A kontraszt óriási (két éve több mint ötezren tomboltak az Eb-döntőn egy napos margitszigeti délutánon, ezúttal jó, ha száz szurkoló gyűlt össze az egyébként csodaszép Bitskey-uszodában…), de itthon vannak, s ez a lényeg. Itthon, a világ meghódítása után és előtt. Után, mert nemzetközi tornákon, Eb-n, vb-n, Világkupán mászták meg a legmeredekebb hegyeket, előtt, mert… Mert ők azt mondják, a folytatása következik. Biztosak lehetnek abban, hihetünk nekik! Persze ennek érdekében iszonyatosan meg kell ám feszülniük, legyen szó bármilyen világversenyről vagy éppen az egri viadalról, ahol Hollandia legjobbjai vártak rájuk a nyitónapon. A második negyedben Szremkó Krisztina szétszakadt dressze is jelzi, a 90-es évek meghatározó, mondhatni legjobb, ám az utóbbi időben kissé háttérbe szoruló csapatát joggal nevezhetjük a magyar válogatott egyik nagy riválisának. A Faragó Tamás által is remek szakembernek nevezett Paul Metz ráncba szedte tanítványait, a fiatalságot és a rutint megfelelően ötvözve azon van, hogy újra nagyot alkosson velük. Jó úton vannak, nem véletlen, hogy centerünk ruhacseréjekor 3–4-et láthatunk a táblán.
Egy alkalommal Tiba (világos sapkában) is megtalálta a rést a holland védôfalon
Aztán meg gyorsan 7–4-et. Amint egy kis baj van, összeszedi magát csapatunk: Valkay Erzsébet szépségdíjas csavarral egyenlít, Drávucz Rita és Valkay Ágnes mintaszerűen fejezi be a kontrát, majd előbbi hölgy – immáron a harmadik menetben – válogatottunk első előnygólját is megszerzi. Sós Ildikó két büntetőt is hárít, az ő bravúrjainak is köszönhető, hogy nem nagyon tud közel férkőzni az ellenfél. Nem játszanak jól a mieink, ám klasszisukat mi sem bizonyítja jobban: így is három góllal múlják felül az egy hétig az ausztrálokkal közösen edzőtáborozó vendégeket. Folytatás ma délután az oroszok ellen – reményeink szerint jóval több biztatás mellett, mert megérdemli a csapat, nem vitás.
Mestermérleg
Faragó Tamás: – Ahhoz képest, hogy tavaly vereséggel kezdtünk, most csak rosszul játszottunk… Ez valamivel jobb. Paul Metz: – Kár volt a második negyedbéli kihagyásért.
Fókára emlékeztek
A Magyar Televízió műsorára tűzte a mérkőzést, és az élő közvetítés során a munkatársak a tíz esztendeje elhunyt operatőrre, Fogarasi Tamásra, a legtöbbek által csak Fókaként becézett társukra emlékeztek. A negyedeket felváltva közvetítették a riporterek (szinte az összes régi és jelenlegi MTV-s itt volt), az eseményeket szokása szerint precízen szervezte Komlósi Gábor, de a nagy számban megjelent kameramanok, technikusok egytől egyig becsülettel tették a dolgukat. A magyar női válogatott – a maga módján – győzelemmel emlékezett, a Fóka-kupát pedig, az elmúlt esztendőt is figyelembe véve, a csapatkapitány Stieber Mercédesz vehette át.