A vasárnap befejeződött vizes világbajnokság után a statisztikusok vették át a főszerepet. Számok, számok és számok, amelyek magyarázatot adnak arra, miért szerepelt kitűnően, avagy gyengén egy-egy csapat. "Már elértük a fukuokai világbajnokság teljesítményét mosolygott a magyar női válogatott becsületmérkőzése, a hollandok elleni, az ötödik helyről döntő találkozója után Martin György, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke, majd gyorsan hozzátette: "Reméljük, felül is múljuk!
Kezek a magasban – Steinmetz Barnabás (balra) és Vári Attila (jobbra) állva, Kiss Gergô ülve ünnepeli a világbajnoki aranyat (fotó: Németh Ferenc)
Kezek a magasban – Steinmetz Barnabás (balra) és Vári Attila (jobbra) állva, Kiss Gergô ülve ünnepeli a világbajnoki aranyat (fotó: Németh Ferenc)
Felülmúltuk. Felül, hiszen szombat éjszaka 11 ezer néző előtt aranyérmet nyert Kemény Dénes csapata. A számokat is látva bizony nem véletlenül… Ugyan eggyel kevesebb találkozót vívott, mint mondjuk a szerb, a görög, az orosz vagy éppen az amerikai riválisa, mégis a legtöbb gólt szerezte. Kásás Tamás vezérletével (az aranyéremmel sporttörténetet író, az összes létező címmel büszkélkedő átlövő tízet vágott) 62-szer voltak eredményesek játékosaink – ezt a magas számot 156 lövésből érték el. A gólkirály ki más, a szerbek erre a címre mindig is hajtó pólósa, Alekszandar Sapics lett, aki mint beszámoltunk róla: az elődöntőn történt botrányokozás miatt kilenc hónapos eltiltást kapott a nemzetközi szövetségtől. Mindez annyit tesz, hogy ő – és társa, Savics, akit fél évre meszeltek el – nem lehet ott az augusztusi Világliga-döntőben. Ott lehet majd ellenben Szécsi Zoltán, aki a kapusok rangsorában az előkelő harmadik helyet foglalja el. A legtöbb gól, az egyik legjobb kapus – csoda, hogy 1973 után újra világbajnok csapatot ünnepelhettünk?
A medence széléről
Benedek – csúcsdöntés. A döntőt és a világbajnoki cím elhódítását övező óriási forgatagban elsikkadt egy nem mindennapi magyar rekord megdöntése: szombaton Benedek Tibor 358. alkalommal szerepelt színeinkben, s így mostantól ő vezeti a magyar válogatottak örökranglistáját. Egykori társát, az 1987 és 1999 között szinte kihagyhatatlan Vincze Balázst előzte meg a balkezes fenomén, aki 1990-ben debütált a nemzeti együttesben. "Muszáj még egy ideig játszanom, mert nagyon jönnek utánam – nevetett az újdonsült csúcstartó. – Ott van például Fodor Rajmi, aki mindjárt eléri a háromszázat, négy évvel fiatalabb, az ő posztján, az ő alkatával és az ő tudásával még nagyon hosszú ideig válogatott lehet, úgyhogy amíg tudom, próbálom tartani…”
Medgyessy rácsörgött. Kemény Dénes mobilja mostanság legkésőbb délután kettőre lemerül, annyi gratuláló hívás és sms-üzenet fut be készülékére. Szombaton például a finálét követő sajtótájékoztató 15 perce alatt 69 sms árasztotta el a telefonját – apály azóta sem tapasztalható. Hétfőn amúgy kissé meglepődött, amikor a szokványos "igen?” beköszöntésre egy jól ismert hang szólalt meg a túlvégről: Medgyessy Péteré. A miniszterelnök franciaországi nyaralása közben telefonált, mondhatni, meglehetősen kitartóan, vasárnap ugyanis nem járt sikerrel, elvégre épp abban az időben próbálkozott, amikor Kemény itthon, a tévéstúdióban ült, s Vitray Tamás kérdéseire válaszolgatott. A kormányfő hívása hétfőn ért célt, s őszintén gratulált a mesternek a világbajnoki aranyért. "Nem is tudják elképzelni, hány embernek szereztek hatalmas örömet” – mondta Medgyessy, amire Kemény ekképp válaszolt: "Lehet, hogy ha el tudnánk képzelni, nem nyertük volna meg…”
A klub nyolc új tagja. Tizenegyre bővült azon magyar pólósok névsora, akiknek egyénileg is megvan a Grand Slam, azaz vitrinjükben – vagy a kanapé alatt?… – őriznek legalább egy olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki és Világkupa-aranyérmet. A hetvenes évek nagy gárdájának tagjai közül hárman büszkélkedhetnek ezzel: Csapó Gábor, Molnár Endre és Szívós István. Most nyolc tag csatlakozott hozzájuk: Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Steinmetz Barnabás és Vári Attila. Szécsi Zoltán közvetlenül a "klubhelyiség” bejárata előtt toporog, neki az Eb-arany hiányzik a kollekcióból – míg Gergely István, Madaras Norbert, valamint a Varga testvérek, Tamás és Zsolt életükben először állhattak a dobogó tetején egy felnőttvilágverseny után.
Kinek mi hiányzik? Amint arról a szuperlatívuszok közepette beszámoltunk, Kásás Tamás trófeagyűjteménye tökéletesen kiteljesedett, sporttörténeti teljesítmény, hogy az összes felnőtt- és utánpótlás-világverseny aranyérme, valamint mindhárom európai klubkupa a birtokában van. Érdemes azonban megemlíteni, hogy néhány társa szintén a célegyenesben halad, hiszen a korosztályos és felnőttvilágversenyek három plusz négy aranyérme már megvan, klubszinten kell még "betömniük” a lyukakat. Igaz, van, akinek történelmileg nincs esélye: Kiss Gergő áll ugyanis a legközelebb Kásáshoz, neki csupán a KEK-győzelem hiányzik, csakhogy ezt a sorozatot épp most szüntették meg, s gyanítható, már nem fogják újraéleszteni. Hasonló okokból Molnár Tamás kollekciója sem lehet már teljesen teljes, de BL-t még nyerhet. S végül vannak azok a KEK-győztesek, akik előtt nyitva van a kapu, az átlépés azonban nem egyszerű, hiszen Fodor Rajmundnak, Steinmetz Barnabásnak és Vári Attilának egyaránt a BL- és a LEN-kupa-siker hibádzik. Nem mintha nem jártak volna közel: Fodor és Vári az idén BL-döntőt bukott, Steinmetz pedig 1995 és 1997 között zsinórban három vesztes LEN-kupa-finálé részese volt…
Kemény és az ő neveltjei. Az olasz média egyöntetűen kalapot emelt a két gárda teljesítménye előtt, általános vélemény a talján sajtóban, hogy egy ilyen erős magyar válogatottól a hoszszabbításban bármikor ki lehet kapni egy világverseny döntőjében. A finálét értékelve arról is megemlékeznek kinti kollégáink, hogy a négy gólt szerző Goran Fiorentini, továbbá a remeklő kapus, Marco Gerini volt a kékek legjobbja – ha megnyerik a meccset, most alighanem a sors meglehetősen randa fintoráról beszélnénk mi, magyarok. E két pólóst ugyanis serdülőkorától Kemény Dénes tanította meg vízilabdázni Comóban.