Varga: egészen jól fest

Merthogy a Vasas-Plaket játékosát ezúttal egészen másképp állították ki, mint egy átlagpólóst: képeiből egy egész kiállításra való jött össze, a Csengery utca 15. alatt található Székely Házban e hónapban a mindössze 19 esztendős pólós műveit csodálhatják meg az érdeklődők.
Az idén többek között KEK-elsőséget és junior Eb-ezüstöt begyűjtő Varga voltaképpen hirtelen ötlettől vezéreltetve ragadott ecsetet. "Valami sikerélményre vágytam, olyasmire, amit a vízilabda nem adott meg az utóbbi időben” – indokolta választását, amely azért nem esett mondjuk a zenére, mert anno a zongorázás nem igazán jött be neki. ("Nem ment, nem akartam erőltetni.”)
Minthogy a szobrászat nem olcsó "sport”, az oskolai rajzórákról ugyanakkor édes emlékeket őrzött, végül is a vászon előtt kötött ki. "Számomra nem a hű ábrázolás a legfontosabb, az absztrakt vonalakat és elemeket kedvelem – mások festészetében is – rajzolja meg pályaívét Varga. – Ebben az is közrejátszik, hogy a rajztudásom nem megfelelő, s ez bizony olykor korlátot szab a fantáziámnak. Ezért most rajzleckéket veszek, mert nagy előrelépés lenne, ha élethűen is tudnék festeni. Nem azt mondom, hogy akkor változtatnék a stíluson, de jó tudni, hogy arra is képes lehetnék.”
Minthogy művészete elég hamar kitört a műterem rejtekéből, óhatatlan, hogy a csipkelődésre örökkön hajlamos uszodai emberek megtalálják. "A társak nem cikiztek, amikor egy ízben festékes kézzel mentem le edzésre, persze, akadtak aranyos megjegyzések. A válogatott hétfői edzésén a kapitány például látta a prospektust, s Dénes a fejre azt mondta, hogy rendben van, az első képemre viszont, amely szintén szerepel a kiadványban, azt, hogy ezt ő is tudná… Ilyenkor persze illene valamit reagálni, ami nem sértő, de azért frappáns. Egyelőre keresem a szöveget…” Tekintettel arra, hogy "absztraktéknál” kevés a konkrétan leírható festmény, Kemény mester "műbírálata” voltaképpen érthető, habár Varga Dani úgy véli: "mindenki úgy érzi, hogy ő is meg tudná csinálni, összességében azonban mégiscsak én festettem le. Tulajdonképpen egy költő sem tesz mást, mint leírja, amit gondol. Márpedig a gondolatait rajta kívül senki nem ismeri. Az absztrakt festészetben a kép sokkal inkább az agyban születik meg, mint a kéz által a papíron. Nem az a célom, hogy bonyolult legyek, hanem hogy a nézőnek tetsszen a kép. Persze magam miatt csinálom, mert szeretem a festést, a folyamatot, de az az igazán szerencsés egybeesés, ha mások is szépnek találják.”
Az ifjú művész nem tagadja, akadt olyan darab, amelyik a szemétben végezte, miképp azt is elismeri: "egy pszichológus szívesen megnézné szerintem, s gyaníthatóan tudná korszakolni a képeket, s visszakövetkeztetni arra, hogy akkoriban milyen élményeim voltak a sportban. Én legalábbis így utólag már látom a periódusokat.” S hogy mostanság milyen periódusban van? Nos, erre Dani egy ars poeticának is beillő válasszal szolgál: "Ha rossz- kedvem van a pólótól, akkor festek. Sok képem van.”