Címet védtek, és kezet fogtak

Az elődöntőben, a BVSC elleni negyedik meccsen részben kifizetődött ez a húzás: kikaptak az angyalföldiek, ám az extrapihenőt kapott Kósz Zoltán az ötödik mérkőzésen olyan teljesítményt nyújtott, amely garancia volt a fináléba jutásra. Ezúttal más a helyzet: ha Németh Zsoltnak nem megy úgy, mint tavaly (azon az idei meccsen nem nagyon ment neki), akkor Kósz hiába pihen.
Az első támadásnál mindenesetre előnybe kerül a Vasas, ám Tóth Frank a léc élére pattint. A túloldalon a kapustudás dönt: Vári távoliját Németh gond nélkül lenyeli. Varga Zsolt túl sokáig tartja a labdát, Gergely szereli, az ellentámadásnál gyengén zár vissza a Vasas-védelem, Biros beúszik a résbe, és bepattintja Kiss passzát. Később kiáll vérző orral (Varga Tamással vívott, ám nem volt szándékosság a csattanásban), Madaras pedig gond nélkül beveri a fórt. Vári sem téveszt, szintén előnyben, majd következik az első ellentmondás: Juhász kifelé mutat, Székely a négy ujját emeli magasba Gergely kijövetelét díjazandó: ő az erősebb, amikor arról kell dönteni, ki vitte víz alá a labdát. Varga Tamás szokás szerint értékesíti a négyest, de a Domino sem téveszt lépést: Kiss révén a második fórját is értékesíti. Két, hatástalanított angyalföldi centerbejátszást egy kontrafault és egy elnézett vendégkorner ellensúlyoz, az utolsó Vasas-támadásból viszont nem sikerült egyenlíteni: Vindisch elhajlós lövése a felső sarok helyett ezúttal a lécre száll (2–3).
Újabb centerszerelés idegesíti a piros-kék tábort (pedig szépen megoldották Molnárék), Kiss ejtése viszont a vendégek rajongóit: hiányzik belőle az ív, Németh csemegézhet. Egy jogos négyes hozza az egyenlítést (Varga Tamás harcolja ki és lövi be), aztán Székely ad egy fórt a Dominónak, majd azzal a lendülettel el is veszi (kontrát ítél Molnár ellen). Egy-egy védett távoli lövést követően folytatódik a sakkjátszma, bűvészkednek a helyezkedéssel a felek, mígnem Sugár elunja a közelharcot, leakaszt egyet Varga Tamásnak, az előnyből az öcs áll bosszút, Zsolt ugyanis "beakaszt” egyet a rövidbe. A feszültség fokozódik, a bajnok emberelőnyénél két lövést is átvészel a Vasas, aztán amikor kiegészülnek a hazaiak, Kissről elfeledkeznek, neki ennél nem kell több (4–4). A fekete sapkásoknál mindenesetre látszott, hogy támadásban hiányzik nekik a kissé megszédült Biros, aki a teljes második negyedet egy műanyag székben tölti. Ettől függetlenül egy "érdekes” négyméteressel vezethetne a Domino, Vári azonban a nem túl baráti légkörben az úszómesteri szoba ablakát trafálja telibe. A félidőben marad az iksz, továbbá a békétlenség, a Juhász játékvezetőre dühös hazai drukkereket a biztonságiakkal karöltve Méhes Jenő szakosztályvezető csillapítja.

Nem használ a rajongók vérmérsékletének, hogy a Domino egy kettős előnyből szerez vezetést a harmadik rész elején (igaz, az ítéletek oroszlánrészét a békés oldalon álló Székely vállalja magára): Sugár nem teketóriázik, öt méterről bepattintja Németh hóna alatt a labdát. Vindischnek ugyanakkor nincs szerencséje, már a második kapufáját lövi – Szívós ugyanakkor elsőre sokkal pontosabb: először ugrik meg kettővel a Domino (4–6). Varga Tamás segít a Vasason: elvben nem ő a befejező ennél a figuránál, mégis elvállalja, minthogy a többiekről üvölt a bizonytalanság. Más kérdés, hogy a bajnok akcióból válaszol: miután Vári lövése is kiköt a hálóban (a második távoli egymás után, akcióból), Földi felülbírálja nehezen meghozott döntését: érkezik Kósz Zoltán. A túloldalon pedig az előző tanácstalansághoz képest egy meglepően szépen megjátszott emberelőny: a járatás jó, Varga Dániel passza még jobb, Bindernek csak az üres kapuba kell továbbítania. Bereczkinek sem volna nehezebb dolga, ám kissé flegmán tol két méterről, Kósz védi, éled a Vasas. Varga Dániel azonban a soros előnynél a befejezést választja, labdája kijön a kapufáról. Bereczki pattint fölé, aztán Vindisch vállalkozik – persze megint kapufa. Fáradnak a hazaiak: elúsznak a megszerzett labda mellett, igaz, a honvédosok sem tudnak élni az ajándékkal. Így viszont a Vasas kap még egy esélyt, egy "bozótharcban” megítélt emberelőnyből Madaras tiszta helyzetben tüzelhet, Gergely azonban elképesztő bravúrral odaér a rövid sarokra – marad az egyfás Domino-vezetés (6–7).

