Megjöttek. Újra itt(hon) a nagy csapat, kell-e mondani, rengetegen csapták össze Ferihegyen a mancsukat. De nem csak Ferihegyen, hiszen ahogy a mester, Kemény Dénes fogalmazott: "Elmondhatatlan élményben volt részünk ilyen távol a hazától: tudtuk, hogy sok magyar lesz az uszodában, de ilyen hangulatra nem számítottunk&
Varga Tamás (balról), Madaras Norbert és Varga II Zsolt a Világliga-serleggel (Fotó: Árvai Károly)
Varga Tamás (balról), Madaras Norbert és Varga II Zsolt a Világliga-serleggel (Fotó: Árvai Károly)
Szinte a Margitszigeten éreztük magunkat, fantasztikus volt a szurkolók buzdítása, felállt a szőr a karomon, csodálatos pillanatok voltak.” Az Egyesült Államokat is meghódította a gárda, a barcelonai világbajnoki címet egy Világliga-elsőséggel fejelte meg. New Yorkban az amerikaiakat és az olaszokat múlta felül, ez elegendőnek bizonyult a győzelemhez, valamint az azzal járó 100 ezer dollárhoz – mindazonáltal ne felejtsük, azért kellett "csak” elődöntőt és finálét játszania az együttesnek, mert a pesti selejtezőt az élen zárta, azaz a VL hatos döntőjétől eltérően a Hajós-uszodában teljes arzenálját felvonultató szerbeket (az Eb előtti tornán csak a sérült Csirics hiányzott Manojlovics keretéből, nem úgy New Yorkban, ahol a juniorcsapatuk ugrott vízbe), az amerikaiakat és az ausztrálokat is gond nélkül fektette két vállra. Az elutazás előtti napon morózus volt a kapitány, hiszen szenvedtek tanítványai az universiade-csapat ellen (azért 14–14-re mentették a barátágos viadalt), aztán tessék, az éles meccseken ezúttal is odatették magukat. "Győztünk, mert minden tartalékot, legyen az fizikális, pszichikai vagy éppen szívbéli, sikerült mozgósítanunk. A döntőben egy hozzánk hasonlóan kizsigerelt olasz válogatottal találtuk szembe magunkat, szerencsére mi voltunk a jobbak”– folytatta Kemény doktor, aki fiaihoz hasonlóan rendkívüli módon óhajtotta a sikert. Mindezt onnan is lehet tudni, hogy a 13–8-as győzelemmel zárult aranycsatát követően ezúttal sem nagyon volt hangja… Nem így tervezték az amerikaiak, annyi szent. Sőt, talán nem nagy kockázat kijelenteni: nem így tervezték a nemzetközi szövetség nagyurai sem… Nem lett volna ellenükre, ha a hazaiak, Rudics pólósai érnek révbe – a nekik legkedvezőbb időpontban, helyen és bírói felfogásban zajlottak a partik. A görögök elleni középdöntőben, majd a szerb juniorokkal szembeni bronzmérkőzésen mindez elegendőnek bizonyult, a legfontosabb derbin, az elődöntőben azonban nem, kanadai játékvezető ide vagy oda (hogy milyen az, amikor a kanadai vezet az amerikaiaknak, arról hölgyjátékosaink is tudnának mesélni: a palermói olimpiai selejtezőben 2000-ben többek között emiatt eset el Sydneytől Tóth Gyula alakulata…), Szécsi Zoltán parádés védéseivel 6–5-re a mieink nyertek. Hogy mi erről az amerikai "kampányról” a kapitány véleménye? "Egy erős amerikai kontinens jót tenne a sportág jövőjének, több városban több csapat alakulna, mindez kétségkívül a pozitív hatások közé tartozna. Ezért a legtöbbet a válogatott tehetné, érmek, győzelmek, sikerek. Jó a projekt, csak tiszteségesebb volna mindezt elmondani a csapatoknak is, mert senki sem hülye. Ráadásul azért azt se feledjük, amúgy is a jó csapatok közé tartozik az Egyesült Államok válogatottja, azaz diszszonáns a helyzet. Mindezek ellenére remek kezdéssel le tudtuk őket gyűrni, összeszorított fogakkal és nagy-nagy elánnal az egygólos győzelem ellenére voltaképpen simán kerekedtünk föléjük.”
Kemény Dénes joggal mosolyoghat (Fotó: M. Németh Péter)
Egyszer, csak egyetlenegyszer volt labdájuk az egyenlítéshez Wigóéknak, 6–5-nél, az utolsó támadásnál, ám a sors is úgy akarta, a jobb játsszon a jobb helyért. Összességében a nyáron egy Eb-bronzot, egy-egy vb-, illetve VL-aranyat nyert a gárda, ami nyilvánvalóan a kétkedőket is meggyőzte: érdemes hinni továbbra is ezekben az urakban. Az olimpiai előtt felettébb biztató ez a produkció, ami kísértetiesen emlékeztet az 1999-es esztendőhöz, ami jó, rendkívül jó jel. "Tény és való, sikeresnek tekinthető az elmúlt időszak. Az igazán biztató számomra, ha a jövőben, a következő év legfontosabb meccsein esetleg rossz helyzetbe kerülünk, lesz miből erőt merítenünk. A játék minden fázisában elértünk egy jó szintet, a legkiélezettebb pillanatokból is győztesen kerültünk ki, erre támaszkodhatunk” – elmélkedett a mester, akinek felvetjük: nem bánta-e meg, hogy augusztus 20-án nem egy későbbi géppel utazott New Yorkba. Így ugyanis lehetősége lett volna a többi kiválasztottal együtt átvenni a jól megérdemelt állami kitüntetést. "Így utólag lehet, hogy szerencsésebb döntés lett volna a fiúk után utaznom, ám soha sem bocsátottam volna meg magamnak, ha külön megyek, és esetleg nem nyerünk. Előre ugyebár ezt nem lehetett tudni.”A kitüntetés természetesen hamarosan úgy is Kemény Dénes kezében köt ki (a szakemberre amúgy edzőbizottsági és elnökségi ülés is vár, azaz a pihenő még várat magára), akinek állami ünnepünk óta egy újabb trófea gyarapítja gyűjteményét. Fogalmazhatunk tehát így is: túlórázott a jutalomért.