokkal jobban tudnak vízilabdázni, lelket öntsek.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik
origo.hu
Igazán nehéz helyesírás kvíz: Ön ki tudja tölteni?
nemzetisport.hu
„Csak egy srác, aki keményen dolgozott” – Rafael Nadal fantasztikus karrierje képekben
borsonline.hu
Házasság első látásra: Durva, mit mondott kamerák előtt a botrányba keveredett Szabolcs
vg.hu
Váratlan szövetségest kaptunk a visszatartott pénzek ügyében
life.hu
Kvíz – Ezekre kérdésekre csak azok tudnak válaszolni, akik nagyon okosak
magyarnemzet.hu
Otthon aggódjon, asszonyom!
nemzetisport.hu
Amorim: Én vagyok a megfelelő ember a feladatra
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
nemzetisport.hu
Korábbi Vidi-játékosok térnek vissza Fehérvárra
nemzetisport.hu
Aron Pálmarsson: Libabőrös lettem, amikor a nevemet skandálták
nemzetisport.hu
Szombati sportműsor: Fehérvár–Újpest, Nyíregyháza–Puskás Akadémia, MTK–ETO FC Győr az NB I-ben
nemzetisport.hu