Hogy ki a fáradtabb a negyedik rész előtt, nem igazán lehet sejteni. Egy-egy mozdulat, arckifejezés mintha a piros-kékek elpilledtségéről árulkodna. Gergely viszont csúcsra jár: a negyedet indító Vasas-fórban úgy védi Varga Tamás bombáját, hogy a labda marad a csapatánál – Sugár pedig zsinórban a harmadik távoli bombát is beakasztja: ezt speciel Kósz kapja, a pattintás azonban annyira jó, hogy aligha védheti. Egy kontrafaulttal ügydöntő helyzetbe kerül a Domino, ám Kósz védi Vári lövését, sőt, a szöglet után Varga Zsolt a szerzett labdával egyedül mehet – Gergely azonban védi a ziccert. Átellenben előny, s Molnár egészen fantasztikus érzékkel küldi a hosszúba a labdát a rövidre zuhanó védő-kapus duó fölött (6-9). Négy perc van hátra, amikor Binder a Steinmetz által kiadott labdát fölésuvasztja, aztán egy "átfürdött” vendégakciót követően Földi időkéréssel próbálja előkészíteni az utolsó rohamot, 3:39-cel a befejezés előtt. Rögvest az első csatát bukják azonban a trónkövetelők: a nem túl eredeti passzokból az utolsót Szívós lehúzza. 2:24 van hátra, amikor egy Kiss-fölélövést követően egy újabb előnyt Tóth Frank rutinosan kihasznál: 7–9. A vendégek már nem akarnak túl sokat a meccstől (igaz, aprítják is őket a védők), a Vasas még igen, menetrendszerű emberelőny, időkérést követően újfajta felállással, ám ez sem fial. Madaras hátulról elengedett labdáját 1:09-cel a vége előtt Gergely megfogja, s innentől fogva nincs visszaút. A címvédő átmosolygja az utolsó akciót, míg Varga Tamás megpróbál egy utolsó akciót, de elnyomják. Juhász továbbot int, bár 18-cal a vége előtt az sem számított volna talán, ha ítél valamit. A rossz szájíz nyilván így is megvan az angyalföldieknél, akik 1989 óta kilencedszer csikorgathatják a fogukat az aktuális bajnoki döntő végén – újfent ezüstérmesek
lettek.
Az is igaz ugyanakkor, hogy ezen a meccsen képtelenek voltak felvenni a versenyt az ellenféllel, amely teljesen megérdemelten győzött, s lett bajnok egymás után harmadszor. Pénteken éppenséggel azért, mert kapusa egész egyszerűen fenomenális volt: a második félidőben Gergely hozta a mérkőzést (ezért hozták, mondhatni), míg a Vasasnál nem jött be a variálás a piros sapkásokkal (továbbá – kuriózum – hiányzott az akciógól). Persze, nem csupán ezen múlott: a Domino egy ilyen szériában – kilenc nap alatt négy mérkőzés – jobb, mint a súlyosabb izomkötegei miatt kevésbé lefogható, viszont egy idő után óhatatlanul fáradékonyabb angyalföldi egylet.
A BL-győzelemre törő aranyérmes klasszisgyülekezet természetesen önfeledten tombolt, először is megtörte az átkot, azaz a három győztes meccsig tartó finálék történetében először ért révbe úgy, hogy megnyerte az első összecsapást. Korántsem mellesleg Kovács István hetedik alkalommal vezette csúcsra a gondjaira bízott kompániát – soraiban például Fodor Rajmunddal, aki kiteljesedett világklasszisként először diadalmaskodott itthon, vagy Vári Attilával, aki öt elbukott finálét követően váltott klubot, s lett például először magyar bajnok. Amúgy ő volt az, aki az eredményhirdetésnél átvette a trófeát. Azon ceremónia során, amelynek keretében a legyőzött teljes létszámban felvonult, s kezet nyújtott legyőzőjének.
Jó, hogy ebben az esztendőben ez maradhat meg emlékezetünkben.

Mestermérleg
Kovács István: – Úgy érzem, ezen a meccsen sokkal jobbak voltunk a Vasasnál. Egységes csapatjátékkal, odafigyeléssel és jó kapusteljesítménnyel tudtunk nyerni. Külön örülök, hogy szépszámú közönség előtt nyertünk. Együtt laktunk, együtt lélegeztünk, komolyan vettük a bajnokságot. Mind a szurkolóknak, mind a támogatóknak köszönöm, hogy egész évben mellettünk álltak.
Földi László: – Köszönjük szurkolóink buzdítását, sajnáljuk, hogy nem sikerült. Mindent megtettünk, de az ellenfél nyert, amelyhez gratulálunk.