Benedek Tibor: hegymenetből lejtő

"Balkezes nélkül nem az igazi a játékunk, márpedig Rath sérülését követően még mindig nem vállalhat sokat – mondta Kásás Tamás. – Ugyan a bírók össze-vissza fújtak, ettől függetlenül sok rosszat nem szólhatunk rájuk: emberelőnyben nagyon rosszul ment a csapatnak, idegesek voltunk, ezért nem igazán lehetett esélyünk.”
Kásást egyedül az vigasztalhatta, hogy a meccs 13. percében belőtte 500. olaszországi gólját – összesen háromig jutott, ettől függetlenül nem volt magával maradéktalanul elégedett: "Elkezdtem utolérni magamat, bár fizikálisan még nem vagyok az igazi: az utolsó két hónap betegségei elég szépen legyengítettek, van mit bepótolnom.”

A Reccóban pólózó bajnoktárs, Benedek Tibor szintén háromnál fejezte be, s természetesen maradéktalanul boldog volt: "Most, hogy minden bizonynyal megszerezzük az első helyet, azaz a rájátszásban az összes párharcot otthon kezdjük, kaptunk három nap szabadságot” – lihegte a telefonba az Alpok egyik itáliai lejtőjén síelgető balkezes. Akinek nem indult ugyan túl jól a meccs, hiszen adott két rossz passzt, de a második játékrésztől kezdve hegymenetre váltott, szinte nem tudott hibázni, a gólok mellett parádés, gólt érő átadásokkal és jó néhány szerzett kiállítással járult hozzá csapata győzelméhez. "A kezdeti ámokfutás után sikerült magamhoz térni. Ez már alighanem a rutinon múlik: nem lesz egyre idegesebb az ember, hogy akkor most végig ilyen rossz lesz, hanem képes megtalálni a ritmust. Amúgy szerintem simán nyertünk, elsősorban a kapusok közötti különbség döntött. Az biztos, hogy most van ekkora differencia a két csapat között, de korántsem biztos, hogy a bajnokság végén is így fog menni, elvégre most öt perccel a vége előtt már hárommal vezettünk, s csak a befejezés előtt nem sokkal jött fel egy gólra a Posillipo.” Ennyit mondott Benedek, aztán tovasietett, miután kislánya épp orral előrefelé landolt a hóban: "Először van fent így a hegyekben, új neki a hó. Pláne, hogy egy kicsit sok jutott a fejére…”