A csütörtök esti miziéria (lásd Újabb FINA-bohózat, avagy ha ezt Karinthy Cini megérhette volna című cikkünket) után félretettük gondolatainkban a világbajnok spanyolokat, akikkel szemben amúgy lenne egy kis elszámolnivalónk, és Micalosz Panaiotisz együttesével aludtunk. Mi tagadás, felejthető éjszaka volt…
Nem úgy az azt megelőző este, a hazaiak elleni szívmelengető siker, az oktatófilmbe illő játék, a Tasmajdan uszoda elnémítása. Abban teljes az egyetértés: ismétlés esetén ismétlés következne. Azaz, ugyanolyan akaratos, pontos, összhangolt teljesítménnyel hellas fiai nem jelenthetnek akadályt, és újra Jugoszlávia ellen lehetne brillírozni. Az elődöntőben természetesen. Mindazonáltal Kemény Dénes szövetségi kapitány és fiai, a teljes magyar delegáció óva intett mindenkit a görögök lebecsüléséről – ennek alátámasztására elég csak Afrudakiszék belgrádi produkcióját (vagy az Olympiakosz BL-győzelmét!) említeni. Az igaz, hogy nyeretlen az ellen, no de veretlen is ám! Három döntetlen a mérlege, amelyből ugyan a horvátokkal szembeni eredményt nem a bravúrkategóriába sorolja, ellenben a két nagyhatalom, Spanyolország és Olaszország megfricskázása, jól tudja, komoly fegyvertény. Hol van már a bojkott, hol van már a kiebrugdalt Iodifidisz kapitány (állítólag a horvát Matutinovic bújtotta fel a pólósokat, mondván, vele majd jobban megy a szekér – viszont hol van Matutinovics…?), hol van már a Világligában a felnőttek között kisiskolásként dadogó, a brazíloktól is kis híjján kikapó juniorgárdájuk? Amint várható volt, az év eseményén, itt a Világkupán már a standard csapatuk próbál érmet szerezni, ám reményeink szerint válogatottunk szépen, nyugodtan az "ötös” útra terli majd… Ezt a terelgetést Szécsi Zoltán veszi először kézbe: a BVSC kapusa csodás reflekszel üti a sarokba Tomakosz löketét, majd nem sokkal később a kék tizenhármas második bombája után már támadásba lendülhetnek fiaink. Lendülnek! Benedek Tibor veszi észre, hogy Molnár Tamáson nincs védő, azon nyomban jön az ívelés, és azon nyomban megvan a vezetés. Uszodák "Papeszje” nem centerből, átlövésből eredményes, remek, remek. Meg kell törni a görögöket, nem szabad hagyni, hogy vérszemet kapjanak, akkor zsebben lehet a meccs. Ezaz! Szécsit nem tudják átjátszani, és ez a mosoly… Jó, nagyon jó jel, védelmünk vezíre oldott hangulatban, talán érez valamit? Talán ezt érezte? Óriási! Ahogy Kásás Tamás felemelkedik, ahogy lóbál, ahogy a jobb felsőbe zúdítja a labdát… Micsoda akciógól! A második akciógól! És előnyből is megy: Biros Péterről szórják ki emberét, Kiss Gergő orrcsontrepedés ide vagy oda, iszonyatos erővel helyez Rappasz mögé. Na nézzük csak meg azt az eredményjelzőt, nem álmodunk? Nem! 3–0 ide, uramatyám, tényleg 3-0!
