Trauma után az élen a mieink

Görög barátaink a nagy öröm közepette ugyanis elfelejtettek buszt küldeni a mieink elé (nem mintha az uszodába menet élvezték volna a lányok a városban eltévedő sofőr tehetetlenségét…), akik így taxikkal és a hazulról kisbuszszal érkező szurkolói csoport segítségével jutottak a húsz kilométerre található szállodájukba. A szervezési hiányosságok "természetesen” ezennel nem értek véget, ám tekintsünk el felsorolásuktól, hiszen egy újságoldal is kevés lenne erre. Ezek után persze joggal kérdezheti a kedves olvasó, ha enynyi gond van egy négycsapatos női vízilabdatorna megrendezésével, mi lesz itt esztendő múlva az olimpián – momentán jobb nem gondolni erre.
Az időjárás amúgy szombaton sem járt a hölgyek kedvében, így képzelhetik, milyen arccal fogadták a hírt: a fedettben, az Olympiakosz uszodájában nincs hely, a nyitott glyfadai medencében, a kikötő közelében kell vízbe ugrani. Este háromnegyed kilenckor, a megnyitó (igen, a második napon tartották…) után…
Mindazonáltal szívet melengetően kezdtek Mihók Attila tanítványai: Tiba Zsuzsa és Primász Ágnes precíz, okos átadását Benkő Timea és Zantleitner Krisztina helyezte be Procenko kapujába, két szép akciógóllal idegesítve a nyitónapon a címvédő Orizzonte ellen meglepő győzelemmel kezdő oroszokat. Az emberfórokat futószalagon kapó Uralocska sajnos hamar egyenlített, ám fentebb nevezett góllövőink ismét szétzilálták a rivális védelmét, így 4–3-as előnyt regisztrálhattunk. A menetrend szerint létszámfölényes szituációban támadó kékek 5–5-ig tarották a lépést – azért csak eddig, mert egyrészt beindult a Valkay Ágnes-henger, beindult a középen tarthatatlan Tiba (két kibrusztolt négyes), másrészt összeállt végre hátul a Sós Ildikó irányította betonfal. Lepattantak az orosz lövések, vagy éppen kapusunk hárított remekül, ami azt eredményezte, hogy 8–5-el fordultak a felek az utolsó felvonsára. Ebben Benkő Nóri és Sipos Edit játszotta a főszerepet (bombagól a szélről és középről), így Makejeva pontos ejtése nem osztott, nem szorzott.
Az olasz–görög párharc 7–6-ja után mindez azt jelenti, hogy a harmadik, utolsó kör előtt mind a négy csapat két ponttal áll, azaz vasárnap délelőtt az Orizzonte ellen az ezüst, vagy a másik meccs kedvező alakulása esetén az aranyért szállhatnak harcba lányaink! Lehet, még melegünk lesz itt, Athénban…

Mestermérleg
Mihók Attila: – Az első nap okozta trauma után összekaptuk magunkat, rendkívül fegyelmezettek voltunk, emberhátrányban nagyszerűen védekeztünk.
Mihail Nakorjakov: – Rosszul játszottunk.