Fodor Rajmund (balra) ugyan nem talált be a görögök kapujába, de hasznos játékkal járult hozzá a válogatott gyôzelméhez
Fodor Rajmund (balra) ugyan nem talált be a görögök kapujába, de hasznos játékkal járult hozzá a válogatott gyôzelméhez
Tomakosz ejt, Szécsi nyújtózik, Szanta viszont már túljár az eszén. Sebaj, sebaj, így is fantasztikus ez a negyed: Benedek káprázatosan passzol ismét, Bárány, te jó ég, Bárány a levegőből, Mazisz által szorongatva húzza be a Mikasát a kapuba. A legjobbkor, az első hét perc legvégén, 4-1, meg kell, hogy legyen! Szécsi, Szécsi és Szécsi. Bombaformában ez a fiú. Vlontakisz, Tomakosz, Afrudakisz, Szanta, egyikük sem jár sikerrel. Steinmetz Barna vagy éppen Vári Attila a vízbe döngöli a centereket, jó, nagyon jó a védekezés. Kalakonasz fórból ugyan szépít, de Kásás azonnal lekopírozza a görög produkcióját. Ha így menne végig… De nincs ha. Van viszont egy éledező ellenfél. Hadziteodoru forgatja be Várit, a négyest Tomakosz értékesíti, majd egy parlagon hagyott előnyt Tomakosz büntet akciógóllal. 5–4, huh, de szoros lett egy pillanat alatt. A közönség is érzi sajnos az esélyt, szakadtlanul fütyül a mieink támadása láttán, "Hellas, Hellas” a másik kapunál. Nem szeretnek bennünket, de már kezdjük megszokni. Idegörlő percek, egyenlíthetnek. Megúsztuk, magas a zsuga a falban lévő társnak. Gyerünk, tessék megkontrázni. Igen, igen, igen, így van, Kiss Gergő, 6–4, kellett, nagyon de nagyon kellett! Szünet, kapust cserélnek. Nem véletlen: Szécsi–Reppasz 11-0, jön is rögvest Deligianinsz, jaj, de jó lenne, ha ő sem érne labdához… Úsznak. De mennyit! Pozícióharc, kontrák, adok-kapok – hiába, óriási a tét. Elődöntő vagy "ötös út”? Szanta és Benedek is fórból duplázza meg góljai számát. Az idő megy, szalad, 7-5, legyen már vége! Legyen már vége, mert kigyenlítenek! Szkizasz is bevágja (gyerekek, segítsetek Szécsinek!), egyetlen negyed, jól magunkra húztuk őket… Oda az előny. Hadziteodoru akcióból azonnal egalizál, mi lesz itt, te jó ég?! Most kellene egy huszáros hajrá, olyan, mint az amerikaiak ellen, és akkor nem lenne baj. Gyerünk, gyerünk! Előny. Ugye, bent lesz? A csudáját, Tibor, miért a kapusba… mi van ott, fröccs, visszahúzzák, beleüt, hát bele tud ütni Benedek úgy a labdába, hogy közben húzzák le a víz alá, bent van a kippattanó! Ilyet?! Hogy megszenvedett érte, hogy ment oda, 8-7, vezetünk ismét, hát adják már fel. Kásás Tamás. Szerel, leszedi a fórt a levegőben, mint Kiss Csaba, kiállítatja a védőjét, Kiss Gergő, Kiss Gergő pedig már a harmadikat lövi. Biros meg az elsőt, meglesz, 10–7, innen nem lehet veszíteni! Kapura sem tudnak lőni, fantasztikus a védelem, fantasztikus a csapat, és ez a csend… A jugoszlávok ülnek, Manojlovics kapitány jegyzetel, ejh, ha szombat este is némák lennének a szurkolóik… A görögök kérem szépen el tudják viselni, hogy veszítenek, nem bunyóznak, tudják, érzik, jobb a magyar csapat, harap, akar, egységes, feltétlen elődöntőt érdemel. És többett annál. Ugye, többett annál?
Mestermérleg Kemény Dénes: – Lehetett volna könnyebb is, de az elmúlt napok eredményeit figyelembe véve kielégítőnek és jogosnak tartom a három gólos győzelmet. Micalosz Panaiotisz: – Rosszul kezdtünk és rosszul zártunk… Ez pedig a magyarok ellen sajnos nem fért bele